Mert magamat kigúnyolom, ha kell, De hogy más mondja, azt nem tűröm el! Edmond Rostand Kategória: Önismeret
Újszövetség - Titusz 3:1-7 2020-11-22 " Mert valamikor mi is esztelenek, engedetlenek, t é velyg ő k voltunk, k ü l ö nf é le k í v á ns á gok é s é lvezetek rabjai, gonoszs á gban é s irigys é gben é l ő k, egym á st ó l gy ű l ö ltek é s egym á st gy ű l ö l ő k. " (3. Megamat kigunyolom ha kell 5. ) Ha hosszan akarnám magyarázni, akkor rávennélek arra, hogy olvasd el Rostand: Cyrano De Bergerac drámáját (ha tényleg erre vetemednél, akkor az Ábrányi Emil fordítását javaslom), vagy annak is azt a részét, ahol Cyrano elmondja híres Orrmonológját. Egy színházi ripacs előadását szakítja félbe Cyrano, akinek az orra meglehetősen nagyra sikeredett a gyártási folyamat során, s valaki, akinek nem tetszik, hogy a lovag elzavarja a csapnivalóan rossz színészt, megjegyzést tesz az orrára. Erre csap le Cyrano, s egy hosszú monológban figurázza ki önmagát, meg az orrát, majd így nyugtázza az egészet: "De hogyha önben annyi lelemény Lett volna mégis, hogy kivágja szépen Mindazt, amit most összehordtam én E díszes, úri hallgatók körében: A kezdő mondat első negyedét Éles kardommal vágtam volna szét!
Rostand felismerte, hogy az igazi Cyrano legfontosabb műalkotása maga az élete, és ebből alkotta meg "elevenbe vágó, szellemes" verseléssel örökérvényű szerelmi történetét. A 2014/15-ös évad egyik legsikeresebb előadásának, a több fesztivált is megjárt Szentivánéji álom rendezője, a grúz David Doiasvili nemcsak hazájában, de számos európai országban is ismert művész, akit a rendezői középnemzedék egyik legtehetségesebb alkotójaként tartanak számon. Mert magamat kigúnyolom, ha kell, De hogy más mondja.... Legújabb rendezésében a francia drámairodalom újromantikus zsenijének, Edmond Rostandnak mára már klasszikussá vált művét, a Cyrano de Bergerac- ot álmodja színpadra az előadásaira jellemző expresszív színészvezetéssel, hol kacagtató, hol pedig elgondolkodtató fanyar humorral, egyszerű, mégis lenyűgözően látványos színpadi hatáselemekkel. Doiasvili stílusára jellemző, hogy a minden embert foglalkoztató nagy kérdéseket, vágyakat és titkokat magával ragadó, meglepetésekkel is szolgáló költői képekben fogalmazza meg, lehetőséget adva ezzel, hogy a közönség ne csupán szemtanúja legyen, de érzelmileg is részesévé válhasson a színpadi valóságnak.
Gyűlöllek! Gyűlölettel néz a szemem le rád, Mert ördögök bástyája mogorva karimád! Szemfényvesztő kalap! Ha durván, hirtelen Rátette trónra, népre, ármádiára: nem Maradt alatta semmi!... Igen, gyűlöllek téged, Mert bosszantott a gőgöd, a nagy egyszerűséged, Mely csak hivalkodás volt!... Mert ujjongtál, nevettél, Hogy fényes koronák közt te csak hód-szőr lehettél Mert egy dacos, dühös kéz, mely az egész világot Végig-vesszőzte: téged időnkint földhöz vágott Mert tíz évig te voltál szörnyű lidérc-nyomásom! Mert csúszó-mászó bókkal meg kelletett aláznom Derekamat előtted!... És mert mikor Neki Tetszeni vágyván, elmém buzgón kereste ki A leghizelgőbb jelzőt: azzal a móddal adtál Rugást, ahogy' időnkint a fej búbján maradtál! (Mindenre visszaemlékszik és még izzóbb gyűlölettel folytatja. CYRANO DE BERGERAC | Nemzeti Színház. ) Mikor tiéd volt minden, - dicsőség, hatalom. Új voltál s diadalmas: gyűlölt egész valóm! És gyűlöllek ma is, legyőzött, ócska lom! Gyűlöllek, mert kihatsz a tegnapról a mára, S fenséges árnyékot vetsz a történet falára!
Póznát tart nekik, Hol magukat jól kipihenhetik! " Kötődve: "Kérem, ha pipázik ön, S a füst orrán át gomolyogva jön, Kéménytüzet szomszédja nem jelez? " Intőn: "Vigyázzon túlsúlyára! Ez Lehúzza önt s fejjel bukik előre! " Gyöngéden: "Lássa, megfakul a bőre Színét a napfény durván szívja ki Egy kis napernyőt venne tán neki! " Pedánsul: "Hallott az Arisztofánesz Nagy állatjáról uraságod? Tán ez: A Hippokampelefantokamelosz, Hordott ilyen hús-díszt elől... e rossz Hangzású lényen volt ily hosszu csont! " Gavallér módon: "A manóba, mondd, Ez a fogas jött most divatba? Ej, Kalap számára pompás kicsi hely! " Föllengzően: "Hatalmas, büszke orr, Egy teljes náthát csak a bősz, komor Mistráltól kapsz! Más szél ott meg sem érzik! " Tragikusan: "Vörös tenger, ha vérzik! " Bámulva: "Ó, eszembe jut, ha nézlek: Micsoda cégér egy illatszerésznek! " Lírailag: "Kagyló ez, s ön Triton? " Naivul: "Mondja, mert én nem tudom, Mikortájt nézik ezt a műemléket? Idézet: Edmond Rostand: Mert magamat kigúnyolom, ha kell,. " Mély tisztelettel: "Gratulálunk néked Tornyos házadhoz, nagyságos barátom! "
Az ő visszaemlékezése a lovag élettörténetének fő forrása, bár a megbízhatósága erősen kérdéses. Le Bret nyomán és a Cyrano nevében használt, délnyugat-francia városra utaló jelző miatt sokáig tartotta magát az a vélekedés, hogy Cyrano a Gascogne tartománybeli Bergerac-ban született. Emellett szólt, hogy a gaszkonoknak a francia köztudatban általában duhaj, verekedős természetet tulajdonítanak, és az a körülmény, hogy egy majdnem csupa gaszkonból álló testőrcsapatban szolgált. Később azonban egy párizsi plébánián rátaláltak a születését bizonyító 1619-es anyakönyvi bejegyzésre, ami bizonyította, hogy a fővárosban született, és egy utóbb vidéki birtokossá avanzsált parlamenti jogász fia volt. Megamat kigunyolom ha kell 1. Cyrano előbb Párizsban, majd 1631-től Beauvais-ban tanult. Tizennyolc éves korában Le Bret-vel együtt csatlakozott egy főleg gascogne-i nemes családok fiaiból álló testőrcsapathoz. "Duhaj, bravúroskodó szellem uralkodott ezeknél a katonáknál, éppen illő Cyrano temperamentumához, aki annyira túltett mindnyájukon, hogy társai a bátorság démonának nevezték el" – idézi fel egy 1903-as tanulmány.
De ez magyarázható a nem szűnő és be nem teljesült érzelmeivel. A döbbenet akkor ért, amikor már lezajlott a 35 éves érettségi találkozónk is, és utána találtam rá egy igen sokat keresett másik fiú osztálytársunkra az iwiwen. Semmi érzelem nem volt semerre közöttünk soha. Ez biztos. Nyomban írtam neki. A válaszán olyannira megdöbbentem, hogy megőríztem. Így szólt, idemásolom: "Liza! Liza! Évekig naponta gondoltam Rád, sokat segítettél nekem tudtodon kívül nehéz időkben. Remélem sikerül találkoznunk még. Örülök, hogy jelentkeztél! " Még nem sikerült beszélnünk, az élet úgy hozta. De itt, ezen a ponton azért egy kicsit elgondolkodtam… Mi működik és hogyan? Ma beteszek egy számomra nagyon gyönyörű kis mesét, amit egyik kedves barátnőm mesélt nekem. Nem tudom, ki írta, honnan van, és biztosan nem szó szerinti az idézet, ezt nézze el nekem mindenki. Kép - Lábnyomok a homokban - MedinaShop.hu. De ha nagy bajban vagytok, jusson ez eszetekbe: Lábnyomok a homokban Egy férfi élete befejeztével Isten elé kerül. Így panaszkodik neki: – Istenem!
Egyik éjszaka egy férfinek volt egy különös álma. Azt álmodta, hogy a tengerparton együtt sétál Jézussal. A lábnyomok a férfi életútját ábrázolták. Az egyik pár lábnyom az övé, a másik Jézusé volt. Mikor a férfi életének az utolsó szakaszához ért, visszatekintett az egész életére. Azt vette észre, hogy életének legnehezebb időszakainál, csak egy pár lábnyom van a homokban, nem pedig kettő. Lábnyomok a homokban.. |. A férfit nagyon nyugtalanította a dolog, így Jézushoz fordult és ezt kérdezte: "Uram! Te azt ígérted, hogyha melletted döntök, akkor egész életemen át velem leszel. De ahogy végignézem az életemet, a legnehezebb időszakoknál csak egy pár lábnyomot látok. Én ezt nem értem! Miért éppen akkor hagynál magamra, amikor a legnagyobb szükségem van rád! " Jézus szelíd hangon így válaszolt: "Drága gyermekem, Én szeretlek téged, és soha nem hagynálak magadra! A legnagyobb megpróbáltatások és szenvedések ideje alatt valóban csak egy pár lábnyomot láthatsz. De ez csak azért van, mert akkor a karjaimban hordoztalak. "
– Értem, értem. S milyen madár kellene magoknak? – Olyan ni… amott röpül, nézze… most meg már leült a jegenyére. Fölvettem egy követ s úgy találomra megcéloztam a vörösbegyet; biz az szegény nem ért rá testamentomot csinálni, azon módon lefordult a fa tetejéről halva. – Kell-e még több? – kérdém, vitézi önérzettel odafordulva a lányokhoz. Takács Edit: Lábnyomok a homokban. De azok már nem hallgatták hencegésemet, odafutottak a madárhoz s hangosan siratták hirtelen bekövetkezett halálát. A kosarat letették a fűre; felfordult s kiöntődött belőle a szeder, úgy nézett ott ki, mint egy fekete sírhalom. Tanácskoztak, hogy a vörösbegyet most már el fogják temetni, a Vica napernyőjével, mert az úgyis hegyes, egy kis gödröt ásnak a fa alatt, oda teszik le örök nyugalomra a meggyilkoltat. Birike úgy is nézett rám, mint egy gyilkosra, de Vica felém futott s gyöngéden mondta: – Az én kedvemért ütötte agyon. Lássa, lássa, mit tett? Én egy eleven madarat akartam. Hozzám simult, ránéztem s csodálatos szépnek találtam most, nagy ragyogó szemével, a kis paplányt.
A séta vagy játék alatt talán megoldást találtak fennálló problémáikra és kérdéseikre. Egy kis ideig szabadnak érezték magukat a mindennapi élet nyomásától. E rövid szabadság után mindenütt elkezdődik a szokásos napi tevékenység - kisebb-nagyobb kérdéseivel, gyakran megoldhatatlan, zavaró és nyomasztó problémáival, melyek mindegyre újabb problémákhoz és bajokhoz vezetnek. Az életet - a reklámok szerint - könnyebbé tevő mindenféle modern eszközök ellenére sokan túlterheltnek érzik magukat. Fejük teljesen tele van jelentéktelen gondokkal, úgyhogy végül fejnehézzé válnak, és ellazulást keresnek. A fejnehéz állapot azt jelenti, hogy a fej túlterhelődött, az egyensúly felborult, a helyzet ingataggá vált. Az ember úgy érzi magát, mintha ide-oda támolyogna, és a lábai nem állnának biztosan a talajon. Olyan ez, mintha süppedő homokban botorkálnánk, vagy valami végtelen sivatagon át vonszolnánk magunkat. Természetesen egy tengerparti kellemes hétvége kilátása némi megkönnyebbülést nyújt. Ki ne szeretne a tengeri szellő friss levegőjéből magába szippantani?
Visszafordultam s harsány hangon kiáltottam: - Viki, Viki! Pá, pá, kis Viki! Az még mindig utánam nézett, s míg Biri a sírt ásta lehajolva, ő azalatt fölvette fehér köténykéjét, mellyel ideiglenesen a madár volt letakarva s hívólag lobogtatta. Habozva álltam meg. Milyen édesen hítt magához, ne forduljak-e vissza? Nem, nem! Meg kell találnom tündéremet. Az erdő túlsó része felé a puhább agyagos föld már nem volt olyan titoktartó, az már nemcsak sejteni hagyott, de tudni is. Egész biztosan haladhattam. A borókaillat mámorossá tett, nem éreztem sem éhséget, sem fáradságot. Lihegve csörtettem keresztül bokron, bozóton, töviseken, tisztáson, sűrűségen, sokszor felbukva egy-egy szederindában. Hol egyenesen, hol cikcakkosan, már azt sem tudtam, merre megyek, egészen elvesztettem az irányt, csak a nyomokat nem. Azok vittek, vittek hűségesen, míg egyszer csak ott találtam magamat a jegenyefa alatt... egy pici sírnál, ahova a vörösbegyet temették. Legyek és apró bogarak gyász-zsongással körülröpködték a friss hantokat.
Folyamatos, megújuló akciók Nálunk a gyerekek sem unatkoznak! Amíg a szülők üzletünkben nézelődnek, addig a csöppségek kifestőset játszhatnak a számukra kialakított gyerekszigeten. Emellett a babzsákokban is jót pihenhetnek, ha elfáradtak a játékban. Tippünk: amelyik a legjobban tetszik nekik, ideális ajándék is lehet születésnapra, karácsonyra. Ahol a picik is jól érzik magukat © 2015 - Webáruház - Minden jog fenntartva