Hozzávalók: 30 dkg gomba (konzerv, ebben az esetben jobb mint a friss) 5 dkg vöröshagyma 6 dkg olaj 4 dkg paradicsompüré 1 dl fehérbor 1 db babérlevél 1 reszelt citrom héja kevés citromlé 1 kis csokor petrezselyem Elkészítés: A gombát leszeljük. A hagymát finomra kockázzuk, az olajon megfuttatjuk, hozzáadjuk a gombát és a paradicsompürét. A fűszerekkel ízesítjük, és lassú főzés mellett lassan hozzáadjuk a bort. Eredeti svéd gombasaláta recept na. Ha nem elég pikáns, citromlevet adhatunk hozzá. A végén finomra vágott petrezselyemmel összeforraljuk. Jó étvágyat! Megjegyzés: Lehet önállóan kenyérrel enni, de különböző sültek vagy kicsi fasírtgombócok mellé tálalni. A receptet Kefir11 küldte. Köszönjük!
Visszajelzés küldése
Létrehozás: 2011. november 21., 12:16 Legutolsó módosítás: 2011. november 21., 12:19 Bolyki László, a Bolyki Brothers énekegyüttes basszistája nemcsak énekel, hanem könyvet is ír. Zenés beszélgetős est Bolyki Lászlóval Soltvadkerten | Események | VIRA. Nemrég megjelent művében felteszi a kérdést: Milyen zenét szeret Isten? Forrás: / Kiss Judit Ágnes Bolyki Lászlót, a Bolyki Brothers énekegyüttes basszistáját sokan ismerik, hangjáról, zenei tehetségéről éppúgy, mint Jézus melletti elkötelezettségéről. Azt talán kevesen tudják, milyen könnyed stílusban, milyen humorral ír a zenéről és Istenről. A Milyen zenét szeret Isten? című nemrég megjelent könyv elsősorban gyülekezetbe járó keresztényeknek szól, ahol sokszor kardinális kérdés az istentiszteleteken és a keresztény hétköznapokban elfogadott zenei stílus. Mindnyájan hallottunk már olyan nézetet, amely sátáninak bélyegzi a könnyűzenét vagy a gitárt, és mint világi hangszert nem engedi be a templomokba, és olyat is, hogy ifjúsági csoportok hagyták el felekezetüket, mert nem voltak képesek elviselni a nyávogós macskazenének tartott, több száz éves énekeket.
Bolyki László a választ a Bibliában keresi, ugyanakkor végigvezet minket a több ezer éves egyházizene-történeten is. Meggyőződése szerint a vitás kérdéseket alapvetően ismereteink hiánya gerjeszti, de tudatlanságunkkal olyan megértően, olyan személyes közvetlenséggel szembesít, hogy az olvasó egy percig sem érzi: most aztán jól beleverték az orrát szégyenletes tájékozatlanságába. Egyszerre olvasunk zenetörténeti írást és prédikációt, amely bizonyságát adja a szerző felkészültségének és elhivatottságának egyaránt. Először azt járja körül, mit jelent egyáltalán a keresztény, hívő zene, szemben a világival, hogy sem a keresztény szerző vagy előadó, sem a bibliai, vallásos szöveg nem elég a definícióhoz. Pedig mi azt hittük: Valláskárosultak evangéliuma (9786150003511): Bolyki László (Író): CLC Keresztyén Könyvesbolt. Mi, emberek és nemzetek sokfélék vagyunk, sokféle nyelven beszélünk, olvassuk a Bibliát és dicsérjük az Urat. Éppígy a zene is nyelv, azaz ugyanúgy sokféle, ahogy a beszéd, és Isten ebben a sokféleségben leli örömét – véli Bolyki. Kaszárnyák és kocsmák himnuszai Az Ószövetség zenéje kezdetben egy nomád pásztornép használati zenéje volt, aztán sokat merített a hatalmas egyiptomi birodalom zenekultúrájából, átvette a hangszereit, dallamait és nem elutasította, hanem saját vallása tartalmával töltötte meg az idegen, "világi" formát – hangsúlyozza Bolyki László.
Most viszont inkább bocsássatok meg neki, és vigasztaljátok meg, hogy a túlságos nagy szomorúság valamiképpen meg ne eméssze az ilyet… Akinek pedig ti megbocsáttok, annak én is megbocsátok. Mert amit én megbocsátottam, ha volt mit megbocsátanom, az tiértetek volt Krisztus színe előtt, hogy rá ne szedjen minket a Sátán. Az ő szándékai ugyanis nem ismeretlenek előttünk. " (2Kor2) Pál itt arra a fontos elvre mutat rá, hogy a legsúlyosabb fegyelmezésnek is az a célja, hogy a bűnöst megmentse. A gyülekezeti fegyelmet is felhasználja ugyanis az embergyilkos arra, hogy elpusztítsa az embereket, ahogyan az az egyháztörténelem során oly gyakran megtörtént. Pál pedig éppen arra figyelmeztet, hogy a nagy fegyelmező buzgóság nehogy ahhoz vezessen, hogy mi magunk Isten eszközeiből a Sátán eszközeivé válunk. A gyülekezeteknek tehát joguk van eldönteni, hogy szűkebben vagy tágabban húzzák meg a megbocsátás és az új esély határvonalát, de fontos, hogy ebben legyen egyfajta közmegegyezés, senki se botránkozzon meg vagy érezze úgy, hogy a bűn súlytalan dolog.
Nekünk az a dolgunk, hogy támogassuk a hívőket az elhatározásukban, de a döntés az övék – ha menekülnek, ha kitartanak. Különösen nehéz a helyzet, ha a felek hívőként kötötték meg a házasságot. De az az ember, aki veri a családját, elissza a családi pótlékot vagy rendszeresen mással hetyeg, nehezen nevezhető hívőnek. A helyreállásáért meg kell tenni mindent, de ha nem akar felhagyni a rendetlen és bűnös életmódjával, akkor a végén mégis csak "legyen olyan, mint a parázna és a vámszedő", vagyis nem lehet őt a hívő ember mércéjével mérni. (Mt18). Az pedig a társa döntése kell legyen, hogy egy ilyen helyzetben meddig tart ki mellette, hiszen "nem vettetett rabszolgaságba a keresztény férfiú vagy nő az ilyen dolgokban". Gyakran szeretnénk, mi lelkészek, a házasság felbomlásával járó szégyent és viharokat elkerülni, ezért a lelkiismeretesebb felet vegzáljuk. Igaz, másfelől gyakran találkozni mondvacsinált ürügyekkel, hogy miért lehetetlenült el az együttélés. A váláson átesett hívők közül sokan szeretnének újraházasodni, de szembesülniük kell azzal a ténnyel, hogy az ember által kimondott válás Jézus tanítása szerint nem teszi "szabaddá" a feleket.