Értékelés: 42 szavazatból Old Shatterhand (Wotan Wilke Möhring) beleszeret Nso Csiba (Iazua Larios), Winnetou húgába, a szépséges sámánba. Winnetou (Nik Xhelilaj) bátorítja barátját, aki azonban fél az elköteleződéstől és az indián életformától. Visszautasítja a nőt, és elhagyja a törzset. Hamarosan néhány elvetemült mexikói bandita elhurcolja a Nso Csit, hogy kivételes képességének segítségével megkeresse az Ezüst-tó kincsét. Winnetou és Old Shatterhand azonnal a segítségére sietnek, ám ők is fogságba esnek. Stáblista:
Az Ezüst-tó kincse (1962) eredeti szinkronnal (Remastered, felújított változat) - YouTube
Okulhatna annak az indiánnak a példáján! Az elegáns úr könnyedén vállat vont, és megkérdezte a kapitányt: - Mit szól ehhez a fickóhoz? Ön a tanúja, hogy nem én kötöttem belé! - Micsoda? Fickónak merészel nevezni? - sziszegte a kornel. - No, majd én megtanítom tisztességre! De aztán... Nem fejezhette be, mert az óriás ebben a pillanatban öklével úgy állon vágta, hogy elterült a padlón, sőt még néhány lépésnyire továbbgurult. De csakhamar feltápászkodott, kést rántott, és döfésre készen elindult újra az óriás felé. A jól öltözött férfi zsebre tett kézzel állt ott, mosolyogva, mintha semmi sem történt volna. Egyszerűen levegőnek nézte a kornelt, aki toporzékolt dühében. - Te rühes kutya! - ordította. - Ezért megfizetsz! A kapitány közbe akart lépni, de az óriás szelíden félretolta. Nyugodtan megvárta, hogy támadója a közelébe érjen, aztán felemelte jobb lábát, és gyomron rúgta. Olyan hatalmas rúgás volt, hogy a kornel összeesett, és megint elgurult. - Most már elég legyen! - kiáltott rá az óriás fenyegető hangon.
A kornel megint talpra ugrott, visszadugta kését az övébe, és előrántotta egyik pisztolyát. Az óriás kihúzta jobbját a zsebéből. Kezében kis revolver csillant meg. Egy... két... három éles, nem is nagyon erős csattanás hallatszott, és a kornel felsikoltott fájdalmában. Kezéből kihullott a pisztoly. Pontosan az ujjait találták el a kis revolver golyói. - Majd máskor meggondolod, mielőtt megtámadnál valakit csak azért, mert utál a mocskos poharadból inni - jegyezte meg az óriás szinte barátságos hangon. - Fiúk! - kiáltott fel a kornel. - Intézzük el ezt a ficsurat! Mindjárt kiderült, hogy az óriás egy szervezett zsiványbandával került szembe. Valamennyien kést rántottak, és egy emberként rohantak az óriás felé. Ez azonban felemelte kezét, és rájuk rivallt: - Gyertek csak! Hadd lássam, kinek van kedve Old Firehand öklével megismerkedni! Ennek a névnek bűvös hatása volt. Amint meghallották, tüstént megtorpantak. Még a kornel is, aki kését vérző jobbja helyett bal kezében markolta, rémülten visszahőkölt.
Ha kérdésed lenne a termékkel, vagy a szállítással kapcsolatban, inkább menj biztosra, és egyeztess előzetesen telefonon az eladóval. Kérjük, hogy a beszélgetés során kerüld a Vaterán kívüli kapcsolatfelvételi lehetőségek kérését, vagy megadását. Add meg a telefonszámodat, majd kattints az "Ingyenes hívás indítása" gombra. Hozzájárulok, hogy a Vatera a telefonszámomat a hívás létrehozása céljából a szolgáltató felé továbbítsa és a hívást rögzítse. Bővebb információért látogass el az adatkezelési tájékoztató oldalra. Az "ingyenes hívás indítása" gomb megnyomása után csörögni fog a telefonod, és ha felvetted, bekapcsoljuk a hívásba az eladót is. A hívás számodra teljesen díjtalan.
Leírás Részlet az első részből: A kapitány a nagy zenebonára lejött a parancsnoki hídról. A "Góliát" éppen vele beszélgetett. Negyven év körüli, simára borotvált arcú férfi volt, s egy jó fejjel kimagaslott az utasok közül. Kitűnő szabású, elegáns ruhát viselt, mintha nem is a Vadnyugaton élne, hanem egy fővárosi szalonból lépett volna elő. De legérdekesebb a szeme volt - acélos, kék szem, mely lenyűgöző nyugalommal nézett a világba. Tengerészeknek van ilyen tekintetük, de a puszták és prérik lakóinak is - olyan embereknek, akik megszokták a határtalan messzeséget. - Uram - lépett hozzá a kornel -, megkínálom egy pohár brandyvel. Remélem, mint igazi gentleman nem utasítja vissza, és azt is elárulja, kihez van szerencsém. Az óriás csodálkozó pillantást vetett rá, de már el is fordította fejét, hogy folytassa beszélgetését a kapitánnyal. - Hogyan? - kiáltott fel a kornel. - Süket talán, vagy nem méltat arra, hogy szóba álljon velem? Figyelmeztetem, hogy ilyen dolgokban nem ismerem a tréfát!
Oly módon, miként a tűz, miként a szerelem. A tárgyi emlékek mellett elsősorban a fennmaradt írásművekből tudhatjuk, hogy az ötezer évvel ezelőtti kultúrákban a legfontosabb jellemzőket tekintve ugyanolyan emberek éltek, mint manapság. Ha pedig a homéroszi eposzokat olvassuk vagy az ókori görög drámákat, szinte nem is érezzük a hatalmas időbeli távolságot, annyira rokonok velünk a hősök és a gondjaik. A világ népeinek költészete az Termékadatok Cím: A XXI. század költői [antikvár] Kötés: Ragasztott papírkötés ISBN: 9789638819901 Méret: 130 mm x 190 mm A szerzőről Csiki László művei 1944-ben született, Sepsiszentgyörgyön. 1967-ben végzett a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem magyar–román szakán. 1968 és 1971 közt a sepsiszentgyörgyi Megyei Tükör című hetilapnál volt riporter. Irodalom - 10. osztály | Sulinet Tudásbázis. 1971 és 1980 között a Kriterion Könyvkiadó szerkesztőjeként dolgozott Bukarestben, majd Kolozsvárott. 1980-tól két esztendőn rovastvezetője volt az Utunk című irodalmi hetilapnak. 1984 óta élt Magyarországon, ekkor a Magvetőnél lett szerkesztő, és ezt a pozíciót töltötte be egészen 1989-ig.
Személyes ajánlatunk Önnek Részletesen erről a termékről Bővebb ismertető Részlet: Koszorú Petőfi Sándornak Az írni és olvasni tudás elterjedésével milyen könyvek voltak megtalálhatók rendszerint a legszegényebb portákon is? A Biblia és a kalendárium. S mi társult melléjük szinte kötelezően a XIX. század második felében? Petőfi Sándor verseinek gyűjteménye. A magyar nép számára az ő neve csaknem azonossá vált a költészet fogalmával, s azon keresztül a nemzeti tudattal. A Biblia a kereszténységhez s azon át Európához kötött, a kalendárium pedig a mindennapi életben hasznos tudnivalókat kínálta. Ez a három könyv tehát világszemléletet formálhatott és fejezett ki. Európa, magyarság, életrevalóság. Azt gondolhatnánk, hogy ilyenféle hármasságra mindenkor, ma is szükség van. A XIX. század költői - Klett.hu - Együtt a minőségi oktatásért!. Petőfi Sándor aligha sejthette, hogy a huszadik században majd rendre felvetődik a kérdés: van-e létjogosultsága a költészetnek? S ha nincsen, akkor szükséges-e írni, olvasni, hallgatni a verseket? Komoly kritikusok, tudós esztéták meditáltak ezen, s jósolták a líra halálát itt Magyarországon is, már az I. világháború után, de aztán a valóság rendre rácáfolt aggodalmaikra, jóslataikra.
Ezt követően egy éven át a Magyar Napló versszerkesztője volt. 1991 óta alkotott szabadfoglalkozású íróként, valamint a Budapest Filmstúdiónál dramaturgoskodott. Több színművét, rádiójátékát mutatták be, rendszeresen közölt műkritikákat is. 2008. október 2-án hunyt el, Ajakír című, utolsó regénye megjelenésének hetén.
Nagy munkát vállal az magára, Ki most kezébe lantot vesz. Ha nem tudsz mást, mint eldalolni Saját fájdalmad s örömed: Nincs rád szüksége a világnak, S azért a szent fát félretedd. Pusztában bujdosunk, mint hajdan Népével Mózes bujdosott, S követte, melyet isten külde Vezérül, a lángoszlopot. Petőfi Sándor: A XIX. század költői (elemzés) - Műelemzés Blog. Ujabb időkben isten ilyen Lángoszlopoknak rendelé A költőket, hogy ők vezessék A népet Kánaán felé. Előre hát mind, aki költő, A néppel tűzön-vízen át! Átok reá, ki elhajítja Kezéből a nép zászlaját, Átok reá, ki gyávaságból Vagy lomhaságból elmarad, Hogy, míg a nép küzd, fárad, izzad, Pihenjen ő árnyék alatt! Vannak hamis próféták, akik Azt hirdetik nagy gonoszan, Hogy már megállhatunk, mert itten Az ígéretnek földe van. Hazugság, szemtelen hazugság, Mit milliók cáfolnak meg, Kik nap hevében, éhen-szomjan, Kétségbeesve tengenek. Ha majd a bőség kosarából Mindenki egyaránt vehet, Ha majd a jognak asztalánál Mind egyaránt foglal helyet, Ha majd a szellem napvilága Ragyog minden ház ablakán: Akkor mondhatjuk, hogy megálljunk, Mert itt van már a Kánaán!
És addig? addig nincs megnyugvás, Addig folyvást küszködni kell. – Talán az élet, munkáinkért, Nem fog fizetni semmivel, De a halál majd szemeinket Szelíd, lágy csókkal zárja be, S virágkötéllel, selyempárnán Bocsát le a föld mélyibe. Átok reá! Átok reá!
század költői - Tartalomjegyzék
Akadémiai Kiadó, Budapest, 1966.