Harry Potter útja immár a vásznon is végső fordulójához érkezett, mi több, a Nagy Összecsapás aligha jöhet el nyomatékosabban, mint az utolsó rész második felével. A hetedik könyv kettészelése utólag inkább tűnik öncélú haszonszerzésnek, mintsem perfekcionista alkotói ambíciónak, de ezen nem lepődünk meg – hogyan is múlhatna el éppen a Harry Potter-széria a 3D-ben készült zárórész mennybemenetele nélkül? Noha a film a részletgazdagságát és az eredeti mű cselekményének hű követését tekintve még a legvérmesebb rajongók megelégedésére is számot tarthat, a feldarabolást a dramaturgia érezhetően megsínyli: a rövidsége ellenére terjengős, a polgári szomorújátékok stílusában túlbeszélt "expozíció" után elindul a két és fél órán át tartó akciófinálé. A Halál Ereklyéi első etapját nem túl eredeti módon, ám annál nehezebben követhető gyorsmontázzsal foglalják össze az első percben, majd in medias res Dobby halála után találjuk magunkat, ahol a szereplők jóformán egy még érkezésünk előtt megkezdett beszélgetést folytatnak.
Hogyan lehetne nem kedvelni bármelyiket is…? :/ Bár ennek ellenére, kész válasz van a fejemben, a harmadik könyvet szerettem a legkevésbé… Abban valahogy hiányzik Voldemort személye, mint olyan. Viszont abban meg ott van Sirius, a Roxsmortsba leszökések, Lupin… Nem lehet egy Harry Potterkönyvet se legkevésbé kedvelni… Könyv-, vagy filmrészletek amik megríkattak Most komolyan?! Az utolsó könyvet attól a pillanattól, hogy Piton meghal, és az emlékeit Harrynek adja, odáig hogy Harry meghal, végigbőgtem! Az azért kemény 40-50 oldal! Filmben ugyanez a rész. Nevezzetek szívtelennek, de engem nem ríkatott meg se Cedric, se Sirius, se Dumbledore, se Hedvig, se Rémszem, se Dobby halála… Persze elszontyolodtam, de hát THE SHOW MUST GO ON! Ha bármelyik Harry Potter karakterrel lefeküdhetnék melyikük lenne az Annyira vicces, hogy a barátaim válaszait mind tudom erre a kérdésre, de nekem gondolkodnom kell…:D Viszont tegyük hozzá, hogy a könyvbeli karakterekről beszélünk, tehát nem Gary Oldmanről hanem Siriusról, és nem Emma Watsonról, hanem Hermionéról.
Az utolsó Harry Potter-regény kétfelvonásos változatban került feldolgozásra. Ennek oka elsősorban nyilvánvalóan az volt, hogy ezáltal tekintélyes többletbevételt tudott elkönyvelni a stúdió, de szempont lehetett az is, hogy méltó befejezést szerettek volna a sorozatnak. Noha a regényt nem lehetett két igazán jól elkülöníthető részre tagolni, azonban Steve Kovles forgatókönyvíró, aki szinte az összes Potter-mozi szkriptjét jegyzi, mégis megoldotta ezt a feladatot, de kétségtelen, hogy a korábbiakhoz képest fura lett a Harry Potter és a Halál ereklyéi első része. A mozinak eleje se nagyon van, hiszen szinte ott kezdjük, ahol az előző epizód, A félvér herceg abbamaradt, és értelemszerűen igazi vége sincs. Hiányoznak a szokásos Potter-klisék is, vagyis a nevelőszülők általi vegzálás, a Roxfortba utazás, sőt ebben a fejezetben a varázslóképző iskola nem is látható, mint ahogyan a tanárok sem. Így sok megszokott karaktert, szituációt, helyszínt kell nélkülöznünk, és mindez kétségkívül új utat nyitott a szériában.
A kedvenc párosom Ron és Hermione:) Már az elején egyértelmű volt nekem, hogy ők ketten összetartoznak, nem is értettem azokat, akik azon spekuláltak, hogy Hermione és Harry lesz az, aki egymásba szeret. Igazából mivel a legtöbb szereplőt, akit kedveltem, megölte az írónő, ezért túlságosan hosszadalmas lenne felsorolni, kiknek a halála rázott meg a leginkább. Talán Dobby vágott leginkább földhöz, őt nagyon szerettem, nagyon sírtam, amikor meghalt. Most is könnyfátyol lepte el a szemem>. < Tonks és Lupin halála is elkeserített, úgy örültem, hogy Lupin élete is sínre került, és ott volt a kisbabájuk is. Szomorú. Utálni utáltam azt a békaképű Umbridge, mert egy gonosz p*csa, és a szemellenzős Caramel is nagyon fel tudott b... idegesíteni. Őt mondjuk nem utáltam, de elképesztően ellenszenves volt. Luciust rühelltem, egy igazi alamuszi s]ffej, Draco azért gerincesebb nála, bár őt sem hívnám meg magamhoz teázni. Legjobban Ront szerettem, amikor "öregebb" fejjel olvastam vissza, akkor McGalagony és Neville is a kedvencemmé váltak, és persze Piton - őt ki ne szeretné:) Kiről olvasnék?