– ezek a sorok 1950-ben születtek, amikor a magyar operaházi együttes éppen betanulta a darabot a koreográfustól, aki személyesen 1949-től felügyelte a budapesti táncművészek fejlődését. A Fórum című folyóirat arra is magyarázatot talál, miért volt unikális hat évtizeddel ezelőtt a Párizs lángjai: " (…) a táncnyelv széles skáláját alkalmazza mindig a legmegfelelőbb pillanatban, a legmegfelelőbb helyen. A pantomímet, a karaktertáncot (színpadra feldolgozott francia néptáncokat), klasszikus balettot és a történelmi báli táncokat úgy váltogatja, hogy az szervesen épüljön a cselekménybe. " De ki volt Vaszilij Vajnonen, ez a virtuóz látásmóddal és magas technikai felkészültséggel rendelkező koreográfus? Parizs langjai ballet. A karjalai származású Vajnonen 1919-ben végzett a Cári Balett iskolájában, majd a Mariinszkij Színház tánckarában kapott feladatokat. Koreográfusi pályája az 1920-as években vette kezdetét, korai munkáin leginkább Isadora Duncan hatása érződik. Dolgozott a leningrádi Kirov Balett (Mariinszkij Színház) és a moszkvai Bolsoj Színház táncművészeivel, alkotói pályája csúcsán, 1934-ben dolgozta át a Gorszkij-féle A diótörő t, ezt megelőzően nem sokkal született a Párizs lángjai (1932) és Az aranykor (1930) is.
Vajnonen az 1949/50-es évadban a Magyar Állami Operaház táncosaival foglalkozott Budapesten, először A diótörő t, majd a Párizs lángjai t tanította be a fővárosban. Leningrád után a moszkvai Bolsoj Balett balettmestere (1946-50) és koreográfusa (1954-58) volt. Fotó: Rákossy Péter/ Magyar Állami Operaház (2021. februárja) A Párizs lángjait most színpadra állító Michael Messerer szerint "Vajnonennek a 20. század nagy koreográfusai között van a helye, ott, ahol George Balanchine-t említjük. Az ördög – Wikiforrás. Kevesen tudták úgy használni a zenét, úgy építeni a mozgást a zenei adottságokra, ahogy ő".
A baszkok nagyon jó harcosok, közülük is kiemelkedik Thérèse, az utcai tüntetések szenvedélyes résztvevője. Mireille de Poitiers is ide érkezik kezében a levéllel, ami leleplezi az arisztokraták ármánykodását. Az emberek szétosztják a fegyvereket, majd a trikolórt lengetve és a forradalmi dalt énekelve a király palotájához vonulnak. A felfegyverkezett tömeg megrohamozza a palotát. De Beauregard márki a svájci gárda katonáival igyekszik megállíttatni a tömeget, de az emberek betörnek a palota termeibe. Philippe ráront Beauregard márkira, aki megpróbálja lelőni, de a tömeg elsodorja őt és a gárdistákat is. Thérèse zászlóval a kezében esik el. A csata véget ért, a tömeg elfoglalja a palotát. III. Felvonás Az emberek ünnepelnek az elfoglalt királyi palotában. Opera Otthonra sorozat a Párizs lángjai online premierjével folytatódik – elomagazin. Mireille de Poitiers előadja a Szabadság pas de deux-t, a köztársaság győzelmét szimbolizáló trikolórral. Az Egyenlőség és a Testvériség allegorikus táncait is bemutatják a színészek. Nemcsak a szabadság napja érkezett el, hanem Jeanne és Philip házasságának pillanata is.
Kezdődik az ostrom. A lövések és a dobok zajában Adeline és Jerome megvallják egymás iránti szeretetüket. Nem is veszik észre, hogy mi folyik körülöttük. Közben a marseille-iek behatolnak a palotába. 4. jelenet A tömeg a lámpásokkal díszített téren ünnepeli a győtzelmet. Mireille de Poitiers és Antoine Mistral, a híres színészek, akik korábban a királyt és az udvaroncokat szórakoztatták, most a Szabadság táncot járják az emberek számára. David a festő rajzolja az ünneplést. Jeanne és Philippe kézfogóját a marseille-i ágyú mellett tartják meg, amely az első lövést leadta a királyi palotára. Jeanne és Philippe esküvői táncának hangjait azonban hamarosan felváltják a gilotin lehulló bárdjának hangjai. Az elítélt márkit vezetik be. Apja láttán Adeline odarohanna hozzá, de Jerome, Jeanne és Philippe visszatartja. Jarcasse azonban elárulja a lány arisztokrata eredetét, mire tömeg Adeline halálát követeli. Jerome megpróbálja megmenteni, de hiába. Jeanne és Philippe visszatartja a hiába küzdő Jeromot.