L. Molnár Edit Nyelv: Magyar ÁR: INGYENES = Letöltés | Olvassa el itt = Információ: Ciceró Könyvstúdió Gyerekkönyvek 44 oldal Kötés: puhatáblás ragasztott ISBN: 9789635397259 Cikkszám: 1027102 Kiadás éve: 2010 Az ár: Mese a kislányról, aki nem akart felnőni – és más történetek e-könyv (HUF-0. 00Ft) Mese a kislányról, aki nem akart felnőni – és más történetek hangoskönyv (HUF-0. 00Ft) Mese a kislányról, aki nem akart felnőni – és más törté -Mese a kislányról, aki nem akart felnőni – és más történetek. könyv- A L. Molnár Edit. szerző Mese a kislányról, aki nem akart felnőni – és más történetek.
"Ez a soha el nem múló szerelmem, a hobbim, a munkám, az életem" – mondja Faltisz Alexandra – és most néhány napig a maglódi gyermekek, meseszerető felnőttek is beléphetnek ebbe a varázslatos világba. L. Molnár Edit könyvének a képei is láthatók Maglódon, címe, akárha Faltisz Alexandrára illenék igazán: Mese a kislányról, aki nem akart felnőni...
Csak úgy rázkódtak a tüskéi. A kislány még mindent hallott. Mégsem fordult vissza. Szaladt, csak szaladt, amíg egy patakhoz érkezett. Tovább már nem bírta a lába. Leült egy kőre a parton, és hatalmas könnycseppeket hullatott a patak vizébe. A patak meg csak halkan locsogott, és magával vitte a könnycseppeket. Így ült ott egy darabig. A patak olyan halkan locsogott, hogy egyszer csak a szívében is csend lett. És akkor fülébe csengtek a sündisznó szavai, amelyeket már nem akart meghallgatni. "Soha senki nem simogatott meg! " Milyen türelmetlen voltam, és milyen értetlen gondolta. Megbuktam szeretetből. És újra könnyek gördültek végig az arcán. De ezek már nem a sértettség, hanem a megbánás tisztító könnyei voltak. Te voltál az egyetlen, aki.... Az egyetlen!! Egy pillanatig még erőt gyűjtött, aztán letörölte könnyeit, és szaladt árkon-bokron át, vissza a sündisznóhoz, s ahogy rátalált, nem törődve a tüskékkel, úgy, amint volt, fölkapta és magához ölelte. A sün meglepetésében még összegömbölyödni is elfelejtett, becsületből még kapálózott egy kicsit, és mondott valami olyasmit, hogy eressz el, vigyázz, meg foglak szúrni, de közben boldogan simult a kislányhoz, még a szíve dobogását is érezte.
Egyszer volt, hol nem volt, kerek erdő közepén élt egyszer egy sündisznó. Nagyon mogorva sündisznó volt; legalábbis ezt tartották róla. Mindenkivel csak morgott, mindennel elégedetlen volt, és még ha jó szándékkal közeledtek hozzá, akkor is tüskés gombócc Az erdő állatai már nem is tudták, honnan olyan biztosak benne, hogy a sündisznóhoz nem érdemes jó szándékkal közeledni. Egyszerűen csak biztosak voltak benne. Egymás között csak morogtak rá, és ha néha mégis szóba elegyedtek vele, legfeljebb csak az időjárásról folyt a kurta társalgás. Azt viszont soha senkinek nem jutott eszébe megkérdezni tőle: fáj-e a szíve. Pedig bizony nagyon fájt a szíve. Világéletében arra vágyott, hogy megsimogassák. De a szúrós tüskéktől senki sem fért hozzá. Valaha régen akadtak néhányan, akik megpróbálták, de ahogy tüskéivel megbökte őket, mind megharagudtak. Azóta senki sem próbálkozott. Így éldegélt a sündisznó napról napra és évről évre, míg egyszer éppen az erdei ösvény egyik szélétől igyekezett a másik felé, amikor vidáman ugrándozó lépteket hallott: egy kislány közeledett, aki szinte repült lefelé a lejtőn, s közben egy víg dalocskát énekelt.