A Szinva – forrásainak Miskolcra vezetése óta, lillafüredi vízeséseivel együtt – időszakossá vált, a medrén át mélybe szivárgó szennyezett csapadék- és olvadékvizek az alsóbb szintek karsztvizeinek tisztaságát veszélyeztetik. A hegység legnagyobb esésű állandóvizű völgyét zuhatagokkal éltető Sebes-víz forrását eddig, szerencsére, nem vezették el. Néhány vízfolyás helyenként búvópatakként eltűnik, majd újra előbukkan felszínalatti mészkőmedréből (Száraz-, Hór-, Lök-völgy, Tatár-árok). A Nagy-fennsík és a Délnyugat-Bükk érintkezési vonalán sorakoznak a hegység nevezetes időszakos forrásai, az Imó, Vörös-kő és a Feketelen. Nagy hóolvadások, bőséges nyáreleji esők után "megindulásukat" tompa morgás előzi meg, majd kürtőjükből vastag sugárban 1–1, 5 m-re is fölszökik a víz. Patak a bükkben z. Működésük a hegység karsztvízszintjének átmeneti emelkedésével magyarázható. A völgyeikben pusztuló darázskő-dombok tanúsága szerint korábban állandóan, vagy hosszabb ideig ontották a vizet, a hegység emelkedése miatt "süllyedő" karsztvíz azonban egyre ritkábban bukik át forrásszájukon.
Segítség a kereséshez Praktikák Megfejtés ajánlása Meghatározás, megfejtés részlet vagy szótöredék: ac Csak a(z) betűs listázása Csak betűkből szókirakás futtatása (pl.
Az Északi- és Déli-Bükköt, a Bükkalját és a Bükk-hátat viszonylag sok, közepes hozamú rétegforrás jellemzi. Víz-zárórétegük legtöbbször agyag, vagy – különösen a Bükkalján – agyagosodott vulkáni törmelékkőzet. A két fennsík kevés, csekély hozamú rétegforrása rövid felszíni futás után víznyelőkben, visszafolyókban tűnik el. A Nagy-fennsíkon kibukkanó Csurgó, Bán-kút és Csipkés-kút az ország legmagasabban fakadó vizei közé tartozik (810–850 m). HÁZ A SZIKLÁK FELETT (KaTi-lak a Bükkben): Kács látnivalói. A két fennsík oldalaiban a rétegforrások és a mészkő által elnyelt vizekből táplálkozó karsztforrás ok egyaránt gyakoriak. Néhol a rétegforrások is annyi meszet tartalmaznak, hogy az kicsapódva édesvízimészkő-halmokat épít. Magyarország legmagasabb (18 m-es) zuhatagja, a Szinva lillafüredi Alsó-vízesése A Bükk-fennsík tövében, valamint az Északi- és Déli-Bükkben előtörő karsztforrások viszonylag nagyhozamúak. Kevés kivétellel "foglaltak", vizüket közeli falvakba, városokba vezetik (Felső-, Galya-forrás, Anna-források, Király-kút). A Szalajka-völgy Szikla- és a Garadna-völgy Margit-forrása pisztrángos tavakat táplál.
Azonban a különben elég csinnal, s kényelemmel épült fürdőháznál a jobb gond és felügyelet hiányzik. Néhány évvel később, 1859-ben egy Bécsben német nyelven kiadott egészségügyi szakkönyv is ir a fürdőházról, amely akkoriban Majthényi báró özvegyének tulajdonában volt. Említést tesz az emeletes fürdőházban egy elhanyagolt állapotban lévő tükörfürdőről, öt kabinról 2 káddal és egy egykádas kabinról, megemlíti még a víz 21-22 celsius- hőfokát és azt, hogy fürdőorvosa nem volt. Pesti Frigyes 1863-ban azt írja, hogy a kácsi víz a csaknem végképpen megrongált tagot néhány hét alatt új erőre hozza, azaz tökéletesen felgyógyítja s megerősíti. Az 1930-as években megjelent útikalauzból megtudjuk, hogy a fürdőben, -amely a későbbiekben a Postatisztek Országos Egyesületének tulajdonába került- 11 kabin volt 2-2 káddal. Patak a bükkben 3. Tájékozódhatunk arról is, hogy a tükörfürdő 4 meleg forrásból (Vízfő-ből) táplálkozó vizét 10 hl-es hatalmas üstökben 40-50 fokra melegítették és gyógyfüveket raktak bele, hogy így fokozzák hatását- a Fényes által is említett bajokon kívül- csonttörés, ideggyengeség és zsába gyógyításában is.
Megosztás közösségi oldalon Link (backlink)
Legnagyobb állóvize, a Hámori-tó helyén eredetileg a Szinva hatalmas édesvízimészkő-tömbje a Garadna völgyébe nyomulva duzzasztotta-szélesítette tóvá annak vizét. Ez volt a diósgyőri pálosok 14–15. századi halastava, a Fel-tó. 1811–1813 között Fassola Frigyes csak meghosszabbíttatta a természetes gátat, s zsilippel szabályozhatóvá tette a tó lefolyását. A Hámori-tó ma 1200 m hosszú, 4–8 m mély, átlag 400 000 m 3 vizet tárol. Keresztrejtvény plusz. Suvadás gátolta el az Egerbaktai-tó medencéjét. A mészkőfelszínek eltömődött víznyelő-töbreiben nagy olvadások, esőzések után hosszabb-rövidebb ideig megmaradhat az összegyülemlett víz.