Az ősi alkotmány védelme a magyar hagyományok védelmét jelentette a számukra és a szabadság szimbóluma volt. Ehhez vegyük hozzá, hogy a nemesség nagy része királyhű volt (a Martinovics-mozgalom, amely köztársasági államformát akart, csak múló epizódnak bizonyult, nem volt széles társadalmi támogatottsága). Berzsenyi Dániel: A magyarokhoz (Interpopulart Könyvkiadó, 1994) - antikvarium.hu. Az uralkodó iránti hűség magától értetődő volt számukra, és ezt erősítette a vallási érzület is, hiszen a királyi ház "isten kegyelméből" uralkodott. A bécsi udvar is jól kiismerte már a lobbanékony, áldozatkész magyarokat, és gondoskodott róla, hogy szenvedélyességüket kihasználva fokozza bennük a lojalitás érzését (hogy maga a császár emberileg vagy uralkodóként mennyire méltó erre a hűségre és tiszteletre, azt a magyar nemesség zöme képtelen lett volna megítélni). Tudjuk, hogy Napóleon elsősorban személyes varázsának köszönhette karrierjét, míg Ferenc császár ennek a mesterségesen gerjesztett lelkesedésnek köszönhette a magyarok hűségét. Ahhoz, hogy megértsük, miért dicséri Berzsenyi a Habsburg császárt és miért buzdít Napóleon ellen, elsősorban azt kell átéreznünk, milyen volt a korhangulat, amelyben élt.
Először tehát jöjjön egy kis történelmi bevezető: beszéljünk erről a nagyon izgalmas és eseménydús korszakról! Napóleon, a nagy hódító, aki a francia forradalom révén emelkedett fel, s előbb a köztársaság ellenségeivel számolt le, aztán császárrá koronáztatta magát, európai hegemóniára tört, sorra megtámadva az útjában álló országokat. Poroszország, Anglia, az orosz cár és az osztrák császár hol lazább, hol szorosabb szövetségben harcolt ellene. A francia nagyhatalmi törekvések első számú akadálya Európában a Habsburg-birodalom volt, melynek erejéhez a Pragmatica Sanctio értelmében Magyarországnak pénzzel és katonával is hozzá kellett járulnia. Berzsenyi Dániel: A magyarokhoz II. (verselemzés) - verselemzes.hu. A bécsi kormányzat egymás után több országgyűlést is összehívott (1796, 1802, 1805), melyeknek mind az volt a célja, hogy újabb katonalétszámot és újabb adómegajánlásokat alkudjon ki a magyar rendektől. A sorkatonaságot sokszor nem verbuválták, hanem "kötéllel fogdosták" össze a jobbágyok közül. A császár nemesi felkelést is hirdetett háromszor (1787, 1800, 1805), de harcba nem küldték a nemesi bandériumokat, csak a negyedik alkalommal (1809-ben), amikor az elavult hadiszervezet csúfos vereséget szenvedett a franciákkal szemben.
Ez még nem a függetlenségi harcok ideje, a kor nemessége nem gondolt az osztrákoktól való elszakadásra. Berzsenyi daniel a magyarokhoz. Mai eszünkkel visszanézve már nehéz megérteni, különösen a későbbi, 1848-as események ismeretében, de voltak dolgok, amiket Berzsenyi korának nemessége a nemzeti függetlenségnél is fontosabbnak tartott. A kor általános királyhűsége és alkotmánytisztelete él az ő verseiben is. Most olvassuk el a verset! Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!
Forr a világ bús tengere, ó magyar! Ádáz Erynnis lelke uralkodik, S a föld lakóit vérbe mártott Tőre dühös viadalra készti. Egy nap lerontá Prusszia trónusát, A balti partot s Ádria öbleit Vér festi, s a Cordillerákat S Haemusokat zivatar borítja. Fegyvert kiáltnak Baktra vidékei, A Dardanellák bércei dörgenek, A népek érckorláti dőlnek, S a zabolák s kötelek szakadnak. Te Títusoddal hajdani őseid Várába gyűltél, hogy lebegő hajónk A bölcs tanács s kormány figyelmén Állni-tudó legyen a habok közt. Ébreszd fel alvó nemzeti lelkedet! Ordítson orkán, jöjjön ezer veszély, Nem félek. A kürt harsogását, A nyihogó paripák szökését Bátran vigyázom. Nem sokaság, hanem Lélek s szabad nép tesz csuda dolgokat. Berzsenyi Dániel - A magyarokhoz (II). Ez tette Rómát föld urává, Ez Marathont s Budavárt hiressé. 1807