Kerényi Grácia; Magvető, Bp., 1984 ( Rakéta Regénytár) Mesél a bécsi erdő. Színmű két részben; ford. Keszég László, Perczel Enikő; Nemzeti Színház, Bp., 2007 (Nemzeti Színház színműtár) Korunk gyermeke; ford. Kornya István; Helikon, Bp., 2013 Istentelen ifjúság; ford. Kerényi Grácia; Helikon, Bp., 2013 Díjai [ szerkesztés] 1931 Kleist-díj Jegyzetek [ szerkesztés] Források [ szerkesztés] Ödön von Horváth szócikke az Österreich-Lexikonban (németül) További információk [ szerkesztés] Ödön Von Horváth - Tudtad? Mesél a bécsi erdő (könyv) - Ödön von Horváth | Rukkola.hu. com Nemzetközi katalógusok WorldCat VIAF: 95147466 PIM: PIM58627 LCCN: n50030757 ISNI: 0000 0001 2144 1057 GND: 118553739 LIBRIS: 61740 SUDOC: 026924676 NKCS: jn19990210282 BNF: cb11907745f ICCU: RAVV025461 BNE: XX1470496 KKT: 00468561 BIBSYS: 90080541
A magát realistának valló író emiatt egyre több időt töltött Bécsben. Sokszor már reggel hatkor a legkorábban nyitó kávéház ajtaja előtt várakozott, s mikor beengedték, leült és dolgozni kezdett; hihetetlen munkabírásával képes volt egy darabot két hét alatt megírni. Itt ismerkedett meg Marie Elsner énekesnővel is, akit hamarosan feleségül vett, majd egy év múlva elvált tőle. Ekkor született az Ide és oda című bohózata, amelyben legélesebben bírálta a hitleri embertelen politikát. A darab főhőse, Havlicsek két különböző rendszerű országot összekötő fahídon tart egyik országból a másikba. Átkelése hihetetlenül komplikált, mert útlevél híján az egyik országból kiutasították, a másikba viszontnem engedik be, napjait és éjszakáit a hídon tölti. A látszólag mulatságos helyzetből tragikomikus események következnek, az író számára ugyanis a bohózat nem volt más, mint tragédia. A pályájának gerincét alkotó bohózatok és népszínművek valójában bohózatba ágyazott tragédiák. Sokan hasonlóságot véltek felfedezni Bertolt Brecht társadalmi és Ödön von Horváth pszichológiai folyamatokat feltáró darabjai között.
1913 -ban követte apját Münchenbe, ekkor tanult meg németül is. 1923 után már íróként dolgozott Berlinben és a bajorországi Murnau am Staffelsee -ben. Az 1933 és 1938 között zajló náci megtorlások hatására 1938 márciusában Bécsből – Budapesten és Fiumén keresztül – Párizsba emigrált. Darabjait a bécsi színház hagyományainak követőjeként írta. Radikális szociálkritikát gyakorolt, és főleg a nők mint áldozatok szerepe tartozott fő témái közé. Kései regényeiben ( Jugend ohne Gott (1937) és Ein Kind unserer Zeit (1938) a fasizmus témáját dolgozta fel. Közeli barátságban állt Egon Friedell híres színész-történésszel, aki öngyilkossága előtt pár nappal levelében azt írta Horváthnak: "Bármikor kész vagyok távozni. Minden értelemben. " Párizsban halt meg 1938 -ban, a Champs-Élysées -n egy viharban rázuhanó faágtól szenvedett halálos balesetet. A párizsi Saint-Ouen temetőben temették el, majd 1988 -ban, halálának 50. évfordulóján, hamvait Bécsbe vitték és a Heiligenstädter Friedhof temetőben helyezték el.