2016. 04. 01. Csukás István művei Jókai Mór és Petőfi Sándor alkotásaihoz hasonlóan részei a magyarok kollektív tudatának - fogalmazott Szentmártoni János, a Magyar Írószövetség elnöke pénteken a budapesti Petőfi Irodalmi Múzeum (PIM) dísztermében, ahol a Kossuth-díjas költőt, írót 80. születésnapja alkalmából köszöntötték. Noha a szélesebb közönség meseíróként ismeri Csukás Istvánt, lírája a 20. századi magyar költészet egyik kimagasló teljesítménye - fűzte hozzá Szentmártoni János. Kiemelte: Csukás István sikereinek egyik titka, hogy mélységes ismerője a gyermeki léleknek. E. Csorba Csilla főigazgató a PIM nevében a 80. születésnapját április 2-án ünneplő szerzőnek ajándékként átadta a Havas rét című Kormos István-vers kéziratának másolatát. Mint beszédében fogalmazott, Csukás István mindig jobbra, többre vágyó gyermek, mégis felelős gondolkodó maradt. Csukás István Kosztolányi Dezsőhöz hasonlóan a boldogság, az öröm keresésének és megtalálásának költője - mondta méltatásában Pomogáts Béla irodalomtörténész.
85 éves lenne kedvenc meséink szerzője, Csukás István költő, író. A haláláig töretlen népszerűségnek örvendő művész azt vallotta, sikerének titka, hogy sohasem fél kézzel, hanem teljes szívvel írta meséit. Generációk nőttek fel olyan legendás meséin, mint a Pom Pom meséi; a Süsü, sárkány; Mirr-murr; a Nagy Ho-ho-ho-horgász, a Keménykalap és krumpliorr, Nyár a szigeten és A legkisebb ugrifüles. Emellett hang- és tévéjátékok, filmek, színdarabok fűződnek a nevéhez és verseket is írt. Nemcsak Pomogáts Béla irodalomtörténész, mi is valljuk, hogy Csukás István művei segítenek elviselni az emberiség, a nemzet és saját sorsunk nehézségeit. A magyar gyermekirodalmat kivételes alkotásaival gazdagító, magával ragadó történeteivel és játékos stílusával az irodalom szeretetére nevelő és generációk számára meghatározó írói és költői életműve örök érték számunkra. "Mikor bekerültem a gyermekirodalomba és már csináltam, értettem is, rájöttem, hogy nincs is a műfajok között olyan nagy különbség. Mindig úgy szoktam mondani: a jó mese olyan, mint a jó vers, tehát elemelkedik a földtől, a jó mese csodákkal van tele, ha akarom költészettel, érzelemmel, a mese közelebb áll a vershez, mint a prózához. "
Akkortájt pedig, a kétezres évek elején évente legfeljebb egy-két mesekötetet adtak ki karácsony előtt, amit mint három csepp vizet a Szahara, nyomban fölszippantott a piac, utána pedig egy évig csend volt. Utánnyomásra nem került sor. Az ifjúsági regényei pedig egyáltalán nem jelentek meg. 2004 előtt a Keménykalap és krumpliorr 1993-ban, a Nyár a szigeten 1975-ben látott utoljára napvilágot az OSZK szerint – emlékezett vissza a kilencvenes évek végére és a kétezres évek elejére a Könyvmolyképző vezetője. " Mintha Pista abban az időszakban nem lett volna teljesen tisztában azzal, mennyire igénylik, igényelnék az olvasók a könyveit " – idézte fel az első találkozások tapasztalatát Katona Ildikó. A kiadóvezető összesen hat éven keresztül fáradhatatlanul ostromolta Csukás Istvánt, mert teljes képtelenségnek vélte, hogy a könyvesboltokból hiányozzanak a Csukás-könyvek, de ezek a találkozások rendre kudarccal végződtek. " Hiába mondtam neki, hogy évente egy-két mesekönyv nem elég, mert a Csukás-könyveknek folyamatosan ott kell lenniük a piacon, minél többnek.
Mindig azt mondta: Két szárnyam van, az egyik a vers, a másik a mese és szépen repülök. Munkája mellett pedig figyelte az új nemzedéket is. Rengeteg pályakezdő író kapott tőle biztatást. Legutóbb a karácsonyra megjelent Olvasó szuperős című könyv miatt hívott fel, amiben néhány vadonatúj gyerekverse is szerepel a készülő Süsüke-történetből. Amikor megkérdeztem, hogy tetszik-e neki a kötet, azonnal rávágta, hogy nemcsak, hogy tetszik, hanem végig is olvasta, és mindegyik írás ragyogó. Csak most, hogy ezt mesélem, döbbenek rá, micsoda bizalom volt ez. Úgy adta oda még soha meg nem jelent verseit egy antológiába, hogy teljesen ránk bízta, mi jelenik meg mellette – mesélt a kiadó és az író-költő közti szoros kapcsolatról a Könyvmolyképző alapítója. Váratlan halálhíre megdöbbentette a szegedi kiadóvezetőt, hiszen idős kora dacára a nagy mesemondó még fantasztikus terveket forgatott a fejében. Odaadó barátai és legkedvesebb szomszédai segítették és gondját viselték, hogy az alkotói munka a megszokott mederben folyhasson tovább.