Az ominózus R1a haplotípusra valóban mondható, hogy eurázsiai elterjedésű. Nem is meglepő, hogy az Árpád-házi uralkodóknál is ezt találták, hiszen korábbi kutatásokból tudható, hogy minden negyedik magyar embernek ez az Y haplotípusa. Ez Magyarországon a leggyakoribb férfiági leszármazási vonal, sőt, nem csak nálunk: szakpublikációjukban Káslerék maguk idézik azt az adatot, hogy az R1a a leggyakoribb haplotípus a szláv, a török, a dravida, az indoiráni és – kapaszkodjanak meg – a finnugor népességekben is. Az R1a önmagában tehát annyira nem zárja ki a finnugor genetikai kapcsolatot, hogy a finnugoroknál is ez a legelterjedtebb.
2020. január 14. 12:01 Zsoldos Attila 719 éve, 1301. január 14-én meghalt III. András magyar király, ezzel pedig férfiágon kihalt az Árpád-ház. De vajon tényleg III. András volt az Árpád-ház utolsó férfitagja, és halálával valóban kihalt-e a dinasztia? A kérdést Zsoldos Attila História magazinban megjelent cikkével elevenítjük fel.
Nincs okunk kételkedni abban, hogy e fájdalom őszinte volt, s híven tükrözte az egykorú közvélemény érzelmeit. Amikor hétszáz éve, 1301. január 14-én III. András király (1290–1301) meghalt, az Árpádok éppen háromszáz éve ültek a magyar trónon. Bár ezen időszak alatt a dinasztia tagjainak a koronáért vívott harcai éppen nem mentek ritkaságszámba, azt soha, senki nem kérdőjelezte meg, hogy a királynak a honfoglaló Árpádtól leszármazó uralkodócsalád férfitagjai közül kell kikerülnie. Érthető tehát a "zavar" és "megrendülés", ami az utolsó Árpád, III. András halálát követte. De vajon valóban III. András halálával ért-e véget az Árpád-ház története? (... ) A kérdésre nem adható minden kétséget kizáró válasz, abban kellene ugyanis állást foglalnunk, hogy III. András valóban törvényes származású unokája volt-e II. András királynak, vagy sem. A kérdés már a középkorban is felmerült, a magyar krónikák egy egész fejezetet szenteltek András származása tisztázásának, mégpedig az alábbi módon: "S most lássuk ennek az András hercegnek a származását és eredetét, hogy milyen okból vált érdemessé Magyarország koronájának elnyerésére.
Később ő hozatta be az első nyugati papokat is országunk területére. Munkáját fia, Vajk fejezte be, aki legyőzte a korábbi fejedelmi hagyományokhoz ragaszkodó pogány vezetőket, Koppányt és Ajtonyt. 1001. január 1-én koronázták I. Szent Istvánként első Árpád-házi királyunkká, így lett felesége, Gizella az utolsó magyar fejedelemasszony és az első magyar királyné. Nagyban hozzájárult a kereszténység elterjedéséhez Magyarországon az a miseruha, amely a feleség közbenjárására készült, s melyet később a székesfehérvári Nagyboldogasszony-bazilikának ajándékozott, majd a koronázó templommá vált bazilikában a magyar királyok koronázási palástja lett. István fiának, Imre hercegnek hirtelen bekövetkezett halálát követően a trónutódlás kérdése viszályt szított. A trónért vívott harcban a király által választott Orseolo Péter állt szemben a magyar nagyurak támogatását élvező Aba Sámuellel. A harcoknak I. András és I. Béla vetett véget, akik a Vata-féle pogányfelkelés zűrzavarát kihasználva szerezték meg a trónt, majd szilárdították meg hatalmukat.
István · II. Vak Béla · II. Géza · III. László · IV. István · III. Nagy Béla · Imre · III. László · II. Jeruzsálemi András · IV. Béla, a második honalapító · V. István · IV. Kun László · III.