Ballagási idézetek Eddig csak álmodtunk, terveztünk még, most valóra válhat minden, ami szép. Az élet, a munka tárt karokkal vár, s hogy szép lesz-e csak rajtunk áll. Szabó Pál Pajtásaim! értetek a bú; Elhagyni, fiúk, titeket, Ez fáj nekem, ez szomorít el, Ez ver kebelembe sebet… De nem! mi vigadtunk minden időben, Így hát szomorú a búcsú se légyen. Ballagasi bcs idézetek. Petőfi Sándor Ah, vége, vége! Vagy ki tudja? Diák marad az ember, amig él. Leczkéjét a sirig tanulja, Nehezebbet folyvást a réginél. Reviczky Gyula De azt akarom, tisztán és fehéren, legyetek vígak és bársonyba-járók, a kezetekben egy nagy arany-érem, s hódítsátok meg az egész világot. Kosztolányi Dezső Rosszakaróim, jóbarátok, Temérdek angyal és svihák, Szép, szőke, barna, csúnya lányok, Sakkpartnerek, konyhásmamák, Tavaszi leves, tészta, mák, Rongy testem innen elmegyen, Közös sorunknak vége hát! Hiány ül majd a lelkemen. Varró Dániel Régi harcok, régi, kopott könyvek Derű, mosoly, néha fájó könnyek Múlik minden, rohannak az évek Búcsút mondunk, múló diákévek.
Ernest Hemingway Előre, föl, miénk az élet, A széles földnek kerekén Szemünkben csillog az igéret És bennünk ring a jó remény! Tóth Árpád A szárny megnőtt, üresen áll a fészek, Csak álom volt a régi jó világ, És mint a fecske alkonyati szélnek, Ma szárnyat bontott egy sereg diák. Wass Albert Mert az égi útnak elve: kúszva, vérzőn énekelve, portól, sártól piszkosan menni mindig, biztosan. Dsida Jenő Ne csüggedj, hisz ifjú vagy, S minden elérhető, Ha van benned bátorság, Remény, s szeretni erő. Goethe Mikor múlik el a gyerekkor? Ballagási búcsú idézetek fiuknak. S mikor az ifjúság? S az élet? Észre se venni. Kétszer leshettem csak meg a pillanatot, mikor a szirom elhagyja helyét s a földre perdül. S tulipán volt mind a két virág és mind a kettő fehér. Radnóti Miklós Nagyon szép kis társaság volt. Egyik léhább, mint a másik. Átgondolok minden órát A keserű búcsuzásig… Ady Endre Nézz vissza most egy percre, nézz az útra Nézd meg, mit tett, mit alkotott a munka, Nézz vissza…aztán ismét csak előre, S indulj tovább az alkotó jövőbe.
Vajon elmúlik minden, ha végzünk? Vagy erősebb a barátságunk, mint az épület, ami összezár minket? Csak egy osztály voltunk, Egy osztály, amelyről néhányan túl sok jót hittek, Később sokan azt gondolták, tévedtek… …Hitték, gondolták… És talán senki sem tudta, kik voltunk valójában. Bejegyzés navigáció