Lev 26, 25). A végső idők leszámolásaira vonatkozó felszólítás: "öntsetek ~ot az ekevasból" ( Jo 4, 10) az evang. fényében már átvitt értelemben, a →jó és rossz harcára értelmezhető. Az üdvösség idején, a messiási korban semmiféle harcra nem lesz már szükség, ennek jeleként ekevasat kovácsolnak majd a ~ból ( Iz 2, 4; Mik 4, 3). - Az ÚSz-ben a ~ mint tényleges fegyver szerepel →Jézus elfogatása kor (~dal és dorongokkal fölfegyverzett csapat: Mk 14, 43); Jakab ap. kivégzésekor ( ApCsel 12, 2). Egyébként mivel Isten országa nem fegyverek által valósul meg (vö. Pöli Rejtvényfejtői Segédlete. Jn 18, 36), ezért aki ~ot ragad, ~ által vész el ( Mt 26, 52). A ~ csak a földi életet képes elvenni, Jézustól nem tud elszakítani (vö. Róm 8, 35). - A ~ átvitt értelemben az üdvösség fegyvere: a lélek ~ja (vö. Ef 6, 17). Erre kell szert tennie az embernek a szorongatások közeledtével ( Lk 22, 36). - Amennyiben a ker. élet harc a jóban való megmaradásért, a gonosz legyőzéséért, annyiban a ~ ennek a harcnak az eszköze ( →két kard). Maga Jézus mondja, hogy ~ot (és tüzet) hozott a földre (vö.
Kerüljük a kapcsolatot önmagunkkal, a történésekkel és a másikkal. Az igény megszállott állapotban tart bennünket, amelyben nyomást érezünk arra, hogy valamit elérjünk, hogy "helyesen" tegyük, hogy ne bukjunk meg. Kapcsolódunk a többitől, önmagunktól, de a másiktól is. Úgy kezeljük egymást és másokat, mint a gépeket, amelyek egyetlen célja bizonyos követelmények teljesítése, és ez végül a legfontosabb dolog, önmagán, a másikon és a személyes kapcsolatokon túl. Elszakadnak önmaguktól és másoktól, és minden a test térfogata, az étel, az étrend körül forog. Keskeny kétélű kardon. És elszakadnak az érzelmeiktől, attól, hogy ez a diéta milyen érzéseket vált ki tőlük, attól, hogy érzik magukat az életükben... Nehézségi viszonyok másokkal. Ahogy az előző pontban már említettük, amikor a keresletből viszonyulunk a másikhoz, akkor azt csináljuk, amit nekem tennem kellene, abból, amit a másiknak kellene... vagy akár abból is, hogy milyen legyen a kapcsolat (és nem az). Tehát innen általában az történik, hogy elhatárolódunk a másiktól, beteszünk egy falat és abbahagyjuk a kapcsolattartást, nem vagyunk jelen a kapcsolatban, az itt és most, és arra az ideálra megyünk, hogy a dolgoknak hogyan kell lenniük.
Hazánkban ma az egyik leghíresebb kard a nemzetközi irodalmi díj, a Balassi Bálint-emlékkard, amelyet Balassa Menyhért szablyájáról mintáztak. Az eredeti kard a Magyar Nemzeti Múzeum 16. századi termében tekinthető meg. Története [ szerkesztés] A legrégibb, kőkorszakbeli kardok valószínűleg kiélesített vagy meghegyezett husángok voltak. A mükénéi bronzkardok 80–100 cm hosszúak voltak. A görögök által használt kardok közül kettő érdemel említést, a xiphos (rövid, kétélű, jellemzően levél alakú pengével) és a kopis/falcata (egyélű, olykor fokéllel, kettős ívű, szélesedő pengével). A rómaiak a cannaei csata utáni évekig egyélű, csakis vágásra alkalmas karddal (ensis) harcoltak; azután azonban az ibérek által használt, döfésre és vágásra egyaránt használható gladius -szal fegyverezték fel katonáikat. A 2. század közepétől kezdve több légiónál a germánok hosszú, kétélű, csakis vágásra alkalmas spatha -ját alkalmazták. Keskeny kétélű kard. A sztyeppei népek mindig ívelt pengéjű szablyákkal harcoltak. Európába a hunok hoztak először szablyákat.
A régészek most azt tervezik, hogy a jövőben fokozott figyelemmel kísérik a folyamatban lévő csatornahálózat kiépítéseket, hátha újabb leletek kerülnek elő. A középkori kard a tisztítás után az Aalborg Történeti Múzeumban kap előkelő helyet a gyűjteményben.
o Csillag Ferenc: Kardok történelmünkben. Budapest, Zríinyi Kiadó, 1971. Kapcsolódó szócikkek [ szerkesztés] Vívás A vívás története Párbaj Balassi Bálint-emlékkard
Napjainkban már csak díszeszköz a hadseregekben, rendszerint a tisztek és a magasabb rangú katonák (főtisztek, tábornokok) viselnek hivatalos megjelenéskor kardot. Kedvelt sporteszköz ( Japánban nemzeti hagyomány), olimpiai versenyszám is. A mitológiák is utalnak a kard fontosságára: az Enúma elis amorita teremtéseposz szerint Marduk volt többek között a kard feltalálója, de a skandináv mitológiában is fontossággal bír ( Surtr, az óriás védi a Tűz országát), a Bibliában pedig elsőként annak kapcsán említik meg ezt a fegyvert (tüzes kardnak nevezve azt), hogy az Édenkert egyik őrzőjeként szolgáljon az ember elűzése után a kerubok mellett – később viszont már a köztudat a kerubok kezébe képzelte a fegyvert. A főangyalok közül Mihály, Gábriel, Uriel arkangyalok attribútuma volt kard. Források [ szerkesztés] ↑ Petkes 2015: Petkes Zsolt (szerk) – Sudár Balázs (szerk): Magyarok fegyverben. Budapest: Helikon. Keskeny kétélű karl marx. 2015. = Magyar őstörténet, 3. ISBN 978-963-227-694-6 A honfoglalók fegyverei; 121–128.