Nézzük részletesebben a felsoroltak mindegyikét. Színházi maszkok először jelent meg az ókori görögök és rómaiak színházaiban, két típusuk volt: komikus és tragikus, ezek is "nevetés" és "szomorúság". Ez az álarcpár lett végül a színházművészet jelképe. Velencei maszk raja.fr. A maszk a színész érzelmi kifejezésének közvetítésére szolgált. A borászat istenének, Dionüszosznak tiszteletére tartották az első színházi előadásokat, amelyeken istenek és emberek vettek részt, forgatókönyveket és mítoszokat játszottak ott. Az alkalmazott tragikus maszkok mély szomorúságot és gyászos kétségbeesést jelentettek, a komikusak pedig éppen ellenkezőleg, örömet és nevetést. Egy pár ilyen maszk az emberi szerepek és képek változékonyságát jelenti ebben az életben.. Velencei maszkok eredetileg a világhírű velencei karneválokra használták. A fő anyag, amelyből készültek, az aranylevél, és drágakövekkel díszítették. A velencei maszkok fő hivatása az, hogy legalább rövid időre kiegyenlítse a farsang minden résztvevőjét, eltörölve minden határvonalat közöttük: társadalmi, anyagi és szemet gyönyörködtető külső különbségeket.
Vannak a túljátszott szerepek is. Szerep-buborékok. Mi fújjuk őket, hol kisebbre, nagyobbra. A cél: mások figyelmének felkeltése, illúziókeltés. Minél nagyobb a buborék, annál jelentősebbnek (fontosabbnak, erősebbnek…) látszunk. De minél nagyobb, annál több benne az Űr is. Mi meg ott rejtőzünk az elvékonyodó héj mögött. Ez a buborék-hatás. Egy kisebbre fújt "szerep-buborék" még hagyján. Elnézhető a túljátszottság, a ripacskodás. A maszk, ugye, könnyen félrecsúszhat, …és ezt, jóindulatúan, tekinthetjük a színész "kikacsintásának". Tolerancia! Ha a buborék túlnő egy határon, nevetségessé, sőt bosszantóvá válik. Gyorsan kiderülhet, hogy az a figura, aki minden eszközzel el akarja hitetni, hogy ő maga a "bűbáj" egy kellemetlen alak. Aki meg azt akarja mutatni, hogy ő a mindig nyerő, a Jani, lelepleződik, és nyilvánvaló lesz, hogy csak egy lúzer. Velencei maszk - Gyűjtemény - árak, akciók, vásárlás olcsón - Vatera.hu. A túljátszott, dacból hiszékenységből, nagyot-akarásból, a társaság kedvéért felvett szerepekre a külvilág nem vevő, negatív a visszacsatolás. A túl nagyra fújt szerep-buborék kipukkadása után egy már semmire se jó szerep-foszlány marad, és egy csalódás.
Tisztelt Ügyfeleink! Tekintettel a járványhelyzetre és az országos járványvédekezési intézkedésekre, a mai naptól (2021. 11. 02. ) személyes ügyintézés esetén a Polgármesteri Hivatalban kötelező az orrot és szájat eltakaró maszk viselése. Együttműködésüket köszönjük! Együttműködésüket köszönjük!
maszkokra) szükség van, hisz nélkülük elveszik a játék öröme, az illúziókeltés izgalma. Játszani pedig jó! Bözsi bólogat. Neki nem kell sem Freud sem Jung, hogy belássa: sok minden magunk előtt is rejtve marad. Sokszor magunk sem vagyunk tisztában önmagunkkal. Vannak, kellenek a titkok. A maszkok, a szerepek is. Felvettem a cipőmet, és leakasztottam a kabátomat a fogasról, Bözsi egy skót-kockás pelerint vett magára. Lementünk a lépcsőkön, ki a kapun, és ki az utcára. Hétágra sütött a nap. Az emberek láthatóan jól érezték magukat 2021 tavaszán. A párok kézenfogva jártak, az üzletek kirakata vonzotta a tekinteteteket.. "Vásároljatok és gyarapodjatok", írták át az üzletek a bibliai parancsot. A Klauzál téren egy lufiárus árulta a portékáját. Velencei maszk rajz 1. Vettünk is két lufit. Mekkorára fújjam őket, kérdezte az árus. Az enyém legyen nagyobb, mondta Bözsi. Az árus tette a dolgát. A kék látványosan nagyobb lett. Egy ideig sétáltunk a lufikkal, kéz a kézben majd elengedtük őket, hogy szálljanak kedvükre. FEL a magasba.
Az orrot és a szájat eltakaró maszkokat hordtunk az üzletekben, a középületekben, és közel egy évig az utcán is. Mégsem lett olyan az utca képe, mintha maszkabálon kószálnánk Velencében, ahol a commedia del arte figurái: Pantalone, Arlechino, Pantaleone, Il dottore, Columbina, Pulchinella, Zanni mókáznak a sikátorokban, a lagúnák felett átívelő hidakon. A járvány megtizedelte a vidámságot. Nincs népünnepély, móka, kacagás. Ketten vannak most a színpadon. Egy Férfi és egy Nő. A nő, hívjuk Bözsinek sötétkék, aranyszálakkal átszőtt, testhezálló dresszben van, Én (a férfi) talpig feketében. Még a cipőm is fekete. A helyszín egy nagypolgári lakás gazdagon dekorált szalonja. A terem hatalmas. Egyik végén két lépcső vezet fel az emelvényre (a színpadra), ahol hajdan a zenekar játszhatott a bálozóknak. Most üres és csendes a terem. Velencei maszk rajz teljes film. Bözsi felém fordul. Mennyire adjuk ki magunkat a világnak? – kérdezi ártatlan tekintettel. Mondani kezdtem, ami hirtelenjében eszembe jutott. Napjaink szabályos ritmus szerint zajlanak: felkelés, munka, esti kikapcsolódás.
Látszatokat is építünk. Nagy, nekünk tetsző látszatokat. Erre szolgál a színházasdi. Szerepeinkben akkor érezzük jól magunkat, ha sikerünk van. A külvilág (többnyire) meg is teszi ezt a szívességet (mibe is kerül megtennie!? ). Kedvesen visszatükrözi a mutatni kívánt arcunkat, sőt még rá is erősít. Tényleg!, Te valóban okos vagy, Te meg igen csinos, meg intelligens is, meg kreatív, meg a társaság központja, meg jó fej… Mini színdarabjaink (többnyire) dramaturgiailag jól felépítettek, többszörösen kipróbáltak. A mozdulatok, a mondatok pontosan beállítottak. Darabunk nézői is így reagálnak: a megfelelő pillanatokban gondolkodnak el, a megfelelő pillanatban sírják el magukat, vagy nevetnek. Leülök jógaülésbe. A Magyar Pünkösdi Egyház 230 millió forintja veszett oda Simonka György egykori cégében – SzántóGráf. Már majdnem olyan vagyok, mint egy bölcs tanító, egy guru. A cipőmet leveszem, hisz egy guru nem lehet cipőben. Bözsi mellém heveredik. Van az ÉN. Ettől az Éntől szerepeimmel eltávolodhatok, de nem mindegy, hogyan és mennyire. Vannak nekünk való szerepek, és vannak, amelyek nem illenek hozzánk.