Enyhén szólva nem szerencsés, durvábban szólva bűn egyéves eseményeket egy mai tankönyvben példaként felhozni és Orbán nagyságát történelmi kontextusba helyezve még életében megítélni. Nem korai ez egy kicsit? Mérhetetlenül undorítónak tartom, hogy Orbán homogén országról vallott hazug gondolatai, illetve a menekültek befogadásának aljas tézisei bekerülhettek egy tankönyvbe. Ráadásul a fényestekintetű ömlengése alatti kérdésben a tankönnyvíró állítást fogalmaz meg, sugall, egyáltalán nem a tanuló véleménye érdekli. Hogy a bevándorlók integrációjából a teljes asszimiláció melletti ellentmondást nem tűrő állásfoglalás lesz, külön hányinger. A tankönyv aktuálpolitikai átideologizáltsága, egyoldalúsága, tendenciózussága és elfogultsága pontosan mutatja, mi lett a magyar oktatás reformjából. A történelmet a győztesek írják? – dr. Rákóczi Attila előadása – Justh Zsigmond Városi Könyvtár, Orosháza. Saját képükre hülyíteni a diákokat, tudatlan, legfeljebb egy dimenzióban tájékozott droidokat faragni belőlük. Akiket nem zavar, hogy miként írják át a történelmet az Orbán Viktor parancsait teljesítő mutánsok.
A magyar hadsereg megalakulása a gyakorlatban 1848 május végére tehető. Majd 1849-től Magyarország közel 20 évig tartó osztrák katonai megszállás alá került, ez idő alatt nemzeti rendelkezésű hadserege nem volt. Az önálló magyar hadsereg ismételt felállítására 1868-tól, az Osztrák–Magyar Monarchia megalakulása után került sor, ekkor kezdődött az első honvédcsapatok felállítása. Az Osztrák–Magyar Monarchiában a haderő első vonalát a császári és királyi közös hadsereg és haditengerészet, második vonalát a királyi magyar honvédség alkotta. Szlovákia, mint önálló állam 1993. január 1-től létezik, volt ugyan egy rövid éra, 1939-1945, mikor önálló Szlovákiáról beszélhetnénk. Ez azonban önálló államnak nem mondható, mert katonai, gazdasági és politikai értelemben egyaránt Németországtól függő bábállam volt. S ha tovább visszük a gondolatot, az akkori szlovák bábállam a náci Németország oldalán 1939. szeptember 1-én megtámadta Lengyelországot (ezt csak úgy széljegyzetként említem). A történelmet a győztesek írják. Majd 1945-től ismét Csehszlovákiáról beszélünk.
A vagyon, a hatalom központosítása mindig is kedvelt tevékenysége volt "a győzteseknek", ezért is adok hitelt azoknak a forrásoknak, akik most is erről beszélnek a pandémia farvizén meghozott intézkedések kapcsán. A rövid bejegyzés része egy nagyon fontos, 40 perces előadás, Ernst Wolff, német oknyomozó újságírótól.
Ugyanakkor egy szörnyű kettősség is béklyóban tart bennünket, amikor Fodor Gábor inkább a status quo kényelmességéből, mint az igazságért való kiállásából fakadó aggódását látjuk. Az uralkodó politikusi garnitúra mindenkitől mindig (legfőképpen gazdasági téren) a szüntelen és állandóan növekedést, vagyis az állandó változást várja el, mi több, kötelezően elő is írja, ugyanakkor az ő esetükben (status quo) a változatlanságot tartja kizárólag elfogadhatónak (lásd a történelem meghamisítás, átírása) még akkor is, ha esetleg a tények, vagy újonnan felmerülő bizonyítékok mást mondanak. Nincs dicső halál, csak halál van – ezért kellene elengednünk a háborús narratívát. Az Apple cég esetében látjuk, hiába vagy világelső, hiába adsz el irtózatos mennyiségű árut a világban, ha nem tudod újra és újra meghaladni az előző terminus eladási adatait, azaz nem tudsz állandóan növekedni neked annyi, elkaszálnak a tőzsdéken! Tipikus kisgömböc effektus, lám a népmeséink már előre vetítették ennek az életszerűtlen világnak a szükségszerű halálra ítéltetését, s mi mégsem vagyunk hajlandók tanulni belőle!