E változások következményeként a rugalmas beiskolázás gyakorlata nem csorbítaná a hátrányos helyzetű gyerekek iskolai esélyegyenlőségét. Ehelyett megmaradna annak, amire eredetileg tervezték: lehetőség arra, hogy az egyéni sajátosságokat figyelembe véve dönteni lehessen egyes gyerekek korábbi vagy későbbi iskolakezdéséről abban az esetben, ha a gyerek az életkori átlagnál előbb vagy később válik fogékonnyá az iskolában jellemző tevékenységformákra. EU-támogatott kutatás-fejlesztések A TÁMOP 3. Óvoda iskola átmenet. szakaszának keretében megvalósuló kutatás-fejlesztések célja olyan komplex, támogató pedagógiai rendszer kialakítása, amely a konkrét pedagógiai gyakorlat és tevékenység szintjén segíti a köznevelési intézményeket a minőségi nevelés-oktatás és az oktatáshoz való egyenlő hozzáférés biztosításában. E célok megvalósítása részeként a programban olyan óvodai intézményrendszert érintő kutatások és fejlesztések valósulnak meg, amelyek alapvetően kapcsolódnak a 2011. évi CXC.
Az óvoda–iskola átmenet kérdéseit nem lehet leszűkíteni az ötödik, hatodik, hetedik életév eseményeire és tennivalóira. A gyerekek életében mindig nagy változást jelent az egyik intézményből a másikba való átlépés. Az első és legnagyobb – sokszor felkavaró – esemény a "fészeklakó" kisgyerek családból óvodába kerülése. Ha a gyermek olyan családban él, ahol négy és fél-ötéves koráig szerető gondoskodással veszik körül, természetes fejlődése általában zavartalan: magától feláll, elindul, a körülötte lévő emberektől tanul meg beszélni, játszani. Különösen jó, ha a nagyobb testvér vezeti rá a szabad játék fogásaira, a szülők és a nagyszülők pedig mindehhez biztonságos, derűs légkört biztosítanak. A környezet mindennapi tapasztalatai vezetik rá az adott életkorban fontos ismeretekre. Óvoda iskola átmenet nehézségei. A társas viselkedés alapvető szabályait a családi élet szokásai közvetítik, gyakoroltatják és rögzítik. Az ilyen gyermek oly természetesen érik és fejlődik, mint a gyümölcs a fán. Ez elsősorban azokra a kisgyermekekre érvényes, akiket olyan felnőttek vezetnek a fejlődés útján, akik magas érzelmi intelligenciával bírnak: képesek beleélni magukat a másik ember helyzetébe, rugalmasan változtatni a saját álláspontjukat az adott helyzetnek megfelelően, kezdeményezők a testi érintésben, a lelki odafordulásban, a szavak elsődleges jelentésén túllátó párbeszédben – emberi kapcsolataikban érzelmi biztonságot tudnak teremteni.
Az óvodáskor-kisgyermekkor elmúlását testi, fiziológiai, pszichés fejlődési törvényszerűségek bekövetkezése jelzi. Megváltoznak a kisgyerekes testarányok, a törzs és a végtagok viszonylag megnyúlnak, eltűnik a pocak és a gömbölyűbb kisgyerekes megformáltság, megszűnik a fej viszonylagos nagysága a testhez képest. Ezzel körülbelül egyidejűleg megindul és mind intenzívebbé válik a fogváltás. Mindezek közben a központi idegrendszerben is jelentős változások zajlanak le. A kisgyermekkori impulzivitás – az egyik pillanatban sír vagy dühöng, a másikban nevet – szűnik, a gátló folyamatok lépnek előtérbe. Óvoda-iskola átmenet segítése. Ezzel függ össze az is, hogy míg eddig a figyelem nagy intenzitású volt ugyan, de könnyen elterelhető, addig most a figyelem viszonylag felszínesebbé válik, de akaratlagosan irányíthatóvá lesz. Ez kettőt jelent: a gyerek tud arra figyelni, amire akar, amire szándéka irányul; meg tudja tartani figyelmét az adott tárgynál, kisebb-nagyobb elterelő ingerek ellenére. Természetesen e szándékos, akaratlagos figyelem időbeli terjedelme csak fokozatosan nő.