Az est dirigense Ács János, Pavarotti hajdani állandó karmestere. Ez alkalomból készült beszélgetésünk Kertesi Ingrid művésznővel.
Vakler Lajos, Ács János világhírû karmesterrel készített interjút, melyben betekintést nyerünk fantsztikus életútjába. Páratlan élmény várja a klasszikus muzsika szerelmeseit Székesfehérváron, a Harmonia Albensis templomi koncertsorozat keretében, a Kodály Emlékévhez kapcsolódva, július 13. -án, a sorozat második estjét a mester zenéjének szenteli az Alba Regia Szimfonikus Zenekar. Az életmû reprezentatív darabja, a Budavári Te Deum mellett ezúttal két ritkán hallható kompozíció is felcsendül a megújult Szent István Székesegyházban. Székesfehérvár Városportál - A három tenor világhírű karmestere vezényel csütörtökön Fehérváron. Az 1906-ban az Adria partján készült, 1929-ben a világhírû olasz mester, Arturo Toscanini felkérésére átdolgozott Nyári este az egyszerûség és a tisztaság színekben gazdag remeke, míg az 1945 májusában befejezett Vértanúk sírján, egy Székesfehérvár számára különösen is fontos és kedves himnusz méltóságteljes dallamát szólaltatja meg. Az est dirigense az olasz operarepertoár világhírû specialistája, a Három Tenor hangversenyeinek állandó karmestere, Janos Acs (Ács János) lesz.
– Tulajdonképpen nem járt rosszul azzal, hogy nem jutott be annak idején a Zeneakadémiára, hiszen Olaszországban három egyetemre is felvették. Ön is így gondolja? – Különös kegyelemként éltem meg, hogy Milanóba kerültem, és a Scalában kezdhettem statisztaként. Viszont soha nem vezényeltem ott, emberi számítás szerint most már nem is fogok, de annyi minden más jót és szépet kaptam a Gondviseléstől, amiért csak hálás lehetek! Nem szabad telhetetlennek lenni. – Dolgoztak valaha együtt a bátyjával? – Édes Istenem, hát hogyne! Index - Infó - Világklasszis tenorral mutatták be A trubadúrt Debrecenben. Karmesterként számos lehetőségem volt meghívni őt mint szólistát az olasz koncerttermekbe. Még egy világpremier fűződik a nevünkhöz, mert a bátyám elkészített egy befejezést Liszt befejezetlen zongoraversenyéhez, a De profundis hoz, amin 15 éven át dolgozott. Mások is megalkották a darab befejezését a saját felfogásuk szerint, a bátyámé abban tér el a többi megoldástól, hogy nem egy hatalmas fortéval végződik, hanem visszatérő de profundis-témával. Liszttől nem lehet idegen ez a lelkület, hiszen az életét harmadrendi ferencesként fejezte be.
– Egyszer azt mondta, ön az olasz operára született. Ez mit jelent? – Mindenki alkalmas valamire, de nem vagyunk mindenre alkalmasak. Én Mahler t minek vezényeljek, amikor nem tudom jól vezényelni? Egyszer, amikor fölkértek rá, vezényeltem ugyan az Ötödik szimfóniá t sajnos, de én abban nem tudok olyat nyújtani, amit mások ne tudnának jobban. Brahms Német Requiem ét is felajánlották többször, de hát én azt nem tudom olyan jól elvezényelni, mint sokan mások. Ács jános karmester. Néhány karmester azt hiszi, hogy mindenre alkalmas, de legyünk őszinték: erre csak Toscanini volt képes és Bernstein, akinek a kislábujjától a feje búbjáig minden porcikájában zene volt. – Hűségesen ápolja Luciano Pavarotti emlékét, akiről halála tizedik évében Magyarországon is egy koncerttel emlékezett meg a Zeneakadémián. Miért tartotta ezt fontosnak? – Két évvel ezelőtt, az évforduló évében nagyon kevés koncertet tartottak, ráadásul a legtöbbre nem is operaénekeseket hívott meg a második felesége, hanem popénekeseket, mert sajnos ez a hölgy ebben a világban jártas, és Lucianot is bevitte ebbe az ördögi körbe.
Amikor a Rossini-házaspár 1823-ban Bécsbe érkezett, már a tetőpontján volt a Rossini láz: a bécsi rajongók lelkesedése valósággal divat eufóriává fokozódott. Rossini-kalapokat, Rossini-nyakkendőket hordtak és Rossini-ételeket ettek. Rossini művei akkoriban a szó legszorosabb értelmében elfoglalták Bécs zenés színházait. Beethoven is fogadta Rossiniékat és dicsérte a Sevillai borbélyt. Schubert az olasz mestert "rendkívüli zseninek" tartotta és egy jövőbeni siker reményében ő is elkezdett olasz stílusában komponálni. Rossini 37 éves kora után majdnem teljesen visszavonult a szakácsművészet remekei közé, hogy élvezni tudja az élet terített asztalát: Enni, szeretni, dalolni, emészteni. Ez annak a vígoperának a négy felvonása, melynek élet a neve, amely gyorsan válik semmivé, mint a pezsgő habja. Aki hagyja, hogy kifusson, ahelyett, hogy élvezné, sült bolond! Rossini Maometto II (II. Mohamed) című operája a nápolyi ősbemutatón nem aratott sikert, így a zeneszerző később átdolgozta, s Le siège de Corinth (Korinthosz ostroma) címen ez lett Rossini első francia nyelvű operája.