Útban a világbajnoki 5. hely felé a szegedi síkvízi kajak-kenu világbajnokságon. A sportolókat is érintik a koronavírus-járvány miatti korlátozások. A Tiszaújvárosi KKSE ifjúsági Európa bajnok kenusának, Bragato Giadának életét is megváltoztatta a kialakult helyzet. A korosztályos világversenyek elmaradnak, és a nem olimpiai versenyszámok világ bajnokságának megrendezése is kérdéses. A tokiói nyári olimpiai egy évvel történő elhalasztása azonban reményt is jelent számára, hiszen az ötkarikás álmairól még nem mondott le. - A kialakult helyzet mennyire befolyásolta a felkészüléseteket, hogyan zajlik most a munka? - A téli felkészülést maximálisan végig tudtuk csinálni, és ez szerencsére nagyon jól is sikerült. Mivel akkor még nem érintett a vírus, úgy terveztük, hogy lesznek versenyek. Már elég korán vízre is szálltunk, hiszen elutaztunk Portugáliába, ahol február 15. és 29. ASE.HU - Kajak-kenu. között edzőtáborban vettünk részt, hogy a válogatóversenyekre készüljünk. Szerencsére még a vírus terjedése előtt sikerült hazatérnünk, így elkerültük a megfertőződés veszélyét, és nem kerültünk karanténba.
Magyarország (HUN) 2 3 1 6 2. Szovjetunió (URS) 2 1 3 6 3. Nyugat-Németország (FRG) 1 2 0 3 4. Románia (ROU) 1 1 1 3 5. Norvégia (NOR) 1 0 0 1 6.
Trevisoban élt egyébként, és azt mondja, ott nem annyira rossz a helyzet, de azért ott sem könnyű, mint sehol sem Olaszországban. Aggódik a barátok, ismerősök miatt, folyamatosan követi a híradásokat, de most nem tud onnan segíteni. Ahogy látom, Olaszország sem volt felkészülve a járvány ilyen mértékű tetőzésére. - A Debreceni Egyetem sportszervező szakos hallgatója vagy, most a felsőoktatásban is távoktatásban működik a képzés. Síkvízi kajak-kenu olimpiada. Hogyan tudjátok megoldani ezt a helyzetet? - Az oktatás sem volt erre az eshetőségre felkészülve, vannak hibák, de amíg megkapjuk az anyagot, addig nincs probléma. Nekünk az e-learning rendszerben folyik az oktatás. Az a baj - megmondták a tanárok is -, hogy nem tudják ezt a rendszert olyan szintű terhelés alatt tesztelni, mint amikor működésbe lép. Az első héten többször "lefagyott" a rendszer, nem engedett belépni. Mára ez változott, hiszen a diákok kezdeti lelkesedése is alábbhagyott, kevesebben lépnek be. Az oktatók elküldik számunkra a diákat, melyek segítenek a tanulásban.
Ez kérem már kreativitásra vall és látszik, hogy igenis van modern elképzelés a konyhán. Kár, hogy kevesebb figyelem fordítódik a megvalósításra. Leírás alapján többet vártam tőle, ízre sajnos erős átlagot üt csak meg a fogás: nem elég sűrű a szaftja, kicsit vizes és elég sótlan is első blikkre. Olyan házi átlag, semmi több. Nem hoz különösebben lázba. A következő fogás viszont erősen átlag alatti. Vékony lisztrétegben megforgatott és kisütött fogasfilé, kb. három fej, bő olajban kisült fokhagymával tálalva. A hal ízre és sajnos szagra is erősen másnapos hatást kelt, alig győzöm levakarni róla az őrületes fokhagymaréteget. A halszeletek mellé érkezik egy kapros mártás, amely egyszerűen fuldoklik a lisztben és a töltött tök "mártását" juttatja eszembe. Szerintem máshoz készült, de "ide is jó lesz" alapon mellérakták egy kis csészébe, hogy mégse legyen annyira száraz az egész. Remíz kávéház és étterem és panzió. A köretnek készített túrós tészta felfújt viszont száraz, mint a fűrészpor – már már az ehetetlen kategóriába tartozik.
Gondoltam megírom már egyszer a Remíz hányattatásait ezen a fórumon, de eddig még nem volt lehetőségem rá – nem kívánkoztam soha oda mostanában hétvégi ebédre. Jól meg is lepődtem legutóbbi látogatásom alkalmával. Be kell látnom: ha színvonalban nem is, de népszerűségben a Remíz keményen tartja magát. Továbbra is tele van a terasz/kert vasárnap ebédidőben, alig lehet helyet találni 2 óra magasságában. Tart a népszerűség és kitart a felszolgáló csapat is, akik továbbra is nagyon profin, szakszerűen és kedvesen végzik munkájukat. Kevés olyan helyet láttam az utóbbi időben, ami ennyire pörgött volna – ennyire rohangáltak volna számlákkal, ételekkel, italokkal a pincérek. Persze értem én: nehéz versenyre kelni egy fényes, meleg, késő nyári napon egy olyan étteremmel, ahol van csúszda, van mászóka, van libikóka, van grillterasz, árnyas fák, hűs szellő és van persze egy dicső múlt. Remíz Kávéház & Söröző Budapest II. kerület - Hovamenjek.hu. Ha belegondolok, sokáig tulajdonképpen eszünkbe sem jutott máshova menni hétvégi ebédre, annyira jó volt a Remíz minden szempontból.
Nagyon gyenge fogás. Bár képet nem készítettem róla, fogyasztottunk egyet a Remíz híres, lávakövön sült spare ribs-éből, amely a látvány-grillkonyhán készül nyaranta. Idecopy-ztam az étterem hivatalos képét is erről -utólagos engedelmükkel. Én nem tudom ki evett az utóbbi időben jó minőségű oldalast, de nekem volt szerencsém ezt az újra trendivé váló vágatot sokat ízlelgetni különböző helyeken világszerte. Ami ezeket a példányokat jellemezte (mindegy, hogy kínaias, főtt, roston sült BBQ, kólával vagy mézzel kezelt verzióról, vagy egyéb oldalasról beszélünk) az egy kellemesen vastag, szaftos, esetleg fűszerekkel sült ropogós húsréteg és ugye csontocskák, amik közül ki lehet szopogtani, eszegetni a finom falatokat. Evvel ellentétben a Remízben a koncepció az, hogy az ember szinte kutatja a húst a csontok között, mert csak ott lehet találni néhány túlsült, időnként elszenesedett falatkát. Ez kérem egy átverés. A füstös íz bejön, meg csak akad rajta pár falat harapnivaló… csak a sok szerencsétlen, aki berendeli, szerintem nem tudja, mihez viszonyítson.