1932-ben született Drezdában, tehát nyolcvankilenc éves. Sokat megélt német képzőművész. A kortárs festészet – vagy sokoldalúságánál fogva inkább a képzőművészet – legnagyobbjai között tartják számon. Élete valóban regénybe illő, annyira, hogy meg is filmesítették. Az ő alakja inspirálta a Mű szerző nélkül című játékfilmet; kissé meglepő, hogy a kiállításon erről egy szó sem esik. Gerhard Richter kiállításának címe: Valós látszat. Találó a cím, kifejezi a 20. század bonyolultságát, a történelem, és ez esetben főleg a német múlt politikai vonulatának ellentmondásosságát, a művész alkotómódszereit. Ha valaki sokáig él, sok mindent megtapasztalhat és mindennek az ellenkezőjét is. Így történt ez Gerhard Richter esetében is. "A valóságról nem tudok egyértelműbben nyilatkozni, mint amilyen a valósághoz fűződő saját viszonyom, és ennek az életlenséghez, a bizonytalansághoz, az illékonysághoz, a részletességhez és ehhez hasonlókhoz van köze. De mindez nem a képeket magyarázza meg, hanem a legjobb esetben is csak az indokot jelenti a megfestésükre" – magyarázza művészi céljait (1972).
A kép sikerére – valamint Richter árainak emelkedésére – pedig jellemző, hogy amikor 1999-ben a Sotheby's árverésén ugyanez a festmény még "csak" 607. 500 dollárért kelt el, már akkor is az volt a legmagasabb összeg, amit addig valaha a német művész egy absztrakt munkájáért adtak. 249w,... 348w,... 20w,... 30w,... 40w,... 300w" data-ll-status="loaded" /> Gerhard Richter: Abstraktes Bild (1986) – forrás: Sotheby's Richter következő, a nyilvános műkereskedelemben legdrágábban elkelt alkotása annyiban más, mint az előző, hogy ezen, ha "homályosan" is, de azért mégiscsak látszik, hogy "mi van rajta": a Domplatz, Mailand ( Dómtér, Milánó) című 1968-ban festett képért 2013 májusában a Sotheby's New York-i árverésén Donald L. Bryant Jr. kaliforniai borász és műgyűjtő fizetett ki 37. 125. 000 dollárt (8, 4 milliárd forint); itt is jegyezzük meg, hogy ugyanez a kép 1998 decemberében Londonban – ugyancsak a Sotheby's árverésén – még "csak" 3, 7 millió dollárnak megfelelő fontért cserélt gazdát. Egy 1994-es Abstraktes Bild (809-4) 2012 októberében a Sotheby's londoni árverési csarnokában került kalapács alá, és ért el ott 9-12 millió fontos becsérték után végül 21.
Festészetének célja a valósággal való állandó konfrontáció, annak kísérletező kutatása, megismerésének lehetőségei. Az úgynevezett üzenet vagy ideológia abszolút hiánya jellemző munkáira (amit a kevés vele készült interjú is alátámaszt), amennyiben mégis felfedezni vélünk valami ehhez hasonlót, az csak a befogadói képzelet konstrukciója. GERHARD RICHTER: Velence (lépcső) 1985 A Kölnben élő művész 1932-ben született Drezdában. Művészeti tanulmányait a drezdai művészeti akadémián végzi, majd 1961-ben, a berlini fal megépítése előtt Düsseldorfba költözik, itt folytatja tanulmányait. 1971-től 1994-ig a düsseldorfi művészeti akadémia professzora. A hatvanas évek elején kezd kísérletezni a fotóalapú festészettel, amely aztán meghozza számára a máig töretlen népszerűséget. Ekkor használ először (különböző témájú) fotókat, illusztrációkat festményei alapjául. Ezeket viszi fel felnagyítva, ekkor még elsősorban szürke-fehérben a vászonra. A módszer ugyan a fotórealizmussal rokonítható, ugyanakkor a festményekre jellemző körvonalazatlanság, az elmosódó kontúrok eltávolítanak a fotók realizmusától ( Rózsák, 1993).
A festő még az újság szövegéből is felfestett a képre egy részletet. Nyilvánvaló, hogy nem a szereplők személyisége a fontos itt, hanem a jelenet tipizálása. Richter az egyént és a személyes sorsot egységként jelenítette meg a festményén. Ha továbbmegyünk, negyvennyolc portrét láthatunk fekete-fehérben, azonos méretben. Lexikonokból kimásolt arcképek ezek, európai és észak-amerikai férfiakat ábrázolnak, akik életük során "letettek valamit az asztalra": tudósok, írók, zeneszerzők. Ez a "briliáns elmék panorámája" – írja a magyarázó szöveg. Nevek a képek alatt nem szerepelnek, ami nem szerencsés, az ábrázolt alakok nagy részének kiléte így rejtve marad a látogató előtt. Csak a végén, egy kisebb lapon olvashatjuk, kiket is ábrázolnak a portrék. Az eredeti festményeknek több értelmük lett volna, mint ezeknek az itt kiállított fotóreprodukcióknak. A falon olvasható szöveg szerint az arcok "tulajdonságok nélkül" vannak megfestve, ami nem igaz – ezek a képek igazolványképszerűek ugyan, de a karakterek, a személyiségek, ha kicsit is, mindenképpen ott vannak bennük.