Vasárnap a víz világnapja van. Víz világnapja | Coloriage poisson, Coloriage, Dessin poisson. Ovisaim nagy örömmel készülnek mindig erre a "kékpólós" napra. Kísérleteznek, alkotnak, beszélgetnek hetekig, új verseket, énekeket hoznak haza. Napra-forgós hagyománypedagógiai szemléletünk szerint, ezeknek kiemelt napoknak a feldolgozása során is lehet, sőt érdemes ötleteket meríteni a néphagyományból, hiszen a természet mindig fontos szerepet kapott mind a tárgyi mind a szellemi népművészetben. […]
ARCHIVÁLT HÍR. Régebben jelent meg, tartalma már elavult lehet. A víz világnapja minden év március 22-én megtartott esemény. Célja, hogy felhívja a figyelmet tiszta víz fontosságára és az édesvízkészletek veszélyeztetettségére. Idén a felszín alatt megbújó vizek kerültek a középpontba. Az alábbi színező is ezt jeleníti meg, mely segítségével a gyermekek felderíthetik a földfelszín alatti vízi világot. Becsüljük meg létfontosságú természeti erőforrásunkat, a vizet! A Földön évmilliárdok óta ugyanannyi a vízkészlet mennyisége. Minőségét újból és újból megújítja a vízkörforgás. Az a víz, amelyet ma reggel ittunk, ugyanazokból a víz molekulákból áll mint amik pl. a gyapjas mamut ivóvizét alkották 400. 000 éve. A jelenleg végbemenő éghajlatváltozás befolyásolja a víz körforgását. Az aszályok, heves csapadékok, trópusi viharok, árvizek, a tengerszint globális emelkedése hatással vannak életünkre. A vizek élővilága sérülékeny környezeti rendszer, ha tavainkba, folyóinkba szennyező, mérgező anyag kerül, az rövid idő alatt képes a növény- és az állatvilágot elpusztítani.
Például német órán olyan szavakat kerestek, amelyben benne volt a víz szó, vagy testnevelés órán, akadálypályán a "mocsár" felett küzdhették le félelmeiket. Ének órán és rajz órán, olyan műveket kerestek és énekeltek, amely a víz szépségét vagy népi jellegét jelenítette meg. Ezen a napon nyílt a kiállítás a meghirdetett rajzpályázatokból, amely megtekinthető a földszinti összekötő folyosón április végéig. A szünetekben pedig vízjárőrök, vízfutárok szolgálták ki társaikat friss ivóvízzel.
Pápai Zsolt The Squid and the Whale – amerikai, 2005. Írta és rendezte: Noah Baumbach. Szereplők: Jeff Daniels, Laura Linney, Lesse Eisenberg, Owen Kline. Forgalmazó: Warner Home Video. 80 perc. Anyám pasija, apám nője. A cím cukros Disney-mesét, esetleg új CGI-csodát ígér, a film azonban fényévekre van minden virtuálvalóságtól, szakasztott realista mozi. A tintahal és a bálna a kortárs amerikai függetlenek és félfüggetlenek egyik kedvenc témáját veszi elő, a mintacsaládok széthullása szülte lelki traumák vizsgálatát, egérlyukba szorult életek bemutatását célozza meg, elegáns és érdekfeszítő kivitelben. Noah Baumbach rendező az amerikai independentek körében úgy tíz éve Petárda című debütáló munkájával nevet szerzett Wes Anderson lelkes csipet csapatának újdonsült tagja, Anderson legutóbbi filmjének ( Édes vízi élet) társ-forgatókönyvírója. Baumbach tíz éve vezényelte le visszhangtalanul maradt első filmjét, majd még kettőt forgatott, de csak mostani mozijával sikerült magához vonzania a kritikusokat. Talán, mert ezúttal leplezetlenül szerzői darabot készített.
Legalább azért érdemes megnézni, hogy az emberek kacagjanak és szörnyülködjenek egy kicsit önmagukon. dr. Igó A tintahal és a bálna című film Magyarországon június 27-től megvásárolható DVD-n.
Ezzel együtt ez a forgatókönyv sem hibátlan, mégpedig számos okból. Részben azért, mert túlságosan támaszkodik Todd Solondz Helyzetek és gyakorlatok című fabulájára, így eredetiség frontján mégsem nyújt annyit, részben, mert némely fordulata kiszámítottnak hat és a szimbolikája is keresett-kimódolt kissé, továbbá azért, mert egyes pontokon mintha nem lett volna eléggé elszánt, eléggé bátor a szerző. Baumbach fekélyeket nyit fel, de a kiömlő gennyet csak röpke pillanatokra mutatja meg. A cím a Manhattanban található Amerikai Természetrajzi Múzeum egyik büszkeségére, a két vízióriást egymást elleni harc közben mutató preparátumokra utal, nem túlságosan nagy logikai feladványt kínálva a nézőnek a szimbólumok felfejtésére. A film bonyodalma ugyanis azzal indul, amikor a szülők bejelentik gyermekeiknek különválásukat, és pszichológiai hadviselésbe kezdenek egymással, minek következményeképpen az őket és a környezetükben lévő valamennyi további szereplőt egymáshoz kötő érzelmi szálak egyre inkább összegubancolódnak.