Nagyjából ezzel érvelt az a névtelenül nyilatkozó akadémiai tag is, akit a New York Post kérdezett Sandler mellőzéséről. "Az az alakítás valóban parádés volt. Ez alapján Sandler nagyszerű színész, aztán megcsinálja ezeket a gagyi vígjátékokat a Netflixnek, amik tényleg nagyon ostobák. Adam sandler csiszolatlan gyémánt kastély. Nagyon sok film, nagyon sok alakítás van minden évben, amit meg kell néznünk. És sajnálatos módon már minden színész valamiféle branddé vált, és hát Sandler nem épp olyan figura, akinek a brandje Oscarért kiált, ellentétben mondjuk Leo DiCaprióval vagy Jonathan Pryce-szal". Pedig a Csiszolatlan gyémánt, Benny Safdie és Josh Safdie a Netflixre készült filmje éppen Adam Sandler odaadó játékától lett igazán emlékezetes, az embert hosszú időre felkavaró film. Elalvás előtti néznivalónak kifejezetten nem ajánlom, mert egy több mint kétórás stresszélmény, ami után sok mindent lehet csinálni, de békésen nyugovóra térni nem igazán. (Szuper, sci-fiket idéző, nyugtalanító zenéje csak ráerősít erre. ) Sandler játssza Howard Ratnert, a New York-i zsidó ékszerkereskedőt, aki olyan hőfokon éli az életét, amiből két óra is kifejezetten megterhelő élmény.
A történetben leginkább a kultúrák találkozása és a nagyvárosi kasztok hierarchiája van tökéletesen ábrázolva, azon belül is sztereotip karakterek a főszereplők: a simlis zsidó, aki mindig csak a pénzt hajtja, az afroamerikai sztárkosaras, aki drága ékszerekkel és giccses tárgyakkal szeretné bizonyítani, hogy ő mennyi mindent elért a gettóból kiemelkedve, a pénzsóvár barátnő, aki üzleti célokat remél a Howarddal való kapcsolatból és az exfeleség, aki mindig meglepődik, hogy még képes hinni volt férjének. A sztoriba csak úgy belecsöppenünk, semmi előjáték, minden egy végtelennek tűnő egyenes leejtőn vezet lefelé, ahol Howard egyik pillanatról a másikra hozza meg élete legrosszabb döntéseit. Adam sandler csiszolatlan gyémánt félkrajcárja. Miközben különböző becsüsöknek és befektetőknek ígér fűt-fát és rohangál egyik helyről a másikra, hogy pénz szerezzen, a behajtó kemény fiúk elől is menekülnie kell, mert rengeteg pénzzel lóg még egy korábbi balhéjáért. Igazából erről szól az egész film és mindehhez aláfestőnek borzasztóan idegesítő, ritmikátlan és zajként ható aláfestőzene is társul, amit próbálnak a szereplők túlordibálni.
A Ki nevet a végén? című filmben pedig elég bátor volt ahhoz, hogy úgy játsszon el egy sikeres, de amúgy elég nagy seggfej komikust, hogy tudta, a nézők többsége azt fogja gondolni, hogy gyakorlatilag önmagát alakítja, és az életben ő is akkora barom, mint a filmben játszott George Simmons. A Csiszolatlan gyémánt azonban kilóg a sorból. Most először láttam őt teljesen kifordulni önmagából, és valami radikálisan mást és máshogy játszani, mint ahogy azt megszokta. Csiszolatlan gyémánt · Film · Snitt. Két dolgot őrzött meg magából Howard Ratnerként is: a már említett kedvelhetőségét, és azt, hogy általában olyankor a legviccesebb, amikor azt játssza, hogy dühbe gurult. Miért nem játszik jobb filmekben? Felmerül a kérdés: ha valaki ilyen jó színész, akkor miért nem játszik jobb filmekben? Ezt nem könnyű megfejteni. Sandler többnyire gagyi vígjátékok főhőseként lett a világ kedvenc nagyra nőtt gyereke, és amikor már elég nagy sztár volt ahhoz, hogy meg merjen kockáztatni egy kirándulást a komolyabb műfajokba, meg is tette. Az első ilyen próbálkozása, a Kótyagos szerelem ugyan szép kritikákat kapott, de komolyabb díjat nem kapott érte, az amerikai bevétele pedig mindössze 17 millió dollár volt, ami a töredéke annak, amit a vígjátékaival keresett.