Négy olimpiájából "csak" egy érmet tudott kihozni a gerelyhajító Németh Miklós, az az egy viszont akkorát szólt, hogy nagyobbat nem is szólhatott volna. A Mexikóvárosban sérülten a döntőből kimaradó, Münchenben a hetedik helye miatt bosszankodó dobóatléta a harmadik lehetőséget már nem szalasztotta el. Olyannyira nem, hogy a montreali olimpiai stadionban 80 ezer néző előtt már az első dobásával, 94. 58 méteres új világcsúccsal sakk-mattot adott az ellenfeleinek. Más sportágból vett hasonlattal élve, olyan volt ez a győzelem, mint az ökölvívóknál egy elsőmenetes, vagy inkább egy elsőperces kiütés. A már csak a második helyért versengő ellenfelei közül a legjobb, a finn Siitonen közel hét méterrel maradt el a győztes dobása után önfeledt indiántáncot bemutató magyar gerelyhajító mögött, aki négy évvel később Moszkvában viszont visszacsúszott a nyolcadik helyre. Világcsúcsát 1980 áprilisában Tatán Paragi Ferenc, a honfitársa 96. 72 méteres dobással adta át a múltnak. aminek az időpontja és a váratlansága még sokáig a szóbeszéd tárgya volt, noha az újdonsült rekordernek a későbbiekben még volt jónéhány nagy dobása.
Sárosi László laudációját az egykori játékostárs, Bodnár dr., illetve Vári Attila, az MVSZ elnöke mondta. A vérbeli sportcsaládból származó Sárosi László két nagybátyja, Sárosi György és Béla a magyar labdarúgó-válogatott és a Ferencváros sokszoros válogatott kiválósága volt, de Németh Miklós sem maradt el montreali olimpiai bajnok társa mögött, hiszen édesapja, Németh Imre a londoni olimpián arany-, a helsinkin bronzérmet szerzett kalapácsvetésben. Megható jelenete volt az ünnepségnek, amikor bejátszottak egy 1950-es híradórészletet, amelyen az akkor már olimpiai bajnok Németh Imre kezét egy kétéves kisfiú szorongatta: a gyermek Németh Miklós. Akit két gyermeke, Marci és Mimi is elkísért, s a harmadik, Miki csak azért nem, mert éppen atlétaedzésen volt… Hiába, az alma nem esik messzire a fájától. (Borítókép: Németh Miklós és Sárosi László. Fotó: Gorondy-Novák Edit / Index)
Fábián László, a Magyar Olimpiai Bajnokok Klubja elnöke személyes élményként mesélte el, hogy kisgyerekként Németh Miklós hatalmas dobását látva úgy érezte, hogy sosem fog földet érni az a gerely. Sárosi László vízilabdázót 1972-es olimpiai csapattársa, Bodnár András köszöntötte, felidézve első közös sikerüket, az 1973-as világbajnokságot. " Kevés ember látott olyan jól a medencében, kiválóan passzolt, remekül együtt élt a játékkal. Az Újpesten kívül más csapatban nem szerepelt " – emelte ki Bodnár András. A korábban már elhangzott sportcsalád kifejezés másodszor is bizonyítást nyert. A háromszoros olimpiai érmes vízilabdázó két nagybátyja, Sárosi György és Béla, a magyar labdarúgás kiválóságai voltak. " Amikor 1976-ban olimpiai bajnok lettél, én akkor születtem. Mi mindent tőletek, a ti generációtoktól kaptunk, a tőletek kapott tudásnak köszönhetően lettünk olimpiai bajnokok " – folytatta a köszöntések sorát Vári Attila, a Magyar Vízilabda Szövetség elnöke, és egy olyan vízilabdát ajándékozott az ünnepeltnek, amelyet a teljes tokiói bronzérmes csapat aláírt.
Friss adatvédelmi tájékoztatónkban megtalálod, hogyan gondoskodunk adataid védelméről. Oldalainkon HTTP-sütiket használunk a jobb működésért. Elfogadom 1% számíthatsz ránk számítunk rád K&H Bank 10400140-00032757-00000008 adószám: 18172777-2-42