Ha nehezen koncentrál, akkor könnyen belefuthat abba a helyzetbe, hogy tudja az anyagot, csak figyelmetlenség miatt kap egy rosszabb jegyet. Ebben az időszakban erősebben jelentkezik a hiperaktív gyerekek esetében a viselkedési, és koncentrációs problémák mellett a romló önértékelés, depresszió, vagy táplálkozási zavarok. Az azonban soha nem egyszerű, hogy a szülő képes legyen megkülönböztetni a tinédzser gyermekének a hangulatváltozásait, és viselkedését a hiperaktivitástól. Ezért, ha felmerül a gyanú, hogy a gyermeke hiperaktív, akkor keresse a szakemberek segítségét, akik meg tudják tanítani a gyermekét arra, hogyan kezelje az iskolai stressz helyzeteket, hogyan szocializálódjon, illetve, hogyan kezelje a saját érzelmeit, energiáit. * Hiperaktivitás (Pszichológia) - Meghatározás - Lexikon és Enciklopédia. Mit tehet a szülő, ha a gyermeke hiperaktív vagy figyelemzavaros? Amennyiben felmerült Önben a gyanú, hogy a gyermeke hiperaktív vagy figyelemzavaros, kérjen időpontot a helyi Nevelési Tanácsadótól, hogy a szakemberek ki tudják deríteni, hogy pontosan mi a probléma.
Az iskoláskorúak között előfordulási gyakorisága 2-5 százalék, fiúknál háromszor gyakoribb. A statisztikák - mint oly sok esetben - itt is csalókák lehetnek, mert az igazsághoz tartozik az is, hogy fiúknál a környezet toleranciája alacsonyabb, hamarabb fordulnak orvoshoz vele, míg lányoknál a figyelemhiány tovább maradhat rejtve. Mindenesetre a kezelt betegek között a fiúk aránya jelenleg még magasabb, számuk mintegy ötszöröse a lányokénak. A betegség pontos oka még nem ismert. Egyre több adat szól genetikai eredet szerepe mellett, bár valószínűbb, hogy genetikai és környezeti hatások együttese felelős a tünetcsoport megjelenéséért. Hiperaktivitás (ADHD, figyelemhiányos hiperaktivitás-zavar) tünetei és kezelése - HáziPatika. Egypetéjű ikrek között előfordulása gyakoribb, és a vér szerinti szülők között is gyakran fordul elő valamilyen pszichiátriai betegség. Az EEG gyakran mutat minimális eltéréseket, a PET-vizsgálat (pozitron emissziós tomográfia) csökkent véráramlást és anyagcserét jelez a frontális (homloklebenyi) agyi területen. Milyen jelek figyelmeztetnek a hiperaktivitásra?
A babakori élénk rugdalózás, nyűgösség, sírás is sokakat aggaszt, ami pedig bár természetesen a később hiperaktívvá váló csecsemőt is jellemezheti, valójában szintén nem kizárólagos jellemző. A piciknél gyakori a hasfájás miatti sírás és az altatási nehézségek, ebből nem lehet és nem is szabad messzemenő következtetéseket levonni. Akkor azonban, ha ezek a tünetek kétéves kor után is megvannak, vagyis a gyerek sírós, nyugtalan, és szinte képtelenség elaltatni, az már bizonyosabban lehet a jele a hiperaktivitásnak. A legkorábbi figyelembe vehető tünetekről tehát ekkortól beszélhetünk. Későbbi jelek Komolyan vehető jelei a hiperaktivitásnak akkor válnak észrevehetővé, amikor a gyerek csoportba kerül, szervezett körülmények közé, ahol szabályoknak, feladatoknak kell megfelelnie, mint például az óvoda. Hiperaktivitás jelei a gyerek különböző életkorában | Családban utazunk. Ilyenkor derülhet ki, hogy nem tud megülni a fenekén, nem tud koncentrálni, végighallgatni másokat, nehezen uralkodik magán. E kortól felfelé tehát már élesebben kirajzolódhatnak a hiperaktivitás tünetei.
A külső ingerek gyorsan elvonják figyelmüket Olyan ingerre is reagálnak, amely a megkezdett feladattal nincs összefüggésben (álmodozás, átmenet nélküli témaváltás). Napi tevékenységekben feledékenyek. A figyelemzavar tüneteit a diffúz észlelés növeli. Jobban kell követniük az információkat, hiszen csak töredéke jut el hozzájuk. Az erőteljesebben igénybe vett mentális energia miatt is fáradnak el gyorsabban.
A magatartásproblémák Manapság egyre többször hangzik el az a panasz a gyerekekkel kapcsolatban, hogy "magatartásproblémás". Az, hogy ki mit ért ez alatt, igen változó, a felnőttek által említett tünetek nagyon széles skálán mozognak. Rendszerint közös a magatartásproblémákban, hogy olyan cselekvés- vagy viselkedésformák, amelyek a felnőttet zavarják, számára nem elfogadhatók vagy nem tudják kezelni azt. Ettől azonban még nem biztos, hogy problémáról van szó. Amit nagyon fontos lenne tisztázni ilyenkor, hogy mi az, ami életkori sajátosság és a normál fejlődés kereteibe belefér, és mi az, ami már problémát jelez. Nagyon sok szülő magatartásproblémának diagnosztizálja a dackorszak velejáróit: a hisztit, akaratosságot, ellenállást, vagy kamaszkorban a szemtelenséget, lázadozást, a szülői véleménnyel való szembefordulást - holott ezek az adott életkor fejlődési feladatainak a megoldását szolgálják. A valódi magatartásproblémák közé azok a cselekedetek és viselkedési formák tartoznak, amelyek a társadalmi és együttélési szabályokat folyamatosan áthágják, amivel a gyerek rendszeresen és akarattal fájdalmat okoz másoknak, és ami az életkori sajátosságokon kívül esik.
Ebből az következik, hogy a magatartási zavar kialakulásának kockázata örökletes is lehet. Környezeti faktorok: Széthullott családi élet, gyerekkori bántalmazás, trauma, függőség a családban (drog, alkohol), rossz szülői magatartás és neveltetés. Ezek mind előidézhetik, hozzájárulhatnak a betegséghez. Társadalmi tényezők: Alacsony társadalmi megítélés, kiközösítés és elutasítás. Ezek könnyen szerepet játszhatnak a magatartási zavar létrejöttében. Érdekes módon a probléma gyakoribb a fiúk esetében, mint a lányoknál és leginkább a gyermekkor végén, a kamaszkor kezdetén jelenik meg. A kezelési módszer megválasztásánál a szakemberek számításba veszik a gyerek életkorát, a tünetek súlyosságát, a gyerek együttműködési hajlandóságát, türelmét. A lehetséges módok közül a pszichoterápia és a gyógyszeres kezelés a leggyakoribb. Viselkedészavar - A figyelemhiányos hiperaktivitás A figyelemhiányos hiperaktivitás-zavar (ADHD, azaz attention deficit hyperactivity disorder) a gyermekeket és a felnőtteket is érinti.
Itt egy jó kis haslaposító koktél! Megnézem >> --------------------------------------------------------------------------------------------------------------- Tesztek, műszeres vizsgálatok Az idegrendszer vizsgálata nem egyszerű dolog. A szülő vagy a gyermek által elmondott, illetve az orvos által észlelt vagy kiváltott tünetek felvethetik egy-egy betegség iránydiagnózisát. A kórtörténet részletes, nemcsak a betegre, hanem szüleire és testvéreire is kiterjedő megismerése elsődleges jelentőségű a pszichiáter számára. Az intellektus, a kreativitás, az emlékezés és a problémamegoldó képesség vizsgálatához a pszichiátriai tesztek nyújtanak segítséget. Mind a szülő, mind a beteg bizalmát meg kell nyerni, hisz e nélkül lehetetlen a betegség megismerése és gyógyítása is. Az idegrendszer fiziológiai működése igen bonyolult, ezért megértése sem túl könnyű, még orvosi szinten sem. Némi ismeretre azonban szükségünk van, hogy tisztába jöjjünk a betegség lényegével, és érthetővé váljon a gyógyszeres kezelés mibenléte.