A tepsi méretével is lehet variálni. Pl. a piskóta tekercshez mindig a gáztepsit használom, hogy kellő "vékonyságú" legyen a tészta. A piskótatészta elkészítése: Előkészítünk egy kisebb (kb. 2 literes) és egy nagyobb (kb 4 literes) tálat. (Ilyenek általában a süteménykészítő műanyag tálak! ) A megmosott tojásokat egyenként szétválasztjuk. A tojás sárgákat a nagyobb tálba, a fehérjéket a kisebb tálba tesszük. A fehérjébe egy csipet sót teszünk és felhasználásig betesszük a hűtőbe. Tökéletes piskóta recept. A tojás sárgákhoz (egy normál méretű evőkanállal) annyi kanál kristálycukrot teszünk, ahány darab tojást használunk. Elektromos habverővel, fehéredésig keverjük, majd ugyanezzel a kanállal belemérjük a réteslisztet is (annyi kanál, ahány db tojás). Továbbkeverés előtt a liszt tetejére szórjuk a sütőport (kb. 10 -12 grammot, egy kisebb zacskót). Az elektromos keverővel simára keverjük. Ha ízesíteni szeretnénk a piskótát, pl. natúr kakaóval, vagy darált dióval akkor azt most kell belekeverni. Kakaóból kb. 1 evőkanálnyit, darált dióból kb.
A citromokat mosd meg, és reszeld le a héjukat. A porcukrot keverd ki a kifacsart és átszűrt citromlével. Ha a piskóta kész, vágd kis rombuszokra, majd folyasd rá a mázat a tetejükre, ó - le is csoroghat a szélükön. A végén szórj a tetejükre a reszelt citromhéjból. Boros-mazsolás piskóta 3 dl tokaji aszú 2 marék mazsola Áztasd a mazsolát meleg víz és másfél deci tokaji aszú keverékébe. Tökéletes piskóta recent article. Készítsd el a piskótatésztát az első változatnál leírt módon. Amikor összekevered a tojásos cukrot, a habot és a lisztet, akkor evőkanalanként add hozzá a maradék másfél deci aszút. A végén keverd bele a lecsöpögtetett, megszárogatott és kevés lisztbe forgatott mazsolát. Kivajazott, kilisztezett tepsiben süsd tűpróbáig.
Kerülhet bele sütőpapír, vagy régi jól bevált módszer alapján ki is vajazhatjuk-lisztezhetjük, de csak a forma alját. Így sülés közben fel tud jönni szépen a tészta, nem gátolja semmi ebben, plusz kiszedéskor el tudjuk választani a piskóta alját a tepsitől. Piskótakészítés lépésről lépésre Ha nincs robotgépünk, legyen jó erős karunk! A fantasztikusan habos állag eléréséhez ugyanis a maximális mennyiségű levegőbuborékot kell bejuttatnunk a tésztába. Mindennek az alapja a csodás, fényes és kemény fehérjehab. Aztán habosítsuk cukorral a sárgákat szinte teljesen fehérre úgy, hogy már tényleg ne lehessen darabokat látni benne, legyen krémes állagú. Így készül a tökéletes piskóta, szerintünk | Nosalty. Ekkor még ne eresszünk le, mert további türelmes munka vár ránk! A lisztet a cseppnyi sóval szitáljuk át egy külön tálba, így most már három tálunk lesz: egy fehérjehabos, egy sárgájahabos és egy lisztes. Tudtad? A fehérjékhez tehetünk egy csepp ecetet vagy citromlevet is só helyett, ezek is segítik a kemény habbá verését. A gesztenyés piskótarolád recpetjéért kattints ide!
— Kár is vele vesződni! Inkább vágj le nekem egy szép vesszőt a patakra hajló fűzfáról! — Azt ugyan minek? — Varázspálcának! — Dehogyis vágok! Hiszen a fűzfa csupa bolyhos barka, arany méhecskék raja zümmög rajta! — Ej, hát nem érted, Mackó bácsi? Ha meglesz a varázspálcám eet suhintok, és máris minden bogáncs kipotyog, minden gubanc kisimul bundádból! — Nem lehetne inkább ezzel a tobozfésűvel...? — Mit képzelsz? Egy tündér sohasem vesződik, csak varázspálcával dolgozik... No, ugye levágod? Fésűs éva tüsszentős mese. — Sajnálom. Szó sem lehet róla. — Nahát, milyen mogorva, csúnya medve vagy! Megyek, keresek másvalakit, aki barátságosabb!... — Napfényes jó napot, mókuska! — Lehet, hogy neked napfényes, pajtikám, de bezzeg nekem beborult: — Nem vagyok pajtikám, hanem Icinke-Picinke tündér. — Csakugyan? Soha jobbkor nem találkozhattunk volna. Nézd, most jövök az evetkebereki vásárról, ott vettem ezt a rengeteg diót, de kátyúba szaladt a talicskám kereke, és egyedül nem bírok vele. — Ne is erőlködj, inkább vágj le nekem egy vesszőt erről a mogyoróbokorról!
— Mit ér egy hegedű, ha néma?... Lássuk a következőket! Nos, azok jöttek, egyre többen. Hanem a büszke szarvasbogár nagyon haragudott, hogy nem kapta meg a hegedűt. Sértett méltósággal indult kifelé, amikor belebotlott a tücsökbe. A tücsök éppen szerényen be akart osonni a százszorszépes körbe, és rálépett a szarvasbogár egyik lábára. A szarvasbogár ráförmedt: — Mit keresel itt, te nagyfejű cigány? Nálad különbeket is kifütyültek! Mars ki innét! A futrinkák tüstént odafutottak. Azt hitték, valami baj van, és a szegény tücsköt nyomban kitessékelték. Csak messziről hallgathatta, hogy mit művelnek az ügyetlenek az ezüsthegedűvel. A csiga meg sem bírta fogni, mert nem volt mivel; a póknál meg az volt a hiba, hogy azt sem tudta, melyik lábával fogja. Mesebeszéd - egykiskonyv.hu. A katicabogárnak botfüle volt. A sáska azt hitte, hogy ennivaló. A szöcske annyit ugrált vele — jaj, még majd elejti!.. A tündér mindegyikre csak a fejét csóválta. Mire alkonyodott, el is fáradt, és szomorúan bocsátotta haza az utolsó ügyetlen jelentkezőt.
A városi szélfiúcska nagyon sok kéményfüstöt nyelt a télen, sőt még egy gyárkémény fekete kormát is beszippantotta. Mire jött a tavasz, köhögősen, bágyadtan ténfergett a vidám virágok között. — Nem jól van ez így! — mondta az édesanyja, aki egész nap a sétatéri fák haját fésülgette elküldelek nyaralni Nádi Szél bácsikádhoz, jó levegőre, hogy felerősödjél! Nádi Szél bácsi a Balaton déli partján lakott, egy szőke nádas mélyén. Valamikor sok duhaj vihart kavart a tó vizén, de most már csak a békanótához szolgáltatott kísérőzenét. Örült, hogy a füttyös hangú, városi kisöccse felvidítja öreg napjait, és olyan szeretettel fogadta a szélfiúcskát, hogy mindjárt az első napon friss halszagot hozott neki reggelire. Szélfiúcska eleinte csak a nádasban játszadozott. Fésűs Éva: Mese egy vadkörtefáról / Az új kor családja…. Zizegtette a nádakat, fodrokat rajzolt a vízre, és vékony hangján városi nótákat dúdolt a bácsikának. Nádi bácsi pedig esténként azokról a régi viharokról mesélt, amiket ő korbácsolt végig a Balaton vizén. Micsoda hullámnyájakat terelt a partra!
Egyszer egy kismókus talált egy fél diót. Az erdőszélén kistestvérével játszott éppen, de a testvérke semmit sem tudott az egészről. A fél dió ott pihent a fűben, és Mókus Péter, mihelyt észrevette, egy szót sem szólt, csak zsebre tette. Azt gondolta, hogy olyan icipici az a fél diócska, hogy ha még megosztja, alig marad egy falatnyi belőle. A testvérke úgyis elfutott előre, mert pillét kergetett és vidáman kiáltott neki: – Gyere már, Peti! Nézd csak, a szárnya milyen szép, sárga! És mennyi áfonyalevél van itt! … Gyere no, adok valamit! Fésűs éva gyümölcs mese. Gombát is szedett. Mosolyogva hozta, hogy jószívvel megossza. Mókus Péter mélyen a földre nézett, úgy nem szerette ezt az egészet! Csak nyelt, csak nyelt nagyot. Prémes kis zsebében szorongatta a diófalatot. Majd később, egy óvatlan pillanatban, ha a testvérke nem néz hátra, megeszegeti uzsonnára. A nap ragyogott, térdig virágban jártak, száz roskadó mogyoróbokrot láttak, de a mókus csak a diót vigyázta. Ha rágondolt, összefutott a nyála! … Megizzadt a bezárt mókustenyérke; a fél dió égette, mint a láng!