Egyik se szólt rá semmit. Magam is tudtam, hogy a forgószél most rútul járt. Mert a forgószél nem egyéb, mint az ördög meg egy boszorkány. Összeölelkezve táncolnak. De mi is volna egyéb? A levegőben valamelyik ördög tartja a lakodalmát. Egy-egy táncoló pár olykor leér a földre és látnivaló, hogyan sodorja a port magával. A sarló bizonnyal megvágta a táncolók lábát. A leány kifut az útra, nézni, hogy van-e ott vércsepp? Vércsepp nincsen, de majd holnap meg lehet látni, melyik öregasszony jár sántítva. Az égben csakugyan valami nagy sor történik. Majális utca – Wikidézet. Sötét palaszín szürke felhők tolonganak odafenn. Néha egy lomha szörnyeteg alakú elő-előválik. Az a sárkány, amelyen fölszállott valamelyik tóból a garabonciás. Honnan jöttek ezek a felhők és hova mennek? Mi a szél, amely nyomni tud meg csavarni, rázni, szórni, emelni, morogni, sziszegni és sírni? Hát mi az? Levegő? Puszta levegő? Föl tud kapni a levegő egy marok port a földről, hogy szétszórja a tarlón? Ki tudja ragadni a levegő az újságpapirost az ispán kezéből?
Orgonaművészetének irányát Dubois és Widor viszik tovább. (Widor Kodálynak is tanára volt. ) Zenekari vonalon kifejtett törekvéseit tanítványa, Vincent D'Indy (1851. Párizs-1931. Párizs) folytatja, de hozzáveszi a drámai elemeket, és beépíti a francia szimfonikus zenébe. Szabadulni akart a szerinte egyoldalú hangszeres zenekultúrától, ezért megalapította a Schola Cantorum -ot. Ez a főleg klasszikus mesterek szigorú stílusának tanulmányozására alakult iskola ma is működik, és a Conservatoire mellett Franciaország legjelentősebb, világhírű zenei főiskolája. Ezzel kezdődött a francia kóruskultúra reneszánsza. D'Indy a dalban nőtt naggyá. 6 operát, szimfóniákat írt. Istar c. variációs szimfonikus költeménye formailag szokatlan. A legdúsabb variációval kezdődik, a variációkkal visszafelé halad, legutoljára jelenik meg a téma, melyre a már elhangzott variációkat komponálta. A levegő uta no prince. ◄--- Előző lap: A nemzeti zene kialakulása – Cseh szerzők ---► Következő lap: Klasszicisztikus romantika Jegyzetek [ szerkesztés]
Már olyan orgonák is vannak, melyeken a hangszíneket tetszés szerint előre be lehet programozni, így a hangszín, szükség szerint, szinte automatikusan változtatható. Az orgona alapsípja a principál regiszter 8' (8 lábas, 1 láb kb. 32 cm) C (nagy c) hangja, mely megközelítőleg 2, 5 m magas. Oktávonként felfelé haladva ez feleződik. Vannak egészszámmal jelzett regiszterek (sípsorokat működésbe hozó kapcsolók) - 4', 2', 1', 16', 32' -, de pl. 2⅔, vagy más törtszámmal jelzettek is. A regiszterek között vannak un. mixturák (kevert sípsorok), melyekben 2, 3, 5, sőt néha még ennél is több, hang is megszólal egy billentyű lenyomására, ezek az alaphang és annak felhangjai, esetleg az alaphang meg sem szólal. Levegő útja. Túlságosan nagy terjedelmet igényelne az orgona szerkezetének teljes leírása. Nagy akkordok megszólaltatásához az orgonista ujjainak nagyobb erejére volt szüksége. Saint-Saëns hatalmas akkordjai csak így szólalhattak meg. Az ő orgonaművei késztették arra az orgonaépítőket, hogy hangszerüket fejlesszék.