Ijesztő, halálos, és nem mindennapi természeti jelenségek. Az 1952-es londoni gyilkos köd. GREAT SMOG – komoly légszennyezés 1952 decemberében, Londonban. Az anticiklon hideg és szélcsendes időt hozott. A levegőben felgyülemlett szennyező anyagok – főleg szén – vastag füstréteget képezve függtek a város felett. Ez 1952. december 5-től december 9-ig tartott, aztán megváltozott az időjárás, és a füstköd szétoszlott. Az erős fagyok teljes erejű munkára fogták az áramerőműveket, amikben üzemanyagként szenet használtak. Ezenkívül Londonban sok százezer, ill. millió, kandalló volt, amiket szintén szénnel fűtöttek. 1952 decemberében, London lakói, hogy valamelyest felmelegedjenek, nem sajnálták a szenet a kandallókból, nem is sejtve milyen következményei lesznek. Több mint 4000 ember halálát okozta a londoni “Nagy szmog” 1952-ben | Érdekes Világ. A londoni Great Szmog kivizsgálásának ügye egészen a parlamentig jutott, ahol rémületet keltő adatok hangoztak el. Az egészségügyi minisztérium jelentése szerint a szmog 4000 ember halálát okozta. Az elhunytak halálának fő okai légzőszervi megbetegedések voltak.
Ám a szulfátok keletkezésekor kénsav is képződött. Ki kellett állni az autóbuszok elé, hogy navigálják a sofőröket Forrás: Getty Images/Keystone Amikor a természetes köd és a szennyezés találkozott, létrejött a tökéletes környezet a szulfátok – és a kénsav – keletkezéséhez. A kénsavmolekulák összekeveredtek a vízpára részecskéivel. Az így létrejövő savas ködrészecskék elpárologtak, végül kisebb savas párarészecskék jöttek létre, amik szétterültek az egész fővárosban. A komplett folyamatot a Proceedings of the National Academy of Sciences című szakfolyóiratban mutatták be a kutatók részletesebben. Az eset a brit Tiszta Levegő Törvény (Clean Air Act) 1956-os megszületéséhez vezetett, a londoni köd pedig minden idők legpusztítóbb európai levegőszennyezéseként vonult be a történelembe. 1952 london köd teljes film. Miért nem tapasztalnak hasonlót Kínában? A legérdekesebb ugyanakkor, hogy a kínai nagyvárosok a világ legszennyezettebb településeihez tartoznak, mégsem tapasztaltunk idáig az 1952-es londoni tragédiához hasonló eseményeket.
Ezt nevezzük hőmérséklet-inverziónak. Jellemzően a talajhoz közelebb lévő levegő melegebb, mint a közvetlenül a fölötte levő levegő, ami megemeli. A téli éjszakákon azonban gyakran fordulnak elő inverziók, miután az éjszaka folyamán a talaj lehűlt, és ez kezdi lehűteni a hozzá legközelebb eső levegőt, gyakran köd képződését okozva, amikor a vízgőz csapadékra csapódik le. Rendszerint reggel a nap gyorsan áttör a ködön, és felmelegíti a talajt, ami megtöri az inverziót. 1952 decemberében azonban a földhöz közeli füst felhalmozódása olyan nagy volt, hogy a nap nem tudott áttörni, és a levegő hűvös és statikus maradt. 1952. Egy csöndes tömeggyilkos: a londoni Nagy Köd. december 4. és 8. között a londoni Nemzeti Galéria javasolja a 14 mg / m3-es részecskék füstmérését, amely 56-szorosa volt az akkor szokásos szintnek, és a kén-dioxid szintje a levegőben 7-szeresére nőtt, és kb. 700ppb. Szennyezési mennyiség A nagy szmog során naponta felszabaduló szennyező anyagok mennyisége: 1000 tonna részecske 2000 tonna szén-dioxid 370 tonna kén-oxid, amely 800 tonna kénsavvá alakult át 140 tonna sósav 14 tonna fluorvegyületek Hatások Egészségügyi problémák Mint fentebb említettük, 12 000 halálesetet tulajdonítottak a Nagy Szmognak.
A brit fővárosban nem is olyan régen még kapható volt a Londoni szmog címkével ellátott színes konzervdoboz, amelyet a turisták szuvenírként vihettek haza. A tragikus 1952-es füstköd azonban nem turista látványosság volt. Az év december 4-én egy hideg anticiklon ült meg London fölött, és mivel teljes volt a szélcsend, napokig ott is maradt. A várost másnapra sűrű, kéményfüsttel és kipufogógázokkal kevert köd takarta be, és bénította meg az életet. A szmog kialakulásához több tényező járult hozzá. A legnagyobb problémát a tömeges széntüzelés okozta, hiszen a hideg időjárás miatt több szenet használtak fel, méghozzá az olcsóbb, nagyobb kén-dioxid tartalmú fajtából. A helyzetet súlyosbította, hogy London külvárosában több széntüzelésű erőmű is működött. A levegő minőségét tovább rontotta a járművek kipufogógáza - a villamosokat több vonalon ekkoriban váltották fel a dízelüzemű buszok -, és a La Manche csatorna felől is nagy mennyiségű szennyezett levegő érkezett. A levegő színe a nagy mennyiségben jelen lévő kátrányos koromrészecskék miatt sárgás-feketére változott, amelyet a londoniak fekete humorral "borsólevesnek" neveztek el.