Pilinszky János: Egyenes labirintus Milyen lesz az a visszaröpülés, amiről csak hasonlatok beszélnek, olyanfélék, hogy oltár, szentély, kézfogás, visszatérés, ölelés, fűben, fák alatt megterített asztal, hol nincs első és nincs utolsó vendég, végül is milyen lesz, milyen lesz e nyitott szárnyú emelkedő zuhanás, visszahullás a fókusz lángoló közös fészkébe? - nem tudom, és mégis, hogyha valamit tudok, hát ezt tudom, e forró folyosót, e nyílegyenes labirintust, melyben mind tömöttebb és mind tömöttebb és egyre szabadabb a tény, hogy röpülünk.
Összetett jelentéstartalmú, nehezen értelmezhető mű. "Mert elhagyatnak akkor mindenek. " Ez a vers kezdősora. A cím a nem kanonizált vallásos iratokra utal (ezt jeleni az apokrif). Műfaját tekintve apokalipszis. A mű három részre osztható. Az első szakaszban apokaliptikus képek jelennek meg, életérzésében pedig a XX. századi elidegenedés uralkodik. A második rész a hazatérés reményét és reménytelenségét sugallja a bibliai tékozló fiú megidézésével. Pilinszky egyenes labirintus. Ugyancsak itt bukkan fel a XX. század másik nagy filozófiai problémája: a szó, a beszéd, a nyelv elégtelensége a mély dolgok és az igazság kimondását illetően. A harmadik egység az Isten és ember viszonyával foglalkozik. Ez a XX. század harmadik nagy kérdésköre: az ember elvesztette Istent, ugyanakkor nélküle nem képes létezni. A hosszú versszöveg több helyen is párbeszédet folytat a Bibliával. Többször felbukkan például a fa motívuma mint az eget-földet összekötő életfa, vagy a halált okozó bűn fája, vagy a szenvedés és a megváltás jelképe, a keresztfa.
Pilinszky 1921-ben született. Vasfegyelemben nőtt fel, ugyanis apja katonai elvek alapján nevelte érzékeny fiát. Egyetemi tanulmányokat folytatott, de diplomát nem szerzett. 1944-ben behívták katonának. Egységével a nyugati frontra került. A németországi Harbach nevű faluban, és betegsége miatt más lágerekben is, megláthatta a koncentrációs táborok szörnyű világát. Egyenes labirintus - Jegyvásárlás - Vigadó. Bár ő nem volt szenvedője, csak tanúja a táborok borzalmainak, ezek az élmények mégis meghatározták egész további életét és költészetét. Első verseskötete, melynek címe Trapéz és korlát, 1946-ban jelent meg. A következő évben Baumgarten-díjat kapott. Második kötete, a Harmadnapon a XX. századi magyar líra egyik csúcsteljesítménye. Címe biblikus eredetű, a harmadnapon történő krisztusi feltámadásra utal. A háború borzalmas élményei keverednek benne a hit nagy kérdéseivel. Ezekben a versekben a közlésmód személytelen, már-már objektív. Ebben a kötetben vannak Pilinszky leghíresebb versei: az Apokrif, a Harbach 1944, a Francia fogoly, a Négysoros és a Harmadnapon.
Forrás: Tovább a cikkre »
Az előadás hangját adó mix eredetileg a Petőfi Rádió Mixmag címmel induló hangjátéksorozatának első darabjaként, megrendelésre készült. Az összeállító kezdetben úgy gondolta, hogy Karinthy Frigyes bohókás modorában fog megszólalni, de a kezébe adott verslemezek tovább fordították a figyelmét, s Márkus László, Haumann Péter felvételein át, eljutott Pilinszkynek a saját előadásában felvett költeményeihez. A különleges fekvésű, androgün interpretációt hallgatva fedezte fel, hogy a logikának dallama van. A hangzás vezeti az értelmet, s a kotta-racionalitás mentén és dacára, el lehet jutni az értelmen túli szférába. Hegymegi végigjáratja színészeivel Yonderboi felfedezőútját. Egyenes labirintus | Negyedik. Weöres Sándor, Karinthy Frigyes, Shakespeare, Szép Ernő szövege alá dolgozott zenéket hallgatunk, s közben ámulunk kilenc artistanövendék gyakorlatain. Rúd, karika, tissue. Földön-levegőben egyensúlyozva, izmokat feszítve: Biritz Ákos, Buda Balázs, Farkasházi Ildikó, Fehér Ádám, Kassai Benjamin, Németh Kamilla Sába, Rieberger Norbert, Rieberger-Kiss Borbála, Szoó Regina.
De alig van a szövegben olyan szó, mely nem tartalmaz l hangot, ezt a likvidát, mely mindig a lebegés, a szárnyalás érzetét hordozza. Az alliterációk által kiemelt f pedig a szélfúvás, a légáramlás hangja. Az egész vers – kívül-belül – egyre gyorsuló repülés. Ez a fogalom a halál legalapvetőbb metaforája itt. Száguld a szöveg, ahogy repül a lélek a halálban. A verset és a versbeli mozgást is elindító kérdés után hirtelen mintha megállás következne, Pilinszky váratlanul máris a repülés célja felé irányítja a tekintetet. A szöveget azonban nem hagyja nyugalomban, a lendületes felsorolásban a lét vágyva vágyott tapasztalatait idézik meg a képek, helyeket és gesztusokat: a terített asztal közösségét. Egyrészt a liturgia, vagyis az istendicséret és az áldozat terében, másrészt "fűben, fák alatt", vagyis abban az eredendő harmóniában, mely a teremtéskor a világ sajátja volt. A halál a teljes egység és egyenlőség felé vivő út. Milyen lesz? Háromszor mondja ki helyettünk ezt a kérdést a költő a versben.
Amikor megfeledkezünk önmagunkról, s mégis végtelenszer megsokszorozva visszakapjuk önmagunkat. Röviden: amikor visszatalálunk az atyai házba, a realitás tengerébe. " Van Pilinszkynek egy verse, mely talán a halál legerősebb és leggyönyörűbb víziója irodalmunkban. Mintha csak azért írta volna, hogy elmondhassa, mi a halál, és mindannyiunkat meghívjon e tudás szabadságába és biztonságába. Egy vers, melynek állandóan ismételgetni kellene a szavait… Hogy segíthessen élni, és aztán majd meghalni is. EGYENES LABIRINTUS Milyen lesz az a visszaröpülés, amiről csak hasonlatok beszélnek, olyanfélék, hogy oltár, szentély, kézfogás, visszatérés, ölelés, fűben, fák alatt megterített asztal, hol nincs első és nincs utolsó vendég, végül is milyen lesz, milyen lesz e nyitott szárnyú emelkedő zuhanás, visszahullás a fókusz lángoló közös fészkébe? – nem tudom, és mégis, hogyha valamit tudok, hát ezt tudom, e forró folyosót, e nyílegyenes labirintust, melyben mind tömöttebb és mind tömöttebb és egyre szabadabb a tény, hogy röpülünk.