A nagy 12. századi kommentátor, Ibn Ezra idősebb kortársa, Judá Hálevi nevében idézi a vers egy másik lehetséges olvasatát: "A saját vétke miatt halt meg fiak nélkül". 4. Miért vesszen el apánk neve – Úgy tűnik, az volt a közvélekedés, hogy valakinek a neve csak addig marad fenn, ameddig egy földbirtokhoz kapcsolódik. A nevet az unokák vitték tovább. Adj nekünk birtokot – Héberül: אחוזה ( áchuzá). Adományozott és nem örökölt birtokra vonatkozik a szó, és nem teljesen szinonimája a következő versekben öröklődő földtulajdonnak fordított נחלה ( náchálá) szónak. 5. Mose az ügyüket az Örökkévaló elé vitte. - A magyarázók egy része (pl. Tárgum Jonátán) ebben pozitívumot lát: Mose arra tanítja a későbbi korok bíráit, hogy ne szégyelljenek tanácsot kérni, amikor nem tudnak valamit. Egy másik magyarázat szerint (Bemidbár rábá 21:12) viszont Mosének túlzott önbizalma (lásd: Dvárim 1:17) miatti büntetésként kellett szembesülnie azzal, hogy ő sem tud mindent. Pinchász | Dáf | Hetiszakasz oldalak. 7. adj nekik örökölhető birtokot – Héberül: אֲחֻזַּת נַחֲלָה ( áchuzát náchálá).
Azokat a műveket tartalmazza, amelyeknek egy vagy több alakja önálló címszóval szerepel a lexikonban. A mű címe után zárójelben az eredeti cím és a szerző neve található. Ez után következnek a mű azon szereplői, akiket önálló címszó tárgyal, majd csillag után azok, akikről csak utaló található. A FALU JEGYZŐJE (Eötvös J. )
Kétszáz oldalon keresztül zajlik mindez, körülményesen és hosszadalmasan, s mindeközben az egyetlen izgalmat gerjesztő dolog az a kínzó kérdés, ami végig ott perceg az agyunkban: mikor kezdődik már végre a krimi? Kemelman részletgazdagon festi elénk egy amerikai kisváros izraelita gyülekezetét. Művek mutatója | Irodalmi alakok lexikona | Kézikönyvtár. A figurák zöme olyan, mintha régi antiszemita karikatúrákról másolta volna: főként kereskedők és üzletemberek, akik vallásukat is úgy kezelik, mintha pénzügyi vállalkozás lenne, kiadás és bevétel, a rabbikat adják-veszik, a zsinagógát bizniszklubnak használják, folyvást ravaszkodnak, fondorlatos terveket szőnek, alamuszi játszmákon törik sunyi fejüket. Ebből a miliőből magasan emelkedik ki David Small alakja, aki fiatal kora ellenére bölcs, akár Salamon – ám sajnos nem rabbinak való. Nem szellemi vezető, inkább a jóság magányos szobra. Képtelen közhelyekkel és hókuszpókusszal elvarázsolni a közösséget, kényszeresen igazmondó, és – fájdalom – még a fizimiskája se hasonlít egy igazi rabbiéra. Nem úgy, mint a helyére érkező Deutch, aki unja a nyugdíjas semmittevést, s szívesen vállalja Small helyettesítését.
az Emor hetiszakaszhoz írott magyarázatunkban, vagy Bemidbár 15:32. 36). Az ókori Keleten számos a Tórával egyidős, vagy annál akár egy évezreddel régebbi törvénykönyvben is létezett a női örökösödésnek a Tóránál időnként sokkal megengedőbb gyakorlata, tehát ezen a téren a Tóra a nők szempontjából egyáltalán nem számított különösebben "progresszív" törvénykönyvnek, mert az öröklési jogszabályozás első számú célja az volt a Tóra korában, hogy a törzsi területeken belül sértetlenül megőrizzék az egyes klánok földterületét is. A 21. századi olvasó számára talán az lehet az eset legérdekesebb tanulsága, hogy az ókori Izraelben miként oldották meg az olyan helyzeteket, amikor egy precedens nélküli jogi kérdésben kellett döntést hozni. Mivel a tórai példa épp a nők örökösödési jogára vonatkozik, érthető, hogy a zsidó hagyomány modern értelmezői közül azok, akik a női jogok kibővítését a zsidó társadalomban kívánatosnak tartják, ebben az esetben fontos precedenst látnak. 1. Celofchád lányai – Mivel az előző fejezet a kémek bűnének említésével ért véget, hogy ugyanis nem akartak bemenni Izrael országába, itt viszont a nők erőfeszítést tesznek egy ottani, leendő földbirtok megszerzése érdekében, a nagy 11. századi magyarázó, Rási elismerően kiemeli, hogy a nők elkötelezettebbek voltak Izrael országa iránt a férfiaknál.