Miskolc. Mozdonyfütty. Állomás. Vagy már Szatmár? Az Ujmajor? Anyám teknő fölé hajol. Sziszeg a tűz, kél a kalács. És künn a csat-csat-csattogás. Én ifju-szép-özvegy anyám, hajolj fölém, mint hajdanán... Mint hajdanán? mint most! ma! itt! Űzzük el végre álmaink! Álmaink és halálaink! Hol vagy cipő s te foltos ing? korán kel az inasgyerek. -- Gyár kürtje. Szénásszekerek. Meglát, utánam fut, csobog fűzfáival a Homoród, s mintha gyümölcsük nyújtanák, jönnek elém a szilvafák. Kottagyűjtemény. Kertek. Vagongyár. Rét. Malom. Behunyt szemekkel is tudom. És mégis, mégis megvakit, hogy téged nem talállak itt! Hogy nem oszthattam meg veled e tájat, mintha két gyerek felizne zsíroskenyeret -- egy harapás nekem... neked... Mintha ott... akkor... két gyerek -- De csak a kín, a nem lehet! a soha-sehol-nem-lelek- terád-már! kínja sistereg. Kínomból villám sistereg, fölperzsel lombot és füvet, s az üszkös, holt füvek alatt a Homoród is kiapad. És már csak a por füstölög az elhamvadt vidék fölött, csak por, csak füst, csak pernye száll.
S: ihatnám, pajtás! így kiált föl Vagy fog maradni valaki, Betegség és ötvennyolc év nyomja, Enyelgve űz tündér játékokat, A lelkesülés lángóráiban? Az első Ausztrália. Ott vesztegelni hagyjam lantomat, Azért tevéd le lantodat.
Okostankönyv
A kiűzetésre és halálra ítélt embereket Fehérváron is a "gettógyűjtőházakba" zárták, majd 1944. június 6-án a város peremére, a vasútállomás melletti Szabó-téglagyárba hurcolták. A téglagyárban 1944. június 10-e és 13-a között semmilyen élelmezés nem volt, és már itt többen öngyilkosságot követtek el. Az itt összegyűjtött 2743 zsidó ember végső elszállítására június 14-én került sor. Az útra fejenként 2 kg kenyeret és 0, 25 kg margarint osztottak. Hetek antológia - Kiálts rám! S fölkelek! | Extreme Digital. A hitközségi feljegyzések 2866 személy kiszállítását rögzítették. Közülük 1850 székesfehérvári lakos volt. Az üldöztetések következtében a zsidó túlélők száma Fehérvár lakosságának töredékét, mindössze 0, 6 százalékát tette ki: 131-en vergődtek vissza a koncentrációs táborokból, 119-en pedig a munkaszolgálatból. Az idei évben – mivel a Pészach utolsó napja április 16-ára esett – a virág- és kőelhelyezésre a mai napon került sor. A néma főhajtás után dr. Cser-Palkovics András úgy fogalmazott, hogy minden időben fontos kötelezettségünk emlékezni.