A Wikikönyvekből, a szabad elektronikus könyvtárból. ifj. gróf Andrássy Gyula az 1910-es években A tiszadobi Andrássy-kastély Ifjabbik csíkszentkirályi és krasznahorkai gróf Andrássy Gyula ( Tőketerebes, 1860. június 30. – Budapest, 1929. június 11. ) magyar politikus, belügyminiszter, jogi szakíró, pártvezető, az utolsó osztrák-magyar külügyminiszter, id. Andrássy Gyula miniszterelnök fia. Államtudománnyal és történelemmel is foglalkozott. Életpályája [ szerkesztés] Gyermekkora [ szerkesztés] Miután édesapja az Osztrák - Magyar Monarchia külügyminisztere lett 1871-ben, a család Bécsben, a Ballhausplatzon élt. A fiatal Andrássy Gyula nem járt iskolába, mindvégig magántanuló volt. A szünidőt együtt töltötték pl. Heraldikai lexikon/Andrássy Gyula – Wikikönyvek. Tiszadobon. Apja külügyminiszteri megbizatásának lejárta után többet foglalkozott gyermekeivel, külpolitikai nézeteivel is megismertette őket. Ifj. Andrássy Gyula pályája is a külügyek területén keződött: 1883-ban apja beajánlotta a konstantinápolyi követségre, ahol először fogalmazóhelyettes, 1884-ben - dilpomáciai vizsgájának letétele után - Berlinben követségi attasé lett.
A lap eredeti címe: " ремьер&oldid=2282348 "
Célunk a társadalmi egyenlőség képviselete, a baloldal kérdéseinek és magyarországi lehetőségeinek megvitatása. Célunk a kritikai gondolkodás: a kapitalizmus és az önkényuralmi rendszerek bírálata, beleértve az 1989 előtti rendszereket is.
Közben jogot hallgatott a berlini egyetemen; Eduard Gneist volt a tanára. Mindezek alapján a nemzeti liberális eszmék híve lett. Poltikai pályafutása 1906 előtt [ szerkesztés] 1886-ban elhagyta a diplomáciai pályát és a Szabadelvű Párt tagjaként bekapcsolódott a belpolitikai életbe. Az első Wekerle-kormányban - Tisza Lajos utódaként - 1894. június 10-étől 1895. január 15-éig a király személye körüli miniszter volt. Első magyar miniszterelnök. 1898 -ban rövid időre, majd 1904 -ben, Tisza Istvánnak a parlamenti ellenzék letörésére irányuló erőszakos politikája miatt ("zsebkendőszavazás") ismételten kilépett a Szabadelvű Pártból, és a szövetkezett ellenzékhez csatlakozott. Hevesen támadta a Fejérváry-kormányt. Az 1905 -ben alakult, 67-es alapokon álló Országos Alkotmánypárt vezére lett. Belügyminiszterként [ szerkesztés] A második Wekerle-kormányban 1906. április 8-ától 1910. január 17-éig belügyminiszter; üldözte a munkásság és parasztság mozgalmait, ellenezte az általános választójogot, a reakciós plurális választójog bevezetését szorgalmazta.
Nem tudom, de manapság valahogy sehol se látok/hallok ilyen generic neveket, amiből a 20-30-as ismerőseim között legalább 5-10 van (Csaba, Máté, Tamás, Szabolcs, meg az oldschool Józsi, Zoltán, István stb... ). Helyette vannak ilyen Zeller Karalábé Brájen Alejandró fiszemfaszom speciálgyerekem van nevek.
Nem ismerem ezt az oldalt, de az ilyen fogadóirodák oddsai nem kizárólag a fogadó kliensek véleményét tükrözik? Tehát, hogy úgy állítják be az oddsokat, hogy bármi is nyer, a vesztesek által befizetett pénzből kijöjjön a győzteseknek járó pénz (plusz egy kicsi a háznak). Mert ha ez igaz, akkor ez csak egy nem reprezentatív közvélemény kutatás.
A kitüntetés 1884-ig rangemeléssel, azaz osztrák lovagi ranggal járt együtt, amelyet külön kérvényezni kellett. Munkácsy azonban – a kitüntetésre hivatkozva – a magyar nemességet kérelmezte, amire az ekkoriban a magyar királyi belügyminisztériumot is vezető Tisza Kálmán miniszterelnök állásfoglalása szerint nem volt jogosult. Tisza ezért méltányosságból javasolta a nemesség megadását. A miniszter az ekkoriban Párizsban élő festő nemzetközi hírnevére, valamint Bereg vármegye főispánjának jelentésére hivatkozott. Gr. Minden Magyar miniszterelnök helyettes valaha/Every Hungarian deputy prime minister of all time : Miniszterelnokok. Schönborn Bucheim Ervin főispán szerint Munkács városa nemcsak nem kifogásolta a munkácsi előnév adományozását neves szülötte számára, de díszpolgárrá szándékozott avatni a festőt. A magyar nemesség adományozás ügymenetét betartva, a belügyminiszter benyújtotta a módosított javaslatot a m. kir. Minisztertanács elé. A Minisztertanács 1880. november 5-én tartott (ámú) ülésén jóváhagyta az előterjesztést, amelyet a bécsi székhelyű Ő Felsége Személye Körüli Minisztérium terjesztett az uralkodó elé.