- a Feneketlen tónál József Attila a Dunánál /Bp. / József Attila a Liszt Ferenc téren /Bp. / Ady Endre a Liszt Ferenc téren /Bp. / K ányádi sándor: Jó két ló szolgája Szolga voltam, szolga, jó két ló szolgája. Nem mehettem addig én az iskolába míg a két jó lovat meg nem abrakoltam, s szénával a jászlat jól meg nem pakoltam. Etettem, itattam, s míg a zabot nyelték, fölmondtam magamban az aznapi leckét. Iskola után is először a pajta, aztán jöhetett csak a számtanpélda. Sokszor sírdogáltam - emlékszik a jászol -: "Jaj csak el ne késsem ma az iskolából. " Szidtam a lovakat mért esznek oly lassan. Egyszer az egyiket még meg is haraptam. Délben aztán, mire elpárologott mérgem, a megbántott lótól bocsánatot kértem. Szersén Gyula – Wikipédia. Mert jó barátom volt nekem a két ló. Nem kellett az ostor, elég volt a jó szó. Igazságos hű társ voltak mind a ketten, lépésben vittek, ha el-elszenderedtem. Olvasni is tudtam a hátukon ülve, hajóként ringattak hasig érő fűbe'. Megálltak, ha árok - vagy gödörhöz értek, s mint ahogy én tőlük, engedelmet kértek.
Goldoni ezt a művét egy híres Arlecchino-színész: Antonio Sacchi felkérésére írta 1745-ben, egy francia cselekményvázlat alapján. A reform jegyében fogant, merészen új, játékos színdarab lelke Truffaldino, az ügyes és egyszerű, naiv és ravasz, életvidám szolga.
Elszálltak...
Egy jókedvű huszártiszt erre Guyonhoz fordult: – Hát a páter mit kap? – Lelki feloldozást – mondta mosolyogva Guyon.
IRODALOM Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc tiszteletére igazi ritkaságot ajánlunk Olvasóink figyelmébe. Az alább közreadott történetek Farkas Emőd: Az 1848-49-i szabadságharc anekdotakincse c. könyvéből valók, amely 91 évvel ezelőtt jelent meg először a Rózsa Kálmán és Neje Könyvkiadó és Könyvnyomda Rt. gondozásában. A derűs, olykor fekete humorral átitatott történetek közel hozzák a mai kor emberéhez a régi idők hétköznapjait – mindenféle történelmi pátosz és historizálás nélkül. Lothringer Miklós A szabadság teste és vére Poldheringnél csúnyán kikapott a német. Barkó tábornok minden ezredesét megsebesítették, s egy csöpp híja volt, hogy ő is ott nem hagyta a fogát. Mikor eltakarodtak a németek, Andrejkovics Endre, a görög katolikus kispapból lett tüzérhadnagy, ütegével fennmaradt a Szarka-hegy ormán, hogy ha netán a ravasz német az éj leple alatt visszafordulna, megint illendően fogadhassa. A lőporból már kifogyott. Tarr Béla utolsó rendezése az évtized legjobbai közt - Ectopolis Magazin. Czabán Márton, uradalmi gazdasági írnok estefelé a munkácsi várból uradalmi előfogaton hozott ugyan lőport, de az átázott, síkos, meredek hegyi úton nem volt képes felvontatni, és letette a szőlőkben.
artPortal • 2011. 04. 05. | Olvasási idő: 3 perc Egry József-festményekkel parádézik a Kogart. A Balaton festője. A Fény festője. Elkoptatott jelzők, mégis működnek még ma is. Egry József-festményekkel parádézik a Kogart. Elkoptatott jelzők, mégis működnek még ma is. A két világháború közti időszak egyik nagy magányosának, a badacsonyi portán festegető Egry Józsefnek épp negyven éve volt utoljára nagy szabású kiállítása a Nemzeti Galériában. Akkoriban, két évtizeddel a festő halála után, az Egry-életmű magas fordulatszámon pörgött: kis és nagy kiállítások, kis és nagy monográfiák, bibliográfia, emlékmúzeum és persze a képcsarnokos epigonok hada. Az a pár színből és vonalból feldobott éteri derengés, ami a harmincas éveket arcul csapta újszerűségével, az a hatvanas évekre népszerű tájképstílussá aljasult, a tömegtermelés és a kádári képfogyasztás hétköznapi termékévé – a maga ezüst és fáradtarany kereteivel együtt. Ezek a keretek még az eredeti Egry-képeken is ott virítanak, muszáj náluk elidőznünk egy kicsit.
Farkas István (1887-1944) elfeledett festőművész nemcsak egyedi, sajátos művészetével, de balatoni tájképeivel és csendéleteivel is beírta magát a hazai és nemzetközi festők Panteonjába. Életművét s annak tavi vonatkozásait idézzük most fel. Farkas István 1887-ben született Budapesten, a neves, könyvkiadásról is híres Wolfner családban. Korán megmutatkozó festőtehetségként Mednyánszky László kitűnő festő tanította. Állítólag Mednyánszkyval közösen (1901-1902 táján) fedezte fel először a szigligeti öblöt és szerette meg a Balaton vidékét. Már 17 esztendősen szerepelt a Nemzeti Szalon kiállításán, majd a nagybányai iskola tagja lett. Következezett München és élete meghatározó élménye, Párizs. Kint tartózkodását megszakította a katonai behívója: felderítő tiszt lett az első világháborúban. Háborús naplójában átütő tájképeket, rajzokat láthatunk. A háború és a háborút követő megváltozott légkör hatása festményein is megmutatkozott: ekkor festette nyomasztó hangulatú, elnagyolt portréit, majd jöttek a tárgyábrázolások.
Hiteles ahogy kiül a horgászmóló szélére, ahogy szemébe húzza a kalapját és nézi-nézi, nap nap után, az eget. (Illetve, hiszen egy panteisztikus természetrajongóról van szó: az Eget. ) A nap pedig ragyog, delejes párába vonva a horizontot. Ez volt Egry alapvető transzcendencia-élménye. Ahogy elmesélte egyszer: mikor kihajózott a balatoni halászokkal egy éjszaka, akkor fogadta magába ez a végtelenközepi kicsiny csónakban ringatózó életérzés. És ezt meg is festette, számtalan formában: a moccanatlan szélcsendben álló vitorlásban, a fehérlő semmibe menetelő szarvasmarhákban, a szivárvány (ősi teofánia metafora! ) körkörös íveiben, a halászok hálóvető mozdulatában, a nádasban imbolygó stégekben, a hegyek csúcsában, sőt még egy szépséges itáliai sziget (Isola Bella) látképében is. A magasztos fényfestészethez kikísérletezett egy jellegzetes stílusvilágot. Híg olajfestékkel dobott fel pár foltot a papíralapra, majd ráment a pasztellkrétával, íves, energikus, rézsútos vonalakkal. A kolorit felér egy branddel: halovány fehér, sienai vörös, okkerek és egy nem túl harsány középkék.
Amikor megértették, hogy az asszonyt nem lehet eltántorítani szándékától, évekre kiközösítették a családból" – írta a különös szerelemről Nyáry Krisztián az -n. Juliskával (így nevezte Egry a szerelmét) 1918-ban kötöttek polgári házasságot. Otthonuk az asszony keszthelyi villája lett, a nyarakat a Pauler család badacsonyi présházában töltötték. A házasságnak az ismerőseik nem jósoltak nagy jövőt, de Egryék 35 évig, a festő haláláig kitartottak egymás mellett. Egry József: Juliska (A művész felesége), 1936 Fotó: "Én nem a Balatont, hanem annak világát festem" A festő fő témája ezután a Balaton és az itt élő emberek lettek. A "Balaton festőjének" nevezték, de sosem volt hagyományos tájképfestő. Képeinek alkotóelemei a nap és a fény, alapszínei pedig a fényhatású aranysárga, az indiai sárga, az okker, a szalmasárga, a rőtbarna, a fehéres világoskék, a smaragdzöld. "Az impresszionizmus nélkül nem alakulhatott volna ki Egry formanyelve, de ő a fénnyel építkezik, nemcsak szétbontja azt, az expresszionistáknál elvontabb, a kubistáknál élettelibb" – fogalmaz Gopcsa Katalin Egry József című könyvében.
Már az afrikai kivándorlás gondolatával foglalkozott, amikor Szinyey Merse Pál és Ferenczy Károly hazahívták. Szinyei kifizette beiratkozási díját a Képzőművészeti Főiskolára, Ferenczy pedig tanítványává fogadta. A visszahúzódó, kapcsolatteremtésre képtelen Egry nehezen viselte az intézmény kötöttségeit, ő sem érezte jól magát, és tanárai is elégedetlenek voltak vele. 1907-ben a Műcsarnokban bemutatott Menhely előtt című képe feltűnést keltett, de nem sokkal később munkái már az akadémia rosszallását váltották ki. Ösztöndíját megvonták, ezzel tanulmányai be is fejeződtek. A munkát azonban nem hagyta abba, mesterségbeli tudása is gyarapodott, és 1909-ben megrendezte első önálló kiállítását. 1915-ben segédszolgálatra hívták be a hadseregbe. Az egyébként is beteges Egry gyakorlatozás közben meghűlt, súlyosan megbetegedett. A badacsonyi kórházban lábadozott, felgyógyulása után Keszthelyen, majd 1928-ban Badacsonytomajban telepedett le. Élete és művészete ettől kezdve szorosan összekapcsolódott a magyar tengerrel.
EGRY JÓZSEF (1883-1951) Magyar festő ✽ Piano Concerto C, K. 467-Andante - YouTube