Nemsokára egyébként Hollywood is tervez filmet forgatni a könyvből, úgy tudjuk, hogy Nicole Kidman és Julia Roberts a főszereplők közt van, a rendező pedig Billy Ray lesz. Eduardo Sacheri: Szemekbe zárt titkok, (La Pregunta de sus ojos), Fordító: Smid Mária Bernadett, Kiadó: Agave Könyvek, Oldalszám: 256, Kiadási év: 2015
456 Szemekbe zárt titkok (Secret in Their Eyes), rendező: Billy Ray, szereplők: Nicole Kidman, Julia Roberts, Dean Norris, Chiwetel Ejiofor, amerikai thriller, 111 perc, 2015. (16) A múlt fogságában A nagysikerű regény már megélt egy szintén nagysikerű feldolgozást. Az amerikai adaptáció sok mindent megőrzött, de a változtatásokkal mintha felhígult volna a történet. A forgatókönyvíróként nagyot alkotó Billy Ray rendezőként sokkal visszafogottabb és a vizualitásban nem jeleskedik. Nicole Kidman és Julia Roberts először látható együtt a filmvásznon és bár szó sincs köztük vetélkedésről, a néző – ki gondolta volna – az előbbit fogja kihozni nyertesként. A 2001. szeptember 11-i New York-i terrortámadás után az amerikai hírszerzés meg van győződve arról, hogy a következő célpont Los Angeles lesz. Amikor a terrorelhárító csoport által megfigyelt mecset közelben gyilkosság történik, számolni kell azzal, hogy a rendőrség megjelenésével az egész akció kudarcba fullad. A terrorizmus elleni harc mindennél előbbre való, a gyilkossági ügyet ezért igyekeznek eltusolni, csakhogy az áldozat éppen a csoport egyik tagjának, Jessnek (Julia Roberts) a lánya.
Ennek talán az lehet a magyarázata, hogy így sokkal nyilvánvalóbban ki lehetett bontani a közte és a Benjamín közötti (egyébként elég egyoldalú) szerelmi szálat. A regényben ez teljesen más, ott Benjamín gondolataiból és visszaemlékezéseiből jól kiérezhető az érzelmi kötődés, és Irene mindvégig a háttérben marad, nincs szoros ráhatása a fő cselekményszál alakulására. Amit ennek kapcsán sajnáltam, hogy Irene előtérbe kerülése a filmben éppen a regényben oly szimpatikus Sandoval karakterének háttérbe szorítását eredményezi. (Habár a maga módján őt "kompenzálják" a film alkotói – és az a nem éppen szívderítő jelenet ismét egy jelentős eltérés a regényhez képest. ) Szintén érdemes kiemelni a gyilkos elfogásának momentumát, mint olyant, amelyben a változtatásnak nem volt lényeges indoka, mégis érthető: Sacheri nagy focirajongó, de mivel a regényben erre történő felületes utalások filmes keretek között nem jöttek volna át, a filmben egy egész jelenetet írnak át (vélhetően) csak azért, hogy ez nagyobb hangsúlyt kaphasson.
Mitől működött ugyanaz a történet a vásznon is? Véleményünk a regény alapján készített filmről! KLIKK! A regény – bár cselekménye több évtizedet ölel fel –, a benne kibontakozó konfliktus révén az 1960-as évek végi, és főként 1970-es évekbeli Argentínába kalauzolja az olvasót. Kemény időszak volt ez az ország életében, előbb Juan Perón harmadik elnöksége, majd harmadik felesége, Isabel Martínez de Perón elnöksége és az utóbbit megdöntő katonai junta korszaka, amikor az erőszak, a megfélemlítés mindennapos volt az ország életében. Jóllehet a regény cselekménye szempontjából ez a kontextus egyáltalán nem mellékes – hiszen éppen egy igazságszolgáltatási túlkapás, a korrupció, valamint a junta hatalomátvétele utáni erőszakhullám döntően befolyásolja a szereplők életének és a történetnek az alakulását –, Sacheri mégsem ragad le a korrajz szintjén. Regényének kiválósága sokkal inkább remekül megrajzolt szereplőinek mélységesen emberi voltában rejlik. Ezek közül mindenképpen érdemes kiemelni a főszereplőt, Benjamín Chapparót, aki a maga hétköznapi, emberi erényeivel és gyengeségeivel nagyon hiteles karakter.
Ugy-e, attól félti és azért néz széjjel: Nem pattant-e rajta domb az elmult éjjel? Szerettek ti mindent és örömmel tölti Szíveteket minden, ami csak alföldi: A puszták havasát, a fehér gulyákat, A puszták tengerét, a szép délibábot. Arany János: Az alföld népéhez : hungarianliterature. És a mozgó tábort, a nyerítő ménest, Mely elláthatatlan az ember szemének; (Mert csürhe nálatok s nem ménes a neve, Ha napi járóföld nincs a kerűlete); A szép sík földeket, egyenesre szántva, Mert ti nem szántatok dombos bogárhátra, A zöld vetést, melynek széle-hossza nincsen, És az áldást rajta, ha megadta Isten. Mindezt kedvelitek igen-igen nagyon, Mivelhogy e dolog véretekben vagyon; Mert alföldi magyar, nem tót, a nevetek, Mert tejmézzel folyó lakhelyet nyertetek. Nem volt ez mindég így. Nem a békés rokon Hanem ellenség járt téres pusztátokon: Elvetett az ember, de nem takart soha, Lábán nyomtatá el török s tatár lova. Elnyomtatta, mondom, s ujra elvetette, Vadul termett aztán más idén helyette, Szegény bujdosóknak vadul termett annyi, Hogy hosszabb kín után fogtak éhen halni.
Erre ívet von ki zsebből, Szép a kalligráfia, S megmutatja, hogy hová kell A nevét beírnia, Ki Deákkal és Tiszával Óhajt lenni egy lapon; "Mi jótékony célra? " kérded; "Nemes a cél, mondhatom: Egy dicső ház végső sarja - (Tudja: Várna, meg Mohács... ) Nem lehet, ha birtok már nincs, Sem szijjgyártó, sem kovács. Volt, igaz, még egy tenyérnyi: De a rozsda és aszály... No, meg Homburg, s a zsidóság... Hanem a rang: az muszáj. " Végre látod, az egészből Hogy mi lóg ki: a "fizess! Arany János: Ágnes asszony : hungarianliterature. " Fanyalogva mondod: "Itt van, Nem telik sok - pár tizes. " Te örűlsz, hogy így kiszurtad (Ami nem volt) a szemét: Ő örűl, hogy a népkonyhán Meglesz mára az ebéd.
Árva fiú sír az ablak alatt, Ifi'asszony a szobában múlat. "Anyám, anyám! hideg van itt, Bocsáss be, Bocsáss be. " "Megállj, poronty... megyek ki csak, Megállj te! " Ifi'asszony gyújt lobogó lángot, Süti annál a csöröge-fánkot. "Anyám, anyám! eressz be már, Ehetném, Ehetném. " "Csak ezt is még a föld alá Tehetném! " Árva fiú marad a sötétben, Özvegyasszony kedvese ölében. "Anyám, anyám! nem tudom én Mit látok, Mit látok; Félek nagyon: ne oltsd el a Világot! " Temetőben árva fiú apja Lepedőjét, szemfödelét kapja. "Anyám, anyám, az Isten szent Nevére, Nevére! Arany János: Agio-világ : hungarianliterature. Amott jön az édesapám Fehérbe. " Kimene az özvegyasszony éjjel, Veri fiát a vizes kötéllel, "Ne bántsd, ne bántsd, gonosz r...! Az árvát, Az árvát: Te ölted meg, te adod meg Az árát. Temetőben csendes az én házam, Jobb neki ott énvelem egy házban; Oda viszem karon fogva Magammal, Magammal: Ne bánjon így senki az én Fiammal! " S ifi'asszony elszalad egy ingben; Ismeri őt a faluba' minden: Körül, körül csatangol a Temetőn, Temetőn. Szegényt, szegényt szánd meg uram Teremtőm!
Ezelőtt a háborúban Nem követtek semmi elvet, Az erősebb a gyengétől Amit elvehetett, elvett. Most nem úgy van. A világot Értekezlet igazgatja: S az erősebb ha mi csinyt tesz, Összeűl és - helybehagyja.
Kinek nyúlfarknyi a reménye S többé se kér se vár sokat: A multban él, ez ócska lom közt Tesz-vesz, keresgél, rakogat. Emlékeimmel olykor én is, Mint rongya közt egy vén szipó - Elbíbelődöm: ilyen emlék Ama fentírt vándor cipó. A tékozló fiú regéjét Sokan csináltuk újra már: Én nem vagyont, kincset pazarlék, (Apámnak is lett volna bár! ) Hanem jövendőt, biztos állást, Meg ami erre útnyitó, Légvárak-, ábránd- s délibábért... Tanulság: egy vándor cipó. Hogy aztán a goromba élet Jeges zuhannyal önte le: "Megyek - kiáltám - vészes út ez, Vissza megint bölcsőm fele! " Ma fizetés-nap; húsz forintra Jut húsz krajcár "proporció": Harminc gyalog mérföldre abból Kifutja... egy vándor cipó. Mondám s tevém; - a dél-ebéd már A nagy országuton lele; Sebaj! kinek hátán a háza És kebelén a kenyere. De majd az estve!... hátha rablók... Eh! nincs velem sok földi jó: Egy zsebkendőbe minden elfért: A gárdrob és vándor cipó. Egy bot talán jó volna mégis - Ahol egy tört "lógó"-darab! Ettől ugyan valódi medve Nem fél; de képzelt megszalad.
Csak hiába! elmaradt az A világtól, aki vén: Tudta nélkül nagy "fejlődés" Folyt le, s foly e sártekén. Demokrata lett az úrból, A koldus meg rangra vágy, - Hát'szen úr ki más legyen, ha Többé nincs úr, se jobbágy? Másszor ő is csak szegény volt, Nyomorult, szánt, megvetett; Nem is igen "ámbiálták" Akkor ezt az életet: Most közőlünk minden tízből Egy e szép pályán halad; Sőt, ha így gazdálkodunk, még Többségben is lesz a had. Ne gondolj az utca-sarkra, Oh ne! édes olvasó: Aki ott áll, az nem koldus, Az szegény, szánnivaló; Könyörülj meg sántán, bénán: Éhező gyermeknek adj: ("Ezerennyit" ígér a Könyv - Hanem ez uzsora nagy. ) Koldus ő nagysága hozzád Bekopogtat egy napon, - (És ez egy nap sűrün fordul); Kezdi bókon, hírlapon: Hogy olvasta rólad ezt, azt... S míg kártyáját forgatod, (Mert beküldte: Chevalier N. N. ) Hogy' fogadd el? nem tudod. Mutat ordót, bizonyítványt, Köz- s magános levelet; Ha vendég jön, azt kivárja, Négyszemközt marad veled: Szemlesütve és zavartan Ülsz, mint vádlott a padon: "Ily nagy úron mit segít az Én csekély szolgálatom?... "