Olveti (szerző) 2016. szeptember 24. 10:01 @ szalokisanyi1: Megtisztelő! Köszönöm! szalokisanyi1 2016. 07:53 Főhajtásom. szeptember 17. 16:20 @ sapa78: Köszönöm szépen Sapa! Sajnálom, hogy hasonló koraisággal vesztetted el édesapádat! Törölt tag 2016. 15:43 Törölt hozzászólás. szeptember 14. 19:21 @ Vadvirag46: Nagyon szépen köszönöm megtisztelő figyelmedet! Vadvirag46 2016. 07:02 Nagyon szépen írtáatulálok hozzá. Szeretettel szívet gyelembe vettelek rendszeresen figyelni eretettel Vadvirág46 Olveti (szerző) 2016. szeptember 11. 22:44 @ kicsikincsem: Köszönöm szépen figyelmedet Icus! Olveti (szerző) 2016. 22:42 @ Abraks_Anna: Köszönöm szépen Adri! Igyekeztem megfelelő emléket állítani... Magyar népdalok. 22:41 @ Kicsikinga: Köszönöm szépen Kinga! Azt hiszem, nem szándékos a sorok befejezetlensége. így jött... Lépésről-lépésre... -Mint a legtöbb gondolat, csak jön valamilyen formát öltve. Mondják semmi nem véletlen..... 22:38 @ clarekri: Köszönöm szépen látogatásodat Klári! Olveti (szerző) 2016. 22:36 @ Zsuzsa0302: Köszönöm szépen figyelmedet Zsuzsa!
Deny: Apám emlékére... - YouTube
Szikár, kemény ember volt, mindig kiharcolta, kiérdemelte a tiszteletet, ha drasztikusan is. Tisztelték, becsülték. Nem tudta, vagy nehezen elfogadni, hogy a fiatal bányamérnökök osztották az észt. Ő dolgozott, és mikor hozzászóltak zokon vette. Egyik alkalommal egy fiatal mérnök figyelmeztette. "Jóska bácsi veszélyes, amit csinál". Ő akkor is bevágta a csákányt, és a szénfal leomlott. Az Isten mentette meg. Akkor talán elfogadta, hogy létezik rajta kívül más is, aki tudja mit, mikor és hogyan kell tenni. Őt öt fia és felesége, haza várta, minden nap. 56-ban, mikor a szovjet harckocsik felvonultak, hogy a kiszállást megtagadó bányászok miatt a bejáratot berobbantják, anyámék karjukon csecsemőkkel felvonultak, gyerekek lógtak a harckocsik csövén, és megakadályozták a tragédiát. Bőre alatt és a tüdejében ott volt a szénpor, nap mint nap láttuk, de dolgozott értünk, a családért. És dolgozott otthon, fáradhatatlanul. Szavak hangja • Tasner Imre írásai: Apám emlékére.... Nagyon kevesen élték meg a nyugdíjazást. A faluban ketten. Mikor közölte, hogy már nehezére esik a kapálógép berántása, tudtuk gond van.
Elesett, a véraláfutások nehezen szívódtak fel. És mi vártunk, tehetetlenül, türelmesen, amíg el nem jött a gyötrelmes búcsú, apánktól, aki értünk élt és halt, mint miden más apa… Felfogtam, de megérteni soha nem tudtam, a sok ember köztük apám sanyarú sorsát…
Egyszer apám levitt a bánya mélybe. Már az előtér is félelmetes volt. Beöltöztem "bányász ruhába", fejlámpa minden volt. Irány a "kas". Mikor az ajtaja bezárult, azt hiszem működésbe lépett a "zabszem effektus". Szinte, szabadeséssel zuhantunk a mélybe. Kb. 200 méterre a felszíntől. Nagyon féltem, de fogta a kezem és mosolygott. Lent alig kaptam levegőt, pedig a szellőző működött. Néhány tárna, akna, és csak fel kívánkoztam. Kipróbáltam a szállító szalagot is. Felfele szén, lefele bányászok. A szalag folyamatosan ment, mint egy "páternoszter". Mondták feküdjek hanyatt, kezem kulcsoljam a mellkasomra. Várady Jenő / DENY / : Apám emlékére dalszöveg, videó - Zeneszöveg.hu. A szívem úgy dobogott, ha nem fogom, kiugrik a helyéről. A járat szűkült, és haladtam a mélybe, most egyedül, de apám megnyugtató szavaival. Végre tágabb lett a járat, fényeket láttam, szénportól "fekete" embereket, ragyogó fehér fogakkal. Mondták ugorj, remegett a lábam, de véget ért egy borzalmas élmény. Akkor megfogadtam, soha-de soha nem kívánkozok a föld alá. Sokszor mesélt a bányász "élményeiről".