Nagyon szépen köszönöm a jelölést, @ Rekaboni! Kicsit megkésve, de hozom a válaszokat. :) 1. Kedvenc színész (színészi teljesítményre megyünk, lányok! ) Colin Firth. Szégyen-nem szégyen, én is a Büszkeség és balítélet óta vagyok oda meg vissza érte. Azóta természetesen csipegettem még a filmográfiájából (sajnos nem láttam még olyan nagyon sokat, de igyekszem kiköszörülni a csorbát) és eddig mindegyikben tetszett az alakítása. És ha már itt vagyunk, hadd emeljem még ki Iain de Caestecker t, akit sajnálatos módon szinte csak A S. H. I. E. L. Paul Anderson tömeggyártó: felvétel, képzés, fotó, halál oka, Paul Anderson sírja. D. ügynökei-ből lehet ismerni itthon. Mert nemcsak aranyos (úúúúgy szeretem~;w;), hanem tényleg nagyon tehetséges is. Remélem, a jövőben több filmjét/sorozatát is fogják játszani hazánkban. :) És Chris Evans fimjeit is nagyon szeretem. Büszkén jelentem, hogy majdnem az összeset láttam, és alig volt egy-kettő, ami tényleg nem jött be. 2. Kedvenc színésznő Őszintén megvallva nincs, a színésznők nem keltik fel annyira az érdeklődésemet. >< De hogy ne maradjon üresen a hely, így Hayley Atwell t mondom.
Erejüket ily módon visszanyerve október 13-án egyenesen Granada ellen indítottak támadást, melynek során sikeresen áttörték a város védelmét. Mivel Castellón szeptemberben meghalt kolerában, Granada elfoglalása után az ország ideiglenes elnöke Patricio Rivas lett. Walker lett Nicaragua fegyveres erőinek főparancsnoka, így a valódi hatalom gyakorlatilag az ő kezében volt. Ennyi azonban nem volt elég Walkernek – formálisan is az ország vezetőjévé akart válni. Átlátszó módon elcsalt választást tartatott az országban, amely által 1856-ban ő lett Nicaragua elnöke a liberális párt színeiben. Politikai machinációi közben sok embert magára haragított belföldön és külföldön egyaránt, a legnagyobb hatalmú ezek közül Cornelius Vanderbilt volt, aki nemzetközi kereskedelmi hajózási birodalmat üzemeltetett – cége szállította a nagy kaliforniai aranyláz idején a bányászokat Nicaraguába, majd onnan Kaliforniába. Vanderbilt cége, az Accessory Transit Company fő hajóépítője, Charles Morgan és fő hajóskapitánya, Cornelius Garrison a polgárháború során 20 000 dollárral támogatták Walkert.
2018. július 11. 09:22 Múlt-kor William Walker az 1850-es évek jelentős részét Közép-Amerikában töltötte, zsoldosaival egy rabszolgaságpárti érdekszférát igyekezett kialakítani a térségben. Sok hasonló, lehetőségeket kereső erőszakos kalandor is kísérletezett hasonlókkal, azonban Walker volt messze a legsikeresebb. A 19. század közepe a politikai opportunisták számára a történelem egyik legjövedelmezőbb korszaka volt. Ebbe a körbe tartoztak azok az újkori kalandorok, akik zsoldosok, illetve magánhadseregek segítségével igyekeztek a szegény, instabil államok felett átvenni az irányítást. A legelterjedtebb nézet az, hogy ezek az emberek a rabszolgaság intézményének más helyekre való kihelyezésére törekedtek, ez azonban csak másodlagos motiváció volt számukra. Elsődleges céljuk a terjeszkedés volt. A kor leghíresebb ilyen kalandora William Walker volt, aki Nicaragua diktátorává is vált egy rövid időre. 1854-ben Nicaragua volt a legrövidebb és legbiztonságosabb útvonal volt a Mexikói-öböl és a Csendes-óceán között (a Panama-csatorna csak 1914-ben nyílt meg), így például az Egyesült Államok akkori két legnagyobb kikötővárosa, New York és San Francisco között – az országot a két óceán között átszelő vasútvonal sem épült még meg ekkoriban.