A vizsgálatban résztvevők 33 százaléka tapasztalt jelentős javulást, további 36 százalék pedig a tünetek mérsékelt javulásáról számolt be, beleértve az éjszakai izzadást és a hőhullámokat. [3. ] Azok a nők, akik barátcserjeolajat fogyasztottak a menopauza tüneteinek javulásáról számoltak be, beleértve a jobb hangulatot és az alvást. Néhányuknak még a menstruációja is visszatért. [4. ] Fokozhatja a termékenységet A barátcserje javíthatja a nők termékenységét a prolaktinszintre gyakorolt lehetséges hatása miatt. Barátcserje info Centrum - Minősített Barátcserje kivonatok. Ez különösen igaz a nem megfelelő hosszúságú luteális fázissal rendelkező nőknél. Ez a rendellenesség a kórosan magas prolaktinszinthez kapcsolódik és megnehezíti a nők teherbe esését. Egy tanulmányban 40 nőnek, akinek abnormálisan magas volt prolaktinszintje 40 mg Vitex agnus-castust, illetve gyógyszeres készítményt kapott. Előbbi ugyanolyan hatékony volt, mint a gyógyszer. [5. ] Egy másik vizsgálatban napi 20 mg barátcserje alacsonyabb prolaktinszintet és az elhúzódó menstruációs fázis megszüntetését eredményezte, míg a placebót kapó résztvevők nem láttak előnyöket.
Hatékony lehet emésztési zavarok esetén, valamint számos vizsgálat igazolta a koleszterinszint-csökkentő hatását.
Antibakteriális és gombaellenes. A kémcsőben végzett vizsgálatok azt mutatják, hogy a vitexből készült illóolajok képesek harcolni a káros gombák és baktériumok, köztük a Staphylococcus és a Salmonella baktériumok ellen. [12. ] Gyulladáscsökkentő. A kémcsőben végzett és állatkísérletek arra utalnak, hogy a vitexben található vegyületek gyulladáscsökkentő tulajdonságokkal bírhatnak. Hatásuk azonban nem erősebb, mint az aszpiriné. [13. ] Csonterősítő. Egy vizsgálatban a barátcserjeés a magnézium kombinációját kapó csonttöréssel rendelkező nőknél kissé megnőtt a csontjavítás markere, mint a placebóval. [14. ] Epilepszia megelőzése. Állatkísérletek szerint csökkentheti az epilepsziás rohamok valószínűségét. [15. Baratcserje tea hatása . ] Ennek ellenére az ezeket az előnyöket alátámasztó kutatások korlátozottak. További tanulmányokra van szükség, mielőtt határozott következtetéseket lehet levonni. Mítosz és valóság A barátcserje számos alkalmazását jelenleg nem támasztják alá tudományos bizonyítékok. A legnépszerűbb, nem bizonyított felhasználási módok a következők: Fokozott tejelválasztás.
Március 15-én egy fontos kiegészítőt ne felejtsetek otthon: a nemzeti színű kokárdát. A kokárdát, mely a magyarságot és a szabadságot szimbolizálja. Gondoltátok volna, hogy ezt a hagyományt is a nőknek köszönhetjük? Petőfi Sándor és Jókai Mór ugyanis szerelmeiktől, Szendrey Júliától és Laborfalvi Rózától kaptak nemzeti színű kokárdákat a forradalom estéjén. Azonban a francia kokárdától eltérően ezt nem a kalapjukra, hanem a szívük fölé, a kabátjukra helyezték. Ha valaki ezt viselte, akkor az azt jelentette, hogy támogatja a nemzeti függetlenedést, illetve a magyar forradalmi eszméket. De nem mindegy, milyen alakú és színű a kokárda! Az eredeti kokárda kör alakú, de hamar megjelent az a szokás, hogy a körrózsához kis pántlikákat erősítettek, amit pántlikás kokárdának nevezünk. Azonban egyre elterjedtebb az úgynevezett hajlított kokárda is, ami lényegében egy néhány centisre vágott, meghajlított nemzeti színű szalagcsík – ez azonban történelmileg nem kokárda, hanem szalaghal. Sőt, az sem mindegy, milyen sorrendben helyezkednek el rajta a színek.
A maradék szalagot kettévágjuk és a képen látható módon a kokárda hátára varrjuk. Végül a biztosítótűt is a helyére rögzítjük. Az egyszerűbb változathoz elég egy 15 centis szalag, melyet nagyjából három részre osztunk, és a középső harmadát a piros rész szélén sűrű le-föl öltéssel végigvarrjuk, majd összehúzzuk és a varrás elejét és végét összevarrjuk. Majd a biztosítótűt is feltesszük a hátára. 1848. március 15-én a pesti forradalom estélyén, a Bánk Bán előadásán e szavakat mondta Jókai Mór, melyre egy későbbi írásában így emlékezik: "Látjátok ezt a háromszínű kokárdát itt a mellemen? Ez legyen a mai dicső nap jelvénye. Ezt viselje minden ember, ki a szabadság harcosa; ez különböztessen meg bennünket a rabszolgaság zsoldoshadától. E három szín képviseli a három szent szót: szabadság, egyenlőség, testvériség. Ezt tűzzük kebleinkre mindannyian, kikben magyar vér és szabad szellem lángol! "
Petőfi Sándor már az előző este megírta a Nemzeti dalt, amit először a Pilvaxnál szavalt el. Pesten 174 évvel ezelőtt, 1848. március 15-én kitört a forradalom, ami szabadságharchoz vezetett, és erről mi, magyarok, nemzeti ünnepként évente megemlékezünk. Az akkor frissen megépült Magyar Nemzeti Múzeum a forradalmi ifjak fontos helyszíne volt. Ugyanakkor máig tart a történelmi vita arról, hogy Petőfi Sándor vajon elszavalta-e a Nemzeti dalt vagy sem. A Magyar Nemzeti Múzeum számos ereklyét őriz az 1848 – 49-es forradalomból és szabadságharcból, például Petőfi Sándor kokárdáját. Úgy tűnhet, a politika mindig is rátelepedett a forradalom ünnepére, ám hogy ez miért természetes magatartás a politikusoktól, azt a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatója, L. Simon László mondta el az Indexnek.
Gyerekként teljesen egyértelmű volt, hogy milyen kokárdát tűzünk fel március 15-re. Nem volt még hivatalosan ünnepnap, de az iskolákban megemlékeztünk róla, olyankor kötelező volt a kokárda. Középiskolásként már sokszor egyszerűbb volt csak egy masnit kötni és azt feltűzni, mert a tavalyi kokárda természetesen mindig eltűnt valahol. Pár éve minden március 15. környékén előkerül a különböző médiumokban a téma, hogy milyen is a magyar kokárda. A szabály szerint a színek mindig belülről kifelé olvasandók. A magyar kokárda piros-fehér-zöld színű, tehát helyesen kívülre kerül a zöld. Az 1848-as pesti forradalom idején a márciusi ifjak így használták. Szendrey Júlia kokárdáján, amit Petőfinek készített, pont rossz sorrendben következnek a színek, hiszen ezen az olasz színek sorrendje figyelhető meg. Valószínűleg már a forradalom idején is használtak téves kokárdákat, nem mindenki tudhatta, hogyan kell helyesen hajtani. Hermann Róbert történész szerint a korszakból ismert kokárdákon mindenhol kívül van a piros, belül a zöld.
Az egyik forrás felelevenít egy kedves történetet azokból a napokból, eszerint egy olasz cukrász »nemzeti fagyosként« árulta a már addig is létező eper-, vanília-, pisztáciafagylaltot a Váci utcában. De más is igyekezte kihasználni az üzleti érzékét: szintén a Váci utcában egy kereskedő tizenkétezer kokárdát és kétszáz zászlót adott el március huszadikáig, méghozzá igen nagy haszonnal – mondta Pandula Attila. A kokárda darabját 10 krajcárért árulta a kereskedő, ám a 12 ezer eladott kokárda már csak azért is elképesztő, mert 1848-ban Pest, Buda és Óbuda össznépessége 151 016 volt, vagyis csaknem minden tizedik lakosnak eladott egy kokárdát. A március 15-ét követő napokban azonban nemcsak Budán és Pesten voltak népszerűek a kokárdák, hanem a többi városban is. Miután Csíkszékben megtudták, hogy Pesten kitörtek a mozgalmak, Veres Ádám, a közigazgatás egyik embere elkezdte osztogatni a kokárdákat. Kassára március 17-én ért el a pesti események híre, 18-án már az egész város kokárdát viselt, és nemzeti színű zászlókat lengetett.
Készíthetjük Cataniából vagy ehhez hasonló vastagságú fonalból, Puli, Organica, stb. Ezek nagyobbak lesznek, mint a horgolócérnából készült társaik. Ha kisebb kokárdát szeretnénk, akkor horoglócérnából vagy hímzőcérnából érdemes készíteni. Itt sajnos vékonyabb tűvel is kell dolgozni, tehát aki azzal nem igazán tud dolgozni, maradjon a fonalnál. Jók az eldorado cérnák, babylo-k, piroskából sajnos már csak fehér és ekrü kapható, így azt most nem tudjuk használni. Sokan perlé hímzőfonalból horgolják a kokárdát, az is nagyon jó megoldás. Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc óta a háromszínű szalag a megemlékezés része lett, melyet többféleképpen is össze lehet hajtogatni. Az "igazi" kokárdán, belülről kifelé kell olvasni a színeket, tehát a magyar kokárda esetében a zöldnek kellene kívül lennie, a legtöbben viszont ezt fordítva viselik. De érdemes azt is hozzátenni, hogy már a forradalom idején is rengetegen helytelenül hordták a kokárdájukat, többek között maga Petőfi Sándor is, akit sokan követtek, és ez vált közismertté.
Halálos ítéletről nem találtam feljegyzést, azonban olyan emberekről igen, akiket lecsuktak, megbotoztak érte A kokárda és a nemzeti szín használata 1867 után ismét megengedett volt, és rögtön újra rendkívül népszerűvé vált, ami a mai napig változatlan. És hogy miért éppen a piros, a fehér és a zöld szín a magyarok jelképe? A nemzeti színek között az európai színhasználatban ez az egyik legrégibb, és ezt minden túlzás nélkül lehet mondani. A piros-fehér-zöld szín eredetileg a királyi pecsétek zsinórszíne, és az Árpád-kor végétől használjuk folyamatosan, Mária Terézia uralkodása idején pedig már elképesztő kultusza volt (Borítókép: Kokárda egy nyíregyházi diák kezében 2020. március 13-án. Fotó: Balázs Attila / MTI)