Helyszín Siófok, Fő tér 2 Időpont Dés Lászlót ezúttal is nagyszerű muzsikusokból álló kiváló zenekar kíséri Siófokon, a művelődési központban. Vendég: Básti Juli és Nagy Ervin. Ki ne ismerné az olyan nagy Dés-slágereket, mint a Nagy utazás, Vigyázz rám, Olyan szépek voltunk, A zene az kell, Legyen úgy!, Mi vagyunk a grund! Dés László második házassága - nlc.hu. Ezen a koncerten eddigi turnéiból válogatja Dés legismertebb dalai csendülnek fel. Nyitókép: Illusztráció/Mészáros Annarózsa A Tavaszi Fesztivál további programjai:
Vándorfi László Született 1951. szeptember 24. (70 éves) Veszprém Állampolgársága magyar Nemzetisége magyar Házastársa Oravecz Edit Foglalkozása rendező, színész, színházigazgató A Wikimédia Commons tartalmaz Vándorfi László témájú médiaállományokat. Vándorfi László ( Veszprém, 1951. ) magyar rendező, színész, színházigazgató. Felesége Oravecz Edit színművész. Életpályája [ szerkesztés] 1966–1970 között a Lovassy László Gimnázium diákja volt. 1971–1976 között az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának magyar-orosz szakos hallgatója volt, valamint az Egyetemi Színpadon játszott és rendezett is. 1976–1978 között a kecskeméti Katona József Színház segédszínésze volt. 1978–1983 között a Népszínház és a Várszínház tagja volt. 1983–1986 között ismét a kecskeméti Katona József Színház színész-rendezője volt. ORIGO CÍMKÉK - zeneszerző. 1986–1990 között a Veszprémi Petőfi Színház rendezője és dramaturgja, 1991–2000 között igazgatója volt. 1990–1991 között a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színházban rendezett.
Felidéződik benne az a rettenetes báli éjszaka, amikor Allan fejbe lőtte magát. A tánczene azonban lassan elhalkul, csak Mitch és Blanche táncolnak egyedül. Végül elbúcsúznak, Blanche távozik. Ezután rögtön Stanley jelenik meg, aki dühösen elmond mindent Mitchnek, amit Blanche-ról nemrég megtudott: a nő korábban Laurel városában katonák szajhája volt. Az is kiderül, hogy amikor Blanche még tanárnő volt, egy tanítványát is elcsábította. Mitchet megdöbbentik a hallottak, kétségbeesetten vitatkozik a fölényes Stanley-vel, majd feldúltan elrohan. Stanley arra ér haza, hogy Stella a nővére születésnapi partijára készül. Dühbe gurul; szerinte az a feslett nő nem érdemel semmiféle ünneplést. Dés László felesége: Soros nélkül Budapest visszasüllyed a kőkorba. Váratlanul belép Blanche. Kínos csöndben ülnek asztalhoz. A negyedik szék – Mitch helye – üres. Stanley táncra kéri az ünnepeltet, amit Blanche boldogan el is fogad; a mulatság egy pontján azonban Stanley felkapja a nő bőröndjét és kihajítja a lakásból. Stella felháborodik férje viselkedésén, Stanley azonban vele is durván bánik.
Én nem látok ma Magyarországon olyan pártot, aki (magyarul: amely) képviselni tudná/akarná ennek az üzenetét. Rég voltam ilyen szomorú... Arra kérek mindenkit, hogy ne azonosítsa ezt azzal, amiért mi már 240 előadáson keresztül a lelkünket és a barátságunkat adtuk, még akkor sem, ha maguk a szerzők ítélik úgy, hogy helye van ezeken a rendezvényeken. A vasárnapi bejegyzést egy nap múlva törölte Nemecsek. Hogy miért? A sok-sok gyalázkodó hozzászólás miatt. Igen, balról érkezett a szitokáradat. Többen felrótták Nemecseknek, hogy a dal nem az övé, a szerzők ott használják fel, ahol akarják, ő tehát nem tiltakozhat. Ez igaz, de a dal az eredeti, vígszínházi előadásban lett népszerű, a Youtube-on is a hivatalos videoklip a kedvenc, több mint 9 millió megtekintéssel. És most egy-két párt megpróbálta kisajátítani a dalt, ezt üzeni Nemecsek. Hétfőn tehát Nemecsek törölte előző napi bejegyzését, s elnézést kért. Érdemes figyelmesen elolvasni a rövid szöveget: A baloldali hírportálok Nemecsek újabb bejegyzését azonnal közhírré tették.
I. felvonás Gyermekdal hangjai csendülnek fel: két kislány játszik az üres színpadon. A látomás-szerű képet egy sötétből felsejlő alak töri meg: Blanche bizonytalanul, kezében bőrönddel érkezik meg a lüktető, nyüzsgő, fülledt New Orleans-ba. Húga házához ér, az utca zaja eltávolodik. Stella lakása. Blanche rövid ideig egyedül várakozik, – idegességében iszik olykor –, majd a két testvér hosszú idő után végre újra találkozik: örömmel veszik szemügyre egymást, ki mennyit változott. Blanche nem tudja leplezni, mennyire szegényesnek tartja húga otthonát. Stella megnyugtatja nővérét; a két lány pas de deux-jében a testvéri összetartozás testesül meg. Kettősük alatt megelevenedik a múlt: otthonuk, a Belle Reve-i ház – és annak szörnyűségei is. Látjuk a hosszú szenvedés után elhunyt családtagokat, akiket Blanche egyedül ápolt, s akik után nem maradt semmi: a házat is el kellett árverezni. Stellát bűntudat gyötri, végül elmenekül a szörnyű képtől. Blanche egyedül marad. Stanley, Stella férje harmadmagával, jókedvűen közeledik.
Most azonban már érti a dal valódi üzenetét. Nem tudom, kicsoda Nemecsek-Vecsei, nem ismerem. Most találkozott a valósággal, felébredt balgaságából. Iróniája, nem tagadom, tetszik. B.
Múlt héten hírt adtunk a Battlefield-széria lehetséges jövőjéről, az EA a jövőben úgy szeretne gondolni a lövöldéjére, mint egy 365-napos szolgáltatásra, így könnyen lehet, hogy a cég idővel átáll a free-to-play modellre. A Battlefield 2042 2021. október 22-én jelenik meg PC-re, Xbox One-ra, Xbox Series X/S-re, PlayStation 4-re és PlayStation 5-re. Forrás:
Ezek mellett ugyan eltörpül, de érdemes még azt is megemlíteni, hogy a zene szintén totál semmilyen lett – a szerzők csak egymásra dobáltak pár sztenderd mély effektet, illetve fehér zajból álló hangfájlt, és hátra dőltek. Sokáig lehetne még sorolni, hogy mi minden hiányzik a Battlefield 2042-ből, de nem szeretném ezzel rabolni az időtöket - valamint ezt már mások megtették a helyettem különböző weboldalakon. A legfájóbb ezeknek a nagy részében az, hogy számos funkció már szerepelt, és jól is működött az előző részekben, így érthetetlen, hogy miért maradt ki az idei felvonásból. Az egyetlen pozitívum, ami elvitathatatlan a játéktól, hogy az a keserű jövőkép, amit utoljára talán a Call of Duty: Black Ops III-ban láthatunk, egy elég erős hangulattal ruházza fel. Ijesztő belegondolni, hogy a természeti katasztrófák által sújtott országokban az agrárterületekért folytatott háborúk mennyire más - és sajnos nagyon is elképzelhető - képet festenek napjainkból kiindulva, mint a 2006-os Battlefield 2142 elképzelt jövője.
Vár a harcmező? Mindent összevetve a Battlefield 2042 nem fogja megváltani a világot, de a maga módján így is szórakoztató. A sorozat veteránjainak persze fájó hiányosság lehet a rangsorok vagy épp az egyes kasztok törlése, ahogy azt is el kell ismerni, hogy a játék technikai oldalán és a térképeken lenne még mit helyrerakni, azonban a 128 fős összecsapások és az új játékmódok pozitívuma így is túlsúlyban van a fenti negatívumokhoz képest. Épp ezért, aki egy szórakoztató, de annyira nem vérkomoly multis FPS-t keres magának, az a DICE alkotásával jó eséllyel idén sem lőhet mellé.
A sivatagi robotlovaglós versenyekbe pedig még bele sem kezdtem… [+] Egy fantasztikusan jól összerakott, szinte minden várakozást felülmúlóan érdekes játék lett a Forbidden West – biztos vagyok benne, hogy ott lesz sokak évvégi toplistáján (simán lehet, hogy az enyémen is), de én még így sem helyezném abba az elit szűk körbe, ahová a tényleg korszakalkotó és maradandó programokat sorolom. Bár története és karakterei nagyszerűek, hiányzik belőle az a magával ragadóan erős érzelmi töltet, ami a Last of Us-játékokat oly felejthetetlenné teszi. Vagy ott van az új közelharci kombóknak és a valor-támadásoknak kicsit köszönhetően tényleg élvezetesebbé vált harcrendszer – szó se róla, tényleg javult a játék ezen része, de e téren még így sem tenném mondjuk a God of War vagy a Bayonetták közelébe. A nyílt világ pedig hiába néz ki páratlanul, és hiába tartalmaz lenyűgözően tálalt kalandokat, a lehetőségek terén közel sem olyan dinamikus, a játékmenet terén cseppet sem olyan újító, mint a még ma is teljesen saját ligában játszó Breath of the Wild.
Ismertető/teszt Ideje komolyan elgondolkodni, mikor érett meg kiadásra egy játék... 2021. 11. 29. 18:00 | szerző: Sityi | Ismertető/teszt Mi jön az 1 és az V után? Hát persze, hogy a 2042 – ami főleg annak tükrében vicces egy kicsit, hogy 2006-ban volt egy 2142 is… Az amúgy idén 19 éves Battlefield sorozat új részét hiába alkották minden eddiginél többen (a DICE mellett az EA Goethenburg, a Ripple Effect Studios és a Criterion Games is részt vett – ez utóbbi ráadásul az új Need for Speeden való munkát is felfüggesztette), és hiába koncentráltak a tökéletes multi élményre annyira, hogy az egyjátékos módot is kihajították szinte teljesen az ablakon, valahogy nem győzött meg az, amit láttam. A látvánnyal mondjuk pont nincs semmi gond. Igaz, hogy gyakorlatilag a Battlefield 1 óta igazán nagy előrelépés nincs – és már az is remekül nézett ki. Itt ami újdonságnak számít, az a változékony, és olykor eléggé szélsőséges időjárás. Meg kell hagyni, lenyűgöző, ahogy a kis esőből fokozatosan vihar kerekedik, majd jön egy forgószél – ami ráadásul az összes elektromos kütyünket meghülyíti, azaz a rádió és a HUD nem működik.
Sajnos az új rész gyermekbetegségei, mint például a szükségtelenül túlbonyolított menürendszer, ide is átszivárogtak, így hiába kap a játékos fantáziája szabad kezet ebben a játékmódban, a kiugró öröm a nosztalgia ellenére is elmarad. Arról nem is beszélve, hogy egyébként sem túl kapkodós fejlődés itt még inkább belassul, ugyanis ezeken a szervereken alig tudunk tapasztalati pontot szerezni, a kinyitható fegyverfejlesztésekről pedig mondjunk le teljesen. Hibái ellenére így is a Portal játékmód nyújtja a legteljesebb, klasszikus értelemben vett "Battlefield-érzést", hiszen az All-Out Warfare- és Hazard Zone-módokban megjelentek a specialisták, amivel félig el is törölte a class-rendszert a fejlesztőcsapat, meg nem is. Ez alatt azt értem, hogy immáron bárki bármelyik fegyvert használhatja, viszont a felélesztő-, lőszermegosztó-képességek továbbra is egy-egy karakterhez kötöttek. Ennél azonban vannak jóval vadabb skillek is, mint például a rövidtávon belüli wallhack, az automatizált lőtöröny, vagy a grappling hook, amiknek jogosan megkérdőjelezhető a létjogosultságuk egy Battlefield-játékban.