A konvojokban mindig ott volt a szállításban érdekelt kereskedők egy személyes megbízottja, aki a flottába szervezett hajókat irányította, felügyelte, ellenőrizte a ki- és berakodást, feljegyezte a bevételt és kiadásokat. Ezzel a módszerrel a velenceiek képesek voltak bizonyos termékeket igen nagy mennyiségben szállítani és eladni. Milyen kereskedelmi útvonalak alakultak ki a középkorban? (távolsági kereskedelem). A velencei dózse palotájáról készült rajz Forrás: Wikipedia Egy idő után azonban Velence számára már nem volt elegendő a Konstantinápollyal folytatott kereskedelem, hanem terjeszkedni kezdtek. Olyan, addig elkerült területeken – mint például a észak-afrikai vagy a szíriai partszakaszok – kereskedő bázisokat létesítettek. Az sem zavarta őket különösebben, hogy a térséget nem keresztények, hanem többségében arabok lakták. Üzlet az üzlet jelszóval szállították ezekre az új desztinációkra a szláv és dalmát területekről származó rabszolgákat, valamint fát és vasat. Elképzelni sem lehetett feltűnőbb ellentétet, mint ami egyfelől Nyugat-Európa – ahol a föld volt a minden, és a kereskedelem semmi –, másfelől Velence, a föld nélküli és kizárólag kereskedelméből élő város között volt tapasztalható" – olvasható Henri Pirenne, belga történész A középkori gazdaság és társadalom története című könyvében.
( 3 szavazat, átlag: 5, 00 az 5-ből) Ahhoz, hogy értékelhesd a tételt, be kell jelentkezni. Loading... Megnézték: 1 612 Kedvencekhez Közép szint Utoljára módosítva: 2019. december 08. A középkori városok kialakulása, jellemzői. A középkori város olyan erődített helyeken alakult ki, amelyek közel feküdtek a távolsági kereskedelem útvonalához. A kereskedőknek-biztonságuk érdekében-szükségük volt a sánccal vagy fallal körülvett helyekre, ahol áruikkal együtt meghúzódhattak. Áruik vonzották a környék kézműveseit és jobbágyait. A megerősített helyek közé tartoztak a püspöki székhelyek. A püspökségek az egyházmegye közigazgatási […] A középkori városok kialakulása, jellemzői. A középkori város olyan erődített helyeken alakult ki, amelyek közel feküdtek a távolsági kereskedelem útvonalához. Áruik vonzották a környék kézműveseit és jobbágyait. Középkori város (kialakulásuk (kereskedelmi útvonalak mentén (vízi utak ()…. A megerősített helyek közé tartoztak a püspöki székhelyek . A püspökségek az egyházmegye közigazgatási központjai voltak, s minden székesegyház rendelkezett ereklyével, amely vonzotta a zarándokokat, s velük együtt a kereskedőket.
Ezek, a feudális urak hatalmának csökkentésére irányuló szándékkal, "kiváltsági betűket" kaptak, a "franchise" vagy "fueros" néven is ismertek a burzsoázoknak.. Ezek dokumentálják a szabadságokat és felszabadították a feudális alávetést a burzsoáznak, aki cserébe és a városgal együtt fizetett adót a királynak. alkatrészek A középkori városok fő környezeti jellemzői a kikötők és a kereskedelmi területek közelsége, nagy gazdasági funkciójuk miatt. Ezen jellemző mellett a legtöbb európai országban a középkori városok jellemzői mindig hasonlóak voltak, annyira, hogy egy mintát alakítottak ki: - Ezek nehéz hozzáférési területeken helyezkedtek el. Főként a középkori városokat dombok, szigetek vagy folyók közelében helyezték el, hogy ellenségeiket megakadályozzák. - Nagy falak veszik körül. A cél a védelem és a védelem volt, hiszen a belépési ajtókon a bevitt áruk adót terhelték. Megnyitó és záró ütemtervük volt. - Szabad utak utcái. A közutak keskeny sikátorok voltak, amelyek összekapcsolták a város központját a belépési és kilépési pontokkal.
Ők is képesek bezárni az orrlyukukat, hogy megtartsák a homokot. Anélkül, hogy az állatot meg lehetett volna alakítani az utazáshoz, a Szaharában való kereskedelem szinte lehetetlen lett volna. Mit kereskedtek? Elsősorban luxuscikkeket, például textilt, selymet, gyöngyöt, kerámiát, díszítő fegyvert és edényeket hoztak. Ezeket arany, elefántcsont, erdők, mint az ébenfa, és a mezőgazdasági termékek, például a kola-dió (kereskedelemben koffeinnel együtt) stimulálták. Ők is hozták a vallásukat, az iszlámot, amely a kereskedelmi utak mentén terjedt. A Szaharában élő nomádok sót, húsokat és ismereteiket ruhadarabok, arany, gabonafélék és rabszolgák útmutatásaként forgalmazták. Az Amerika felfedezéséig Mali volt az arany fő gyártója. Afrikai elefántcsontot is keresettek, mert lágyabb, mint az indiai elefántokból, és ezért könnyebb levágni. A rabszolgákat az arab és a berber hercegek udvarában szerették szolgákként, ágyasokként, katonákként és mezőgazdasági munkásokként. Kereskedelmi városok Sonni Ali, a Songhai Birodalom uralkodója, amely keletre fekszik a Niger-folyó ívén, 1462-ben meghódította Malit.