Zoltán szeretetteljes, őszinte, meleg otthonban nevelkedett. 1858 őszén iratták be a pesti piarista gimnázium első osztályába. A Magyar Tudományos Akadémia ezerforintos nagydíját Petőfi Sándor összes költeményének ítélték oda. A pénzt Zoltán örökölte. Nevelőapja úgy tartotta tiszteségesnek, hogy gondnokot nevezzenek ki a fiú mellé, aki a vagyonára ügyel. Így lett Petőfi fiának a gyámja a költő öccse, Petrovics István 1869-ig. Apja nyomdokaiba lépett 1865-től Szarvason járta felsőbb iskoláit, azonban már a nyolcadik osztályt év közben el kellett hagynia, mert nagybátyja, Petőfi István magához vitte Csákóra. Innen Debrecenbe ment, és 1867-ben színésznek állt mindössze 30 forint havi fizetésért. Hozzátartozói megpróbálták lebeszélni erről a pályáról, sikertelenül. Gyenge szervezete azonban nem bírta sokáig a kicsapongó életvitelt, és hamar súlyosan megbetegedett. Index - Mindeközben - Miért hallgatják el, hogy Petőfi valójában Széchenyi István természetes fia?. Rokonoknál, majd külföldi fürdőkben keresett gyógyulást. Életének utolsó nyarát Gleichenbergben töltötte, ahonnan kissé megerősödve tért haza Pestre, ám 1870. november 5-én reggel 7 órakor, élete 22. évében, (Budapest – Józsefváros) meghalt tüdőbajban.
Petőfi ebben a versében arról beszél, hogy félelemmel tölti el a gondolat, hogy katonához méltatlan halált hal: ágyban párnák közt. Petőfi Sándor, a vátesz költő– Vates. Ami igazán különlegessé teszi a verset, az, hogy Petőfi víziójában mintha megjelenne halálának pontos körülménye: "Ott essem el én, A harc mezején, Ott folyjon az ifjui vér ki szivembül, (…) S ott hagyjanak engemet összetiporva. – Ott szedjék össze elszórt csontomat (…)" A jóslat valóssággá válik: 1849-ben Petőfinek nyoma veszik a harcmezőn Segesvárnál. Noha sokan sokféleképpen emlékeznek vissza a menekülő vagy éppen haldokló Petőfire, bizonyosságot soha nem kapunk. Petőfi örökre eltűnik a szabadságharc leverésének véres ködében... (Szerző: Héber Blanka)