Csodálatos kötelék, telve a végletes érzések testvériségével. Elég csupán a múlásra gondolni: s kell-e e kétségbeesésnél lelkesítőbb dolog? A kétségbeesés ugyanis képek felé vezet, melyek először talán kialakulatlanok, de kikiált belőlük annak igazolása, hogy egyszer megvolt már, tehát újra megteremthető, ami vonalaikból és foltjaikból elődereng. A költészet olyan, mint ama bizonyos akarati objektiváció. Ecsetelhet fájdalmakat, közönyt, gyönyört - a lényeg, hogy kikerülhetetlen; mindig a költészeté az utolsó szó. Már csak azért is, mert valamennyi művészetféle közül ez a legmozgékonyabb. Itt van és még sincs itt - és mégis itt van. Fölcsapja magát a mélyből, hogy még a fiziológusok is csak győznek ámulni, ívet húz, alábukfencezik, lényegi feltétele, hogy teret kapjon, megcsillan a napban, s máris tovaúszik - tisztára olyan, mint az élő hal. Hiszen erről szól Lackfi János Élő hal a is. "A költő - mondja Lackfi a Szakmai dúdoló ban - világ-mindenes. " Miként a nietzschei ínséget (".. Lackfi jános verselemzés. élet nem lakozik többé az Egészben") meghaladni akaró lantosok legtöbbjénél látni, Lackfi János költészete is az ismeretlen szintjén hódit.
Lackfi János A titkok titka Iványi Bernadettnek Az "ofiszban" odafenn, Bumsztaratta pukk! Hatodik emeleten, Négy nyakkendő, vasalt ing, Néha elröppen egy... hang, Ilyenkor a férfi már Zavarában mit csinál? Humort vegyít a kínba - Légelszívó elszívja, Osztályozzák zaj szerint, Szagát leltárba szedik, Hogy mit ettek, sorolják, Ez ám férfi-mulatság, Ám van "ofisz" odalenn, Negyedik emeleten, Zümmög két szép képernyő, Kiskosztümben két kis nő, Azon jár a férfiagy, Vajon hogyha ők... fognak, Eljátsszák, hogy nincs semmi? Ők is szoktak viccelni? Nőkkel ilyen nem esik? Tán fenekük nincs nekik? Vagy csak rajta nincs már lyuk? Női vécét bezárjuk? Hiába is kérdezem, Józanul vagy részegen, Rejtélyes mosolyt kapok, Titok marad a titok, Ballada Az utcán egy kan áll, Kezében egy kanál. Lackfi jános gyerek versei. A másikban tányér, Elindult egy lányér'. De hol lehet a kése? Kicsit el van késve. És hol lehet a villa? Az a lány már hulla. Hurutos kabaré Pirinyó diriné, dilinyó Pirinél. Karakán botütés, Batu kán karatés. Bakelit marabu, mirelit bakabú.
Hát írhat ilyet egy ötvenéves költő, kérem szépen? Ugye, hogy nem! Egy ötvenéves költő általában már csak az őszről, a lehulló levelekről, az elmúlásról szokott verselni, Lackfi viszont megnevettet, sőt kacagtat, mikor elénk idézi a kisfiú gondolatait, aki nincs kibékülve a saját Szupermenével, vagy leírja, miként utazik a nagycsalád a kisbuszban. A hazudós Lackfi János új kötete olyan válogatást nyújt a családról, szülőkről, nagyszülőkről és gyerekekről szóló verseiből, ami örömet okoz minden korosztálynak. Magunkra ismerünk – magunkra ismertet! A versek hangvétele modern, napjaink szókincsét bátran használja, és rendkívüli módon őszinte, sokszor önironikus. Lackfi János verse robbantott a neten | 24.hu. Sokat nevethetünk, azután jön egy-egy váratlan szó, verssor, amitől hirtelen meg kell állnunk és el kell gondolkodnunk az élet árnyékosabb dolgain is, hogy aztán a költő ismét kézen fogjon és napsugarasabb vidékekre vezessen minket. Lackfi János tehát hazudós, legalábbis ami az életkorát illeti, de sebaj, mert mi éppen azért a benne rejlő csalafinta gyerekért szeretjük őt, akit a verseiből előcsengeni hallunk.
Szép rendben a sapkámon van egy almacsutka, csomag rágó, pár zsepi, meg egy száraz bukta. Pohárban egy fogkefe, fésű, toll, vonalzó, a tetején szép rendben alig használt alsó. Jobb adni Jobb adni, mint kapni, főleg ha rohadt, nyomd a más kezébe, aztán meg szaladj! Jobb adni, mint kapni a tojáslevest, pörköltedre öntöm, öreg, most nevess! főleg az egyest, látszik a tanáron, örül egyenest. főleg a pofont vagy a hasbarúgást, ennyi, köszi, pont. Osztálytárs Sunyi, mint a gázszivárgás, hazudik, mint a vízfolyás, csúnya, akár a jégverés, és büdös, mint a főtt tojás. Na jó, annyira nem sunyi, csak nem tudsz rá számítani, ha rábízom a titkomat, mindig megtudja valaki. Tán nem annyira hazudós, csak néha csöppet beijed, és akkor mindent letagad… Esküszik, nem mondott ilyet! Lackfi jános versek. Csúnya, de nem is annyira, hátulról jól mutat szegény, ha vaksötét az éjszaka, és egy vödör van a fején. Annyira mondjuk nem büdös, csak eláll a lélegzeted, száz méterről érzed szagát, amúgy irtó helyes gyerek. Asztali tikitaki Szorgosan üti-veri Lacika az icipici labdát.
Merthogy nemcsak az egyéni, de azokon keresztül az össztársadalmi sorsok is kirajzolódnak, a jobb és kevésbé jó világok, az urak és az igahúzók, mert ezen az idők kezdete óta meglévő felálláson még az Isten se tud változtatni, talán azért, mert nem is ő műveli, hanem az ember.