A gépjármű telephelye szerinti ország hatóságai által kibocsátott okiratba bejegyzett üzembentartó (engedélyes, engedély jogosultja), ennek hiányában a tulajdonos. A gépjárművel okozott kár esetén kártérítésre jogosult személy vagy szervezet. Az üzembentartó a kármentes időszakhoz igazodó díjkedvezményre (bonus) jogosult, illetve az okozott és a biztosító teljesítési kötelezettségét kiváltó káresemények számához igazodó díjtöbblet (malus) fizetésére köteles. A biztosítók külön rendeletben meghatározottak szerint kötelesek a kártörténeti adatokat felhasználni, a kártörténeti adatokon alapuló bonus-malus rendszert működtetni, továbbá a kártörténeti igazolásokat kiadni. A bonus-malus rendszer a személygépkocsira, motorkerékpárra, autóbuszra, tehergépkocsira, vontatóra, mezőgazdasági vontatóra terjed ki. A bonus-malus rendszer egy A00 alap, 10 bonus és 4 malus osztályból áll. Központi Kártörténeti Nyilvántartó Rendszer. A kártörténeti adatok felhasználása, a kárrendezéssel kapcsolatos feladatok ellátása, továbbá a kártörténeti igazolások kiadása céljából hozták létre a kártörténeti nyilvántartást, vagy más néven kárnyilvántartást.
A két éve mûködõ Központi Kártörténeti Nyilvántartó Rendszer a jogalkotó szándékai szerint lehetõséget nyújt majd a bonus-malus rendszer kiváltására, amellyel – szól a törvény indoklása – "lehetõvé teszi a károkozók következetes nyilvántartását és (…) megteremti az európai kompatibilitást is. "
Szintén A00-ban kell kezdenie a következő biztosítását. Amennyiben díjnemfizetéssel szűnik meg a kgfb és biztosítási éven belül ugyanannál a biztosítónál, vagy 2 éven belül bármely biztosítónál – a fedezetlenségi díj megfizetése mellett – újraköti a kgfb-t, megmaradhat a megszerzett kgfb bonus. Ha új autót veszünk és most kötjük a biztosítását, vagy évfordulóra felmondtuk a régi kgfb-t és újat kötünk, akkor a biztosító az első díjakat tulajdonképpen bemondásra, az ügyfél kijelentése alapján állapítja meg. A kockázatviselés kezdetétől számítva a biztosítónak 30 napon belül kell hozzájutnia a kártörténet igazolásához. Korábban szerződésváltáskor vagy a szerződés megszűnésekor (az autó eladásakor) az előző biztosító állított ki kártörténeti igazolást. Ez az irat tartalmazta a bonus-malus rendszer szerinti aktuális besorolásunkat a biztosítónál fellelhető adatok (káresemények, kifizetések) alapján. Ez ma már nem így van. Központi kártörténeti nyilvántartás van Valójában ma nincs kártörténeti igazolás.
Ha az ügyfél a szerződés megkötésekor nem nyilatkozik a korábban elért kategóriáról, akkor a biztosító új belépőként kezeli és a végleges adatok beszerzéséig szintén A00 kategóriába sorolja be. Ha valaki az új szerződés megkötésekor nem tudja, hogy pontosan milyen kategóriában van, akkor jobb, ha nem nyilatkozik, s a végleges adatok beszerzéséig megköti A00-ra a biztosítását. Ha ugyanis kiderül, hogy szándékosan adott meg rossz információt, jobb besorolást nevezett meg, mint ami a valóságos, akkor a végleges szerződéshez büntetésként a legrosszabb, M04-es kategóriába fogják besorolni. Kártörténeti igazolás külföldre Kártörténeti igazolást kérhetünk is a biztosítótól a szerződés megszűnése után. Arra tehát nincs ma lehetőség, hogy élő szerződés káreseményeiről ezen a módon tájékozódjunk, s például megtudjuk, hogy a biztosító milyen összegeket fizetett ki a minket érintő káreseményekben. Kártörténeti igazolás beszerzésére két okból lehet szükség. Akkor kell ez az igazolás, ha az autót külföldre viszi valaki, s a külföldi biztosítás, megkötéséhez kellene egy itthoni igazolás a kármentességről.
Cselovszki Zsolt, a Független Biztosítási Alkuszok Magyarországi Szövetségének munkatársa szerint komoly problémát okoz, hogy a központi nyilvántartás mindössze a tulajdonosok nevét, anyjuk nevét, a születési helyüket és időpontját tartalmazza. Ezek alapján még könnyen lehetnek egybeesések, és ha a felsorolt adatok közül bármelyik nem stimmel egy elírás miatt, már borul minden. Cselovszki szerint jobb volna valamilyen egyedi azonosítószám, melyet az ügyfelek egész életükben megtartanak, ha már az adószámot jogi akadályok miatt csak cégek esetében használhatják a nyilvántartásban. A Magyarországon forgalomban lévő autókat és motorokat négy negatív, vagyis málusz, és tíz bónusz-besorolás szerint osztályozzák. Akit a korábbi balesetei, koccanásai alapján a legrosszabb kategóriába soroltak, a belépőszintet jelentő A0-nál megállapított biztosítási díjnál akár száz százalékkal többet fizet autója vagy motorja után, az M4 kategóriában. Aki viszont évekig nem balesetezik és korábban biztosítóváltáskor is gondoskodott arról, hogy kártörténeti igazolása eljusson a régitől az új biztosítójához, évente lépett egy bónusz-szintet a legmagasabb felé.
Gilyén Ágnes szerint koránt sem ilyen rossz a helyzet, hiszen szisztematikus hibák már gyakorlatilag nincsenek, csak egyedi esetek, ám ezek kezelése csak egyedileg lehetséges, ami időigényes. A központi nyilvántartás mintegy 4 millió élő szerződés adatait tartalmazza. Ennek mindössze néhány ezrelékénél adódhatnak még problémák a szóvivőnő szerint, aki hozzáteszi, általában lehetnek zavarok a besorolásokkal. Például ha az ügyfél mondta fel, vagy nem idejében mondta fel az előző szerződést, nem jól emlékezett a szerződés évfordulójára, és nem is válthatott volna. Esetleg nem jelentette be, hogy eladta az előző autóját, így annak szerződése díj nemfizetés miatt szűnt meg. A legviccesebb mégis az, amikor az autós egyszerre több biztosítónál is szerződést kötött. Az egyik társaságnál például 9 ezer olyan ügyfelet találtak, akik több helyen, a biztosító honlapján, illetve brókercégeknél is szerződtek. Érdemes tehát megnézni a legutóbbi biztosítás csekket, mert aki véletlenül az indokoltnál rosszabb bónusz kategóriába csúszott, nem csak feleslegesen fizeti a magasabb díjat, de az ebből kiszámított 30%-os baleseti adója is több lesz.
Az egyik biztosító például egy hónapon belül háromszor is változtatta a díjat, a korlátozás csak annyi, hogy ezt 60 nappal előtte nyilvánosságra kell hoznia. A Magyar Autóklub álláspontja szerint a 2009. évi vonatkozó törvény hivatkozott pontja arra nem adott felhatalmazást a pénz-, tőke- és biztosítási piac szabályozásáért felelős miniszternek, hogy a biztosítóknak biztosítsa: a kártörténeti adatokat a biztosítási díjaik megállapítása során további korrekciós tényezőként szabadon és kizárólag saját belátásuk szerint önkényesen vehessék figyelembe. Éppen ellenkezőleg, a törvényi felhatalmazás azon szabályok megalkotására vonatkozott, melyek rögzítik a kártörténeti adatok felhasználásának kereteit. A hivatkozott NGM rendelet vonatkozó pontja túllép a törvényi felhatalmazáson, és a szabályalkotást az üzletileg érdekelt biztosítókra bízza. A Magyar Autóklub álláspontja szerint ez az eljárás sérti a jogállamiság alapvető követelményeit – olvasható a szervezet közleményében. A Független Biztosítási Alkuszok Magyarországi Szövetsége (FBAMSZ) az MTI -vel közölte: álláspontjuk szerint a károkozói pótdíjak kapcsán kiemelt probléma, hogy az ügyfelek emlékezetére bízzák, a tarifák megállapításánál milyen kártörténeti adatokat adnak meg.