Nézőpont: A felidéző egy elképzelt utazás helyzetében úgy alkotja újra a tájat, hogy abba vándorként önmagát is beleképzeli. Ez további következményekkel jár. Egyrészt személyes, ugyanakkor folytonos mozgásban lévő nézőpont jön létre. Másrészt az olvasó is a vándor mozgását és tekintetét követi, az ő,, lábával" és az ő,, szemével". Petőfi Sándor: A KISKUNSÁG | Verstár - ötven költő összes verse | Kézikönyvtár. A képzeletbeli vándorlás egy forró nyári délelőttől alkonyatig tart. Meghatározó iránya a puszta belsejétől, halad az alföldi kisvárosig. A nyitó kép az elképzelt lírai ént a táj kitüntetett pontjába, középre helyezi (,, körülem"). A természetben megélhető szabadság élménye a költemény egészének meghatározó vonása, amit a lírai én folytonos mozgásban és a látószög állandó változásában egyaránt érzékelhető. Poétikai eszközök: A leírás a tikkasztó nyári hőségtől lusta, ráérősen nyugodt, szinte mozdulatlan világot jelenít meg, ennek ellenére a szöveg dinamikája erőteljes. Ezt a mozgalmasságot egyrészt az életképszerű pillanatok sokaságát rögzítő (,, Szundikál a gulyás leterített subán":,, Gólya fiak anyja, / Nagyot nyel, és aztán /Fölemeli fejét s körülnéz kényesen"), ugyanakkor folytonos mozgásban lévő látószög hozza létre.
Emellett a középre helyezés a látószöget a horizontra nyitja, s az így látott tér tágassága a szemlélőben a szabadság élményét idézi fel: " el is látok messze, / Egész odáig, hol a lehajló ég a / Földdel olvad össze. " A tekintet nem ütközik akadályokba, a lírai én egész a látóhatárig pásztázhatja a tájat. Ez a szabadság, amelyet a természetben élhet meg az ember, fontos vonása a költeménynek. A lírai én folytonos mozgása és a látószög állandó változása is érzékelteti a szabadságélményt. Petőfi sándor kiskunság verselemzés. A költő ugyanis a látványt lépésről lépésre, a szemlélő és a beszélő pillanatnyi szemszöge szerint rögzíti a versben. Ezáltal többféle nézőpont érvényesül, a világ látását állandó mozgásban tartja. Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz! Oldalak: 1 2 3 4 5
Itten a lapályon Egy ér nyúlik végig, meg se' mozdul habja, Csak akkor loccsan, ha egy-egy halászmadár Szárnyával megcsapja; Szép fövény az alja, Egészen lelátni sárga fenekére, A lusta piócák s a futó bogarak Tarka seregése. Szélén a sötétzöld Káka közt egy-egy gém nyakát nyújtogatja, Közbe hosszú orrát üti víz alá a Gólyafiak anyja, Nagyot nyel, és aztán Fölemeli fejét s körülnéz kényesen, A vízparton pedig töméntelen bíbic Jajgat keservesen. Amott egy nagy ágas Áll szomorún, egykor kútágas lehetett, mellette a gödör, hanem már beomlott, Be is gyepesedett; Elmerengve nézi Ez a kútágas a távol délibábot, Nem tudom, mit nézhet rajta? hisz affélét Már eleget látott. Petőfi sándor kiskunság elemzés. Ott van a délibáb A láthatár szélén... nem kapott egyebet, Egy ütöttkopott vén csárdát emelt föl, azt Tartja a föld felett. Emerre meg gyérül A legelő, végre a nyoma is elvész, Sárga homokdombok emelkednek, miket Épít s dönt a szélvész. Nagy sokára egy-egy Tanya tünedez fel, boglyák és kazalok, Rajtok varjú károg, itt-ott egy mogorva Komondor csavarog.
Hova szívem, lelkem Mindig, mindenhonnan vissza-visszavágyott, Ujra láttam végre születésem földét, A szép Kiskunságot! Bejártam a rónát, Melyet átölel a Tisza-Duna karja, S ölében, mint kedves mosolygó gyermekét, Az anya, úgy tartja. Petőfi Sándor: Kiskunság / Karácsony 2013 - YouTube. Itt vagyok megint a Nagyvárosi élet örökös zajában, Oh de képzeletem most is odalenn az Alföld rónáján van; Testi szemeimet Behunyom, és lelkem szemeivel nézek, S előttem lebegnek szépen gyönyörűn az Alföldi vidékek. Forró nyárközép van, Kapaszkodik a nap fölfelé; sugára Mint a lángeső, oly égető özönnel Ömlik a pusztára... Puszta van körűlem, Széles hosszu puszta, el is látok messze, Egész odáig, hol a lehajló ég a Földdel olvad össze. Gazdag legelőkön Visz az út keresztül; ott hever a gőböly, Rekkenő a hőség, azért nem fogyaszt most A kövér mezőböl. Cserény oldalánál Szundikál a gulyás leterített subán, Kutyái is lomhák, nem is pillantanak Az útazó után. Itten a lapályon Egy ér nyúlik végig, meg se' mozdul habja, Csak akkor loccsan, ha egy-egy halászmadár Szárnyával megcsapja; Szép fövény az alja, Egészen lelátni sárga fenekére, A lusta piócák s a futó bogarak Tarka seregére.
Szélén a sötétzöld Káka közt egy-egy gém nyakát nyujtogatja, Közbe hosszu orrát üti víz alá a Gólyafiak anyja, Nagyot nyel, és aztán Fölemeli fejét s körülnéz kényesen, A vízparton pedig töméntelen bíbic Jajgat keservesen. Amott egy nagy ágas Áll szomorún, egykor kútágas lehetett, Mellette a gödör, hanem már beomlott, Be is gyepesedett; Elmerengve nézi Ez a kútágas a távol délibábot, Nem tudom, mit nézhet rajta? hisz affélét Már eleget látott. Ott van a délibáb A láthatár szélén… nem kapott egyebet, Egy ütöttkopott vén csárdát emelt föl, azt Tartja a föld felett. Emerre meg gyérül A legelő, végre a nyoma is elvész, Sárga homokdombok emelkednek, miket Épít s dönt a szélvész. Petőfi Sándor: Kiskunság: Verselemzés:. Nagy sokára egy-egy Tanya tünedez fel, boglyák és kazalok, Rajtok varju károg, itt-ott egy mogorva Komondor csavarog. Tenger szántóföldek Terjednek szerteszét, rajtok áldott búza, Lefelé hajlanak, kalászaikat a Nehéz mag lehúzza. A zöld búza között Piros pipacsok és kék virágok nyilnak, Imitt-amott sötét-vörös tüskerózsa, Mint egy vérző csillag.