(sn) Támogassa az -ot Úgy vagyunk az újságírással, mint a hivatásos zenészek: fellépünk naponta a "kőszínházban", elegáns ruhában a hűséges, bérletes közönségünk előtt, vagyis eljuttatjuk a postaládákba, árushelyekre nyomtatott napilapként a fizetős Új Szót. És mondhatjuk azt, hogy kiállunk a mélyen tisztelt publikum elé a korzón is, kicsit könnyedebben szórakoztatjuk, elgondolkodtatjuk a közönséget, érzelmeket kiváltva az erre járó tömegből. Ez az előadás pontosan olyan szenvedélyes, mint a kőszínházi fellépés, ugyanúgy sok munkával jár, mégis ingyenes. Ha tetszett, hálásan fogadjuk adományát, amit a jelképes hegedűtokba helyezhet. Retikül, ridikül, kis táska szaggató, kiszúró, 160x75 mm - Tortakiszúró, tortadekoráció, sütikiszúró - Tortadekorációs webáruház. Eddigi felajánlásait is szívből köszönjük az új hangszerekhez, a zenekar bővítéséhez, a repertoár kiszélesítéséhez: az naprakész működtetéséhez. Ha támogatna bennünket, kattintson az alábbi gombra. Köszönjük. Támogatom
Egy kis történelem Kézitáskát már a régi római hölgyek is hordtak. Ennek alakja összefogott halászhálóra emlékeztetett, így lett a latin neve reticulum, azaz hálócska. Ebbl ered a kis táska retikül neve. A sötét középkorban a nk és a férfiak egy ideig ugyanolyan tároló dobozkákat lógattak öveikrl, de aztán jött a nagy áttörés. Egész pici, aprópénz tárolására szolgáló brzsákocskák jelentek meg a gazdag nemesek kezében. Késbb az apróbb tárgyaknak zsebeket alakítottak ki, amiket a férfiak nadrágjára varrtak, a hölgyek pedig a derekukon körbetekerve viselték azokat. 1790-tl aztán Párizsban az elegancia hívei kezükben kezdték hordani ezeket a kis "rejtekhelyeket". A korabeli angol magazin, az Imperial Weekly Gazette epésen meg is jegyezte egyik cikkében, hogy míg a férfiak kezüket a zsebükben, a nk zsebüket a kezükben tartják, ami elég ridiculous, vagyis nevetséges. Az 1860-as évektl már az utazásokhoz kezdték el készíteni a szebbnél-szebb és egyre praktikusabb táskákat. A hölgyek így nagyobb tárgyaikat (pl.
A táska, mint divat kiegészítő alap dolog egy nőnél. De nem volt ez mindig így! Tudtátok, hogy egykor egy nő ki sem tudott menni az utcára férfi kíséret nélkül? Retikül vagy ridikül? A válasz egyszerűen nevetséges! Lássuk a táska történelmét! A férfiak és a nők már a középkorban kisebb doboz alakú tárgyakat aggattak az övükre, és abban hordták a dolgokat. Később a gazdagabb nemesek között megjelent a pénz tárolására szolgáló bőr zsákocska, az erszény. Ezt egyre díszesebbé tették, minél gazdagabb, aprólékosabb volt a hímzés, az annál magasabb társadalmi rangot jelentett. A 16. században már pánttal keresztben átvetve hordták a táskákat. Ezt követően a férfiak nadrágjára zsebeket varrtak az apróbb tárgyak tárolására, a nők pedig a derekuk köré tekerték a kezdetleges, tárolásra szolgáló ruhadarabot. Az 1790-es években aztán Párizsban az elegancia hívei (mely a francia "választékosság" szóból ered), a későbbi divat előfutárai, a kezükben kezdték el hordani ezt az apró darabot, melybe mindenféle női dolgot elrejthettek.