A hatalmas szerelemnek Megemésztő tüze bánt. Te lehetsz írja sebemnek, Gyönyörű kis tulipánt! Szemeid szép ragyogása Eleven hajnali tűz, Ajakid harmatozása Sok ezer gondot elűz. Teljesítsd angyali szókkal, Szeretőd amire kért: Ezer ambrózia csókkal Fizetek válaszodért. Csokonai Vitéz Mihály (Debrecen, 1773. november 17. – Debrecen, 1805. január 28. ) a magyar felvilágosodáskori irodalom egyik legjelentősebb k öltője. Tanárai a jövő tudósaként emlegették, "poeta doctusnak" és "poeta natusnak" is nevezték. A 18. és a 19. század fordulójának magyarországi viszonyai között lenyűgöző tájékozottsággal rendelkezett a kor gondolkodását, irodalmát, politikáját illetően egyaránt. Apja Csokonai Vitéz József borbély és seborvos, anyja Diószegi Sára volt. Csokonai a Debreceni Református Kollégiumban tanult, ahol 1785. április 18-án, az alsóbb osztályok elvégzése után továbbléphetett. A gimnázium elvégzése után, április 18-án az akadémiai tanfolyamot kezdte el. Csapongó, szabad szelleme azonban nem fért össze az iskola katonás fegyelmével.
"A hatalmas szerelemnek Megemésztő tüze bánt. Te lehetsz írja sebemnek, Gyönyörű kis tulipánt! " Csokonai Vitéz Mihály: Tartózkodó kérelem részlet Amikor nem kell több: egy vers …egy bögre tea… egy ölelés… Ajánlom mindenkinek, aki keresi vagy megtalálta az igaz szerelemhez vezető utat! Összetevők: Mate tealevél, narancshéj, citromhéj, bodzavirág, rozmaring levél, rózsaszirom. Aroma, ízfokozó, mesterséges adalékanyagtól és tartósítószertől mentes termék! Rendeld meg ma, és pár napon belül házhoz is visszük! Garantáltan biztonságos vásárlás!
Te lehetsz írja sebemnek, Gyönyörű kis tulipánt! Szemeid szép ragyogása Eleven hajnali tűz, Ajakid harmatozása Sok ezer gondot elűz. Teljesítsd angyali szókkal, Szeretőd amire kért: Ezer ambrózia csókkal, Fizetek válaszodért. Nyílj ki, nyájason mosolygó Rózsabimbó, nyílj ki már, Nyílj ki: a bokorba bolygó Gyenge szellők csókja vár. Ó, miként fog díszesedni Véled e parányi kert! Ó, hogy óhajtják leszedni Rólad ezt... Földiekkel játszó Égi tűnemény, Istenségnek látszó Csalfa vak Remény! Kit teremt magának A boldogtalan, S mint védangyalának Bókol úntalan. - Síma száddal mit kecsegtetsz? Mért nevetsz felém? Kétes kedvet mért csepegtetsz Még most is belém? Csak maradj magadnak! Biztatóm valál; Hittem szép...
Ah! csak azólta van bennem, Hogy egyszer megláttalak. Tudom, Lilla, e kin tőled Kerűlt: de nem esmerem. Ah, árthatsz-é? Azt felőled, Lilla, hinni nem merem. Hisz élettel kecsegtette Pillantásod szívemet Úgy van! csak azért sértett e', Hogy gyógyítson engemet. Szerelmes fogadás Mért epeszted bánatokkal Lelkedet? Ah, ne rontsd, ne rontsd azokkal Kedvedet! Mért remegsz szerelmesedtől? Ah, ki ijjesztett el ettől Tégedet? Drága kincsem! csak te bírod Míg örökre puszta sírod Tégedet forrón öllelek, Csak te is hívedre nézzél Kedvesen, Így lehet hívségbe lennünk, Csendesen! Jer, tekintsd meg e virágos Kerteket, Hol bocsát a hold világos Színeket. - 2 -