Már kis fordulaton is meggyőzően húz a hosszúlöketű motor, ezért nemigen érezni a fordulatszámmérő hiányát. Minden easy going, lágy és kellemes. 40 km/h negyedikben vagy 50 ötödikben? Egyáltalán nem gond, hála a nagy lendtömegnek. 10 kg/LE mellett persze azért eltart egy ideig a gyorsulás. A 192 kg tömeg a Yamaha MT-09-ével vetekszik, igaz, ez utóbbit 115 LE repíti. 100 km/h fölött aztán végképp nem lehet nagy csodára számítani. Ötödik fokozatban képtelenség teljesen kihúzatni a motort, ti. 6100-nál eléri a névleges fordulatszámot és vele együtt a névleges teljesítményt – mindezt már negyedikben. 120-nál egy milliméterrel sem hajlandó feljebb kúszni a kilométeróra mutatója. Royal Enfield Meteor Yamaha SR 500 Sebaj, úgyis fontosabb a feeling, mint a sebesség! A kormány előzékenyen hátra hajlik a motoroshoz, akinek a 15 literes tank által terpeszre kényszerített lábai enyhén előre tolt, Royal Enfield felirattal ellátott trepniken nyugszanak, feneke pedig kimélyített vezetőülésen, bizalomgerjesztő 77 cm magasságban foglal helyet.
Ma, csaknem hetven évvel később, szinte csak fél adagot szemléltet a Meteor, elvégre 349 cm3-es, 20 lóerős (szemben a korábbi 40 LE-vel), és egyhengeres a vázába beépített hajtómű. Tévedés ne essék, nem visszafejlődésről, hanem nagyon is tudatos modellpolitikáról van szó. Mi sem bizonyítja ezt jobban annál, mint hogy teljesen új fejlesztésű az erőforrás. A Himalayanban dolgozó egyhengeres 400-as, valamint az Interceptort és a Continental GT-t hajtó kéthengeres 650-es mellett ez a Royal Enfield harmadik, európai piacra szánt motorja. Habár tényleg új fejlesztés az egy darab felső, lánchajtású vezérműtengellyel és mindössze két szeleppel rendelkező gépezet, a régi szabásminta szerint hosszúlöketűnek készült. Elképesztően nagynak és terebélyesnek tűnő hengerében 85, 8 millimétert tesz meg a 72 mm átmérőjű dugattyú a felső és az alsó holtpont között. Alapjáraton mély, dübörgő hangot hallat az igen tekintélyes masina. Nemcsak hallani a működését, de egyértelműen érezni is, mert menthetetlenül átterjednek a testre a rezgései.
A képeket elnézve azt gondolhatnánk, egy egyedi átalakítást láthatunk. Valójában az indiai Royal Enfield legújabb típusának kiszivárogtatott fotói kerültek fel a netre. Ugyan a motorgyártás hőskorának a XX. század elejét szokás nevezni, de az '50-es, '60-as években is figyelemre méltó motorokat hoztak létre. A II. Világháború után újjáéledő ipar számos, ma már legendás típust szült, még ha azok némelyike szükségmegoldás volt is. A technika fejlődése megállíthatatlan volt, a kor színvonalának megfelelő, vagy azt éppen megelőző komoly versenymotorok is születtek. Az egyik ilyen a Royal Enfield Fury volt, amelyet 1958 és 1963 között gyártottak. A feljegyzések szerint összesen 193 darab ilyen masina készült alapvetően az amerikai flattrack versenyekre (salakmotor-versenyzésként ismerjük, de ezeken a gépeken felfüggesztés és fékek is voltak, vannak). A gyári feljegyzések egy 600 köbcentiméteres prototípus elkészítéséről is szólnak, bár egyes források egy egész sorozatról beszélnek. A Fury tulajdonképpen az 500-as Bullet gyári átalakítása volt, a típus nagyobb hengerfejet, nagyobb szelepeket, nagyobb átmérőjű karburátorokat kapott.
Idén ünnepli fennállásának 120. jubileumát az angol Royal Enfield, a világ legrégebb óta működő motorkerékpár-gyártója, amely 1956-tól már Indiában is, 1970 óta pedig kizárólag ott készíti kétkerekűit. Most a jeles évforduló tiszteletére piacra dobott új modellje, a Meteor 350 Supernova csúcsváltozatát mutatjuk be olvasóinknak. Meteornak hívjuk azokat az űrben keringő kisebb köveket vagy porfelhőket, amelyek a Föld légkörébe belépve éles villanás kíséretében elégnek (hullócsillagok). A meteoritok ellenben a világűrből származó természetes objektumok, amelyek bolygónk légkörén áthatolva úgy érik el a földfelszínt, hogy közben nem semmisülnek meg. Hozzájuk hasonlóan nagy érdeklődésre tarthat számot a Royal Enfield "kis 350-es" modellje, a Meteor 350 Supernova is. Korábban volt már Meteor nevű típusa a sokat megélt márkának. Még 1953-ban, amikor kivétel nélkül a jó öreg Angliában gyártotta kétkerekűit. A maga idejében a legnagyobb hengerűrtartalmú soros kéthengeres volt az akkori Meteor 693 cm3- es motorja.
A Western Cape fantasztikus hely motorozni, végtelenül változatos a látnivaló és jók az utak – de már megint elkalandozom… A Himalayan 400 nem egy kicsi motor, fizikai méreteit tekintve az Enfield-kínálat egyik legnagyobbja, és nem csak azért, mert terepezésbarát, küllős, 21-es első és 17 colos hátsó kerekei vannak. Ránézésre elég masszívnak tűnik a vas, amolyan túlélésre tervezettnek. Széles a kormánya, nagy a tankja, vaskos a bukókerete, erősek a csomagtartói, tényleg érezni rajta, hogy nem egyszerű játékszer, süt róla, mire is szánták. A kis szélvédőplexi hasznos, ha rossz az idő, mögötte a műszerfal pedig teljesen jól használható, és még egy kis iránytűt is tettek a sarkába a nagy benzin- szintjelző és szokásos sebesség- és fordulatszám-kijelző mellé. A folyadékkristályos műszer a fogyasztást, a hatótávot, a napi számlálókat és a hűtőhőmérsékletet mutatja. A Himalayan blokkja teljesen friss, olyannyira, hogy ez a 411 köbcentis egyhengeres az első újonnan fejlesztett Royal Enfield -erőforrás 1955 óta, amikor a cég elkezdte a motorgyártást Indiában.