A Nero formát fenntartja magának a szakma, mert hiszen tudnivaló, hogy a Nero e-je rövid (és igen, a hangminőség enyhén szólva is karakteres egy szó aurájában). Mint látható, elvi kérdésről van itten szó, nem annyira technikairól. :o) (Amúgy érdemes volna ennek a diskurzusnak a tanulságait a helyesírási kocsmafalon is összefoglalni. ) – Bennó (beszól) 2007. június 4., 16:05 (CEST) [ válasz] Így most azért elég fura, hogy a könyv címe i-vel, a filmé pedig i nélkül van. Ugyanazok az érvek vonatkoznak mind a kettőre (így honosodott meg vs. helyesírási szabályzat), nem ártana egyformán nevezni mind a kettőt. – Trevor vita 2008. május 13., 19:09 (CEST) [ válasz] Év elején ezzel a kérdéssel az Akadémiát kerestem meg, ahonnan Dr. Eőry Vilma tudományos munkatárs az alábbi választ adta 2008. január 13-án: "Tisztelt Uram! [... ] Első kérdésére a következő a válasz: a Canterbury mesék cím írásmódja »hagyományos«, tehát ez vált szokásossá valószínűleg még akkor (1954 előtt), amikor a most érvényes helyesírási szabályzatunk közvetlen előzménye és alapja megjelent.
(1972) Les Productions Artistes Associés | PEA | Vígjáték | Dráma | 6. 3 IMDb A film tartalma Canterbury mesék (1972) 111 perc hosszú, 10/6. 3 értékelésű Vígjáték film, Franco Citti főszereplésével, Devil szerepében a filmet rendezte Ennio Morricone, az oldalunkon megtalálhatod a film szereplőit, előzeteseit, posztereit és letölthetsz nagy felbontású háttérképeket és leírhatod saját véleményedet a filmről. II. Henrik angol király parancsára meggyilkolták Thomas Becket Canterbury érseket. Zarándokok csoportja igyekszik a főpap sírjához, hogy lerója kegyeletét. Az út azonban hosszú és unalmas, ezért különböző történetekkel szórakoztatják egymást. Egy idő után a mesék egyre pikánsabbak és kegyetlenebbek lesznek. Kiderül, hogy a derék egyházfiak sem jobbak a deákné vásznánál, a gondolataik ugyanúgy a házasságtörés, a paráznaság és a fajtalankodás körül forognak, mint az egyszerű embereké.
Ezt a szócikket nem kellett volna ész nélkül átnevezni! A Canterbury mesék melléknévi alakja ugyan tényleg canterburyi, de mind a Chaucer-mű, mind a Pasolini-film hivatalos magyar címe: Canterbury mesék! Ez is egyike azon eseteknek, amikor nem ártana tájékozódni, mielőtt valaki fontos javítást eszközöl egy szócikkben... – Aláíratlan hozzászólás, szerzője 84. 1. 204. 161 ( vitalap | szerkesztései) Nincs olyan, hogy "hivatalos magyar cím". Ha kiadták volna hasonló címen, még az sem ok, hogy mi itt megőrizzük, hiszen egyértelmű a név helyesírása. Chaucer, se Pasolini nem magyar címet adott nekik. A lapon fel lehet tüntetni, hogy hibás névalakkal jelent meg magyarul. Köztünk legyen mondva, az pláne nevetséges érv, hogy egy filmforgalmazó csapata tud-e helyesen írni. Más kérdés, hogy mikor Bartos Tibor a Breakfast at Tiffany'st "Álom luxuskivitelben" néven magyarította, akkor az az ő szerzői tulajdona. Ezt is mind nem ártott volna végiggondolni egy ilyen fontos módosítás eszközlése előtt. Ha további kérdései vannak, kedves látogatónk, a helyesírási kocsmafalon várjuk.
Egyébként szerintem a régi forma annyira meggyökeresedett az irodalomban (és részben a filmvilágban is), hogy aligha valószínű a másik változat térhódítása a közeljövőben. Mellesleg a helyesírás a Wikipédián mindig is problémás kérdés volt: elég csak arra utalni, hogy pl. hiába a "Néró" a helyes magyar írásforma a Magyar Helyesírási Szótár szerint, ha más okokból egyes szócikkek szerzői a "Nero" formához ragaszkodnak. Ez így már közelebb áll a szívem szerinti változathoz. :o) Aber. A szócikknek időnként épp az az egyik célja, hogy egy meggyökeresedett, de se szép, se indokolt, se gyümölcsöző változat helyett tudatosítson egy jobbat, megfelelőbbet. Ilyenkor az elérhetőség azért nem érv illetve probléma a wikiben, mert csinálhatunk átirányítást a rossz változatról, és a cikkben elmesélhetjük, hogy i nélkül jelent meg, ahogy a könyvtárak is teszik, amikor a bibliográfiai leírásban [sic! ] jelzéssel közlik, hogy nem a leíró volt hülye, hanem a kiadó. :o) A Nero/Néró két okból más: a magyaros nyúlás meghonosodottnak tekinthető, illeszkedik egy sok szó által követett tendenciába, tehát népszerűsítő, nem tudományos munkákban az OH és társai támogatják.