Magyar Wikipédia - az ingyenes Enciklopédia Alekszandr Alekszandrovics Aljehin Alekszandr Alekszandrovics Aljehin ( oroszul Алекса́ндр Алекса́ндрович Але́хин; franciául Alexandre Alekhine, gyakran mint Aljechin ( Moszkva, 1892. október 31. – Estoril, 1946. Vita:Alekszandr Alekszandrovics Aljechin – Wikipédia. március 24. ) orosz sakkozó, nagymester, a negyedik sakkvilágbajnok, aki Franciaországban töltötte felnőtt élete jó részét. (Francia állampolgárságot 1927 -ben kapott, három nappal azelőtt, hogy világbajnok lett). Küzdő szellemű és kreatív játékstílusáról ismerték. Sakkszakíróként is jelentős volt.
1934-ig tornán egyetlen mérkőzést sem vesztett, de 1935-ben a holland Max Euwe elhódította tőle a címet. Az 1937-ben rendezett visszavágót Aljechin nyerte, és 1946-ban bekövetkezett haláláig világbajnok maradt. Chess sweets - Sakk csemege: Alekszandr Alekszandrovics Aljechin. A második világháború kitörése után, csaknem ötvenévesen, önkéntes szanitécként belépett a francia hadseregbe, az 1940-es összeomlás után nem tudott külföldre menekülni. A következő években a németek által megszállt Európában több versenyen indult, majd 1943-ban Spanyolországba utazott. Nevével különböző antiszemita iratokat terjesztettek, amelyekben ellenfeleit "degenerált kommunista zsidóknak" minősítették; Aljechin következetesen tagadta, hogy ezek szerzője ő lett volna. A háború végén az egyébként is megromlott egészségű nagymestert a sakktársadalom kiközösítette, sokak szerint azért, hogy ne szállhasson ismét harcba a világbajnoki címért. Aljechin igen szerény körülmények között élt Portugáliában, főleg sakkoktatásból, mélységesen lesújtotta, hogy 1946-ban az amerikai versenyzők tiltakozása miatt nem fogadták el nevezését a nagy londoni sakkversenyre.
A nagy összecsapásra 1927-ben Buenos Airesben került sor, miután argentin üzletemberek összeadták a pénzt. A csaknem három hónapig tartó összecsapásban Aljechin, aki addig még partit sem nyert a kubai ellen, meglepetésre győzött, kiváló pozíciós játékkal késztette ellenfelét megadásra. A visszavágót ugyan megígérte, de arra mégsem került sor, s ezért sokan bírálták az orosz sakkozót. 1934-ig tornán egyetlen mérkőzést sem vesztett, de 1935-ben a holland Max Euwe elhódította tőle a címet. Az 1937-ben rendezett visszavágót Aljechin nyerte, és 1946-ban bekövetkezett haláláig világbajnok maradt. A második világháború kitörése után, csaknem ötvenévesen, önkéntes szanitécként belépett a francia hadseregbe, az 1940-es összeomlás után nem tudott külföldre menekülni. Alekszandr Aljechin orosz sakkvilágbajnok 70 éve halt meg | M4 Sport. A következő években a németek által megszállt Európában több versenyen indult, majd 1943-ban Spanyolországba utazott. Nevével különböző antiszemita iratokat terjesztettek, amelyekben ellenfeleit "degenerált kommunista zsidóknak" minősítették; Aljechin következetesen tagadta, hogy ezek szerzője ő lett volna.
Alekszander Kotov: Das Schacherbe Aljechins II. (Sportverlag, 1961) - Aljechin sakköröksége II. - Die Gesetze des Positionsspiels, Das Endspiel/ A pozíciós játék törvényei, A végjáték Fordító Róla szól Kiadó: Sportverlag Kiadás helye: Berlin Kiadás éve: 1961 Kötés típusa: Félvászon Oldalszám: 549 oldal Sorozatcím: Kötetszám: Nyelv: Német Méret: 19 cm x 13 cm ISBN: Megjegyzés: Fekete-fehér ábrákkal illusztrálva. Értesítőt kérek a kiadóról A beállítást mentettük, naponta értesítjük a beérkező friss kiadványokról Tartalom sakk, nyitás, védelem, elemzések, királytámadások Állapotfotók A védőborító enyhén kopottas, szakadozott.
A forrásban említett Bill Watts életrajz is csak annyit említ, hogy vizsgálatot indítottak ellene, amit ejtettek később. – Zimmy 2009. október 7., 10:57 (CEST) [ válasz]
A második világháború kitörése után, csaknem ötvenévesen, önkéntes szanitécként belépett a francia hadseregbe, az 1940-es összeomlás után nem tudott külföldre menekülni. A következő években a németek által megszállt Európában több versenyen indult, majd 1943-ban Spanyolországba utazott. Nevével különböző antiszemita iratokat terjesztettek, amelyekben ellenfeleit "degenerált kommunista zsidóknak" minősítették; Aljechin következetesen tagadta, hogy ezek szerzője ő lett volna. A háború végén az egyébként is megromlott egészségű nagymestert a sakktársadalom kiközösítette, sokak szerint azért, hogy ne szállhasson ismét harcba a világbajnoki címért. Aljechin igen szerény körülmények között élt Portugáliában, főleg sakkoktatásból, mélységesen lesújtotta, hogy 1946-ban az amerikai versenyzők tiltakozása miatt nem fogadták el nevezését a nagy londoni sakkversenyre. A Nemzetközi Sakkszövetség végül beleegyezett, hogy a szovjet Mihail Botvinnik ellen a világbajnoki címet eldöntő mérkőzést vívjon, de erre nem került sor.