Értékelés: 1 szavazatból 1913. januárjában, két ember, akik kiábrándultak az őket körülvevő világból, névtelenül sétált Bécs utcáin. Ki hitte volna, hogy ez a két nincstelen ember hamarosan a bolygó sorsáról fog dönteni? Hogy volt képes ez a két ember manipulálni a saját országa politikai légkörét úgy, hogy teljhatalmat szerezzenek? Sztálin és hóhérai [antikvár]. Miért küldték ártatlan emberek millióit szükségtelenül a halálba? A Hitler és Sztálin: a zsarnokpáros az első nagy dokumentumfilm, amely bemutatja e két zsarnok pszichológiailag kettős életrajzát a meglepő hasonlóságokkal és szembetűnő különbségekkel együtt. A film rendkívüli felvételeket mutat be Oroszország, Németország, Kelet-Európa, Nagy-Britannia és az Egyesült Államok filmarchívumaiból. Legjelentősebbek ezek közül az eddig még nem látott felvétel Sztálin édesanyjáról, egy színes felvétel a haláláról és egy egyedülálló szovjet propagandafilm az Északi sarkkör közelében működő Solovki kutatótáborról.
Vagy minden indoklás nélkül. A spanyol polgárháborúban saját elvtársaikat nyírták ki. 1956-ban a szovjet állami és pártvezetőség gondolkodás nélkül leverte a magyar szabadságharcot. Csapatai 1968-ban bevonultak Csehszlovákiába. Nem kímélték a golyót, ha Kelet-Európát meg kellett tanítani, hol lakik az úristen. 1989-ben Mihail Gorbacsov volt az első és az egyetlen az orosz impérium mindenkori vezetői közül, aki egyetlen puskalövés nélkül adta vissza a kelet-európai államok szabadságát. Igen, szabadok lettünk, efelől nincs kétségem. A hosszas tárgyalások feltételeit azután a Nyugat nem egészen tartotta be. Lassan Oroszország is fölmondja a megállapodást. Azt nem tudom, szabadok vagyunk-e még.
A mail art sokat hangoztatott demokratizmusa azt jelentette, hogy minden beérkezett munkát közönség elé bocsátottak. Ám a Hálóban profik és dilettánsok egyaránt megjelentek. Számos küldemény nélkülözte az alapvető esztétikai követelményeket vagy a személyes kommunikáció meghittségét, ezért Küstermann olyképpen választotta szét a minőséget a szeméttől, hogy a katalógusban csak a számára értékes alkotásokat reprodukálta. A többiről csak tételszerűen tett említést a kötelező címlista keretében. Ez egy fajta személyes kritikai magatartást tükrözött. A mail art kiállításokat nagy fokú tarkaság, szélsőséges eklekticizmus jellemezte, úgy technikai mint ikonográfiai értelemben. Minden művészeti cikknek számított, amit postára lehetett adni és aminek a kézbesítését a posta vállalta. Főként művészek pecsétjeivel és bélyegeivel megtűzdelt levelek és lapok kerültek forgalomba, de előfordultak közöttük tárgy-jellegű alkotások is. A kiállítások vagy nyitottak, vagy pedig tematikusak voltak. A témát a projektet lebonyolító küldeményművész határozta meg, aki vállalta a munkák begyűjtését és archiválását.