Segédanyagok « vissza a találati oldalra Feltöltés dátuma: 2009-02-07 Feltöltötte: eduline_archiv Paul Verlaine: Őszi chanson verselemzés Tantárgy: Irodalom Típus: Elemzés hirdetés
Paul Verlaine Paul Verlaine Élete Született 1844. március 30. Metz Elhunyt 1896. január 8. (51 évesen) Párizs Sírhely Batignolles-i temető Nemzetiség francia Szülei Élisa Verlaine Nicolas Verlaine Házastársa Mathilde Mauthe Gyermekei Georges Verlaine Pályafutása Jellemző műfaj(ok) dal Irodalmi irányzat parnasszizmus, szimbolizmus Fontosabb művei Őszi chanson Klasszikus Walpurgis-éjjel Költészettan Kitüntetései Prince des poètes Paul Verlaine aláírása A Wikimédia Commons tartalmaz Paul Verlaine témájú médiaállományokat. Paul Verlaine ( Metz, 1844. – Párizs, 1896. ) francia parnasszista és szimbolista költő. Élete [ szerkesztés] Út a költővé válásig [ szerkesztés] Verlaine 1844. március 30-án született Metzben (mesz), jómódú polgári család sarjaként. Párizsban jogot tanult, de érdeklődése hamar az irodalom felé fordult, majd a korabeli párizsi művészvilág züllött, bohém életét élte, a kor furcsa szokása szerint. Publikálás [ szerkesztés] 1866 -ban a parnasszisták hatását mutató verseskötetet adott ki Szaturnuszi költemények címmel.
Ugyanakkor az értelmezésekor azért nem árt felhívni a figyelmet az eredeti francia szöveg és a magyar fordítás közti tartalmi különbségekre. Őszi chanson Ősz húrja zsong, jajong, busong a tájon, s ont monoton bút konokon és fájón. S én csüggeteg, halvány beteg, mig éjfél kong, csak sirok, s elém a sok tűnt kéj kél. Óh, múlni már, ősz! hullni már eresszél! Mint holt avart, mit felkavart a rossz szél… Tóth Árpád fordítása A vers egy nagyon összetett, többértelmű, bonyolult hangulatot, benyomást, megérzést örökít meg. Egy olyan impressziót, amely az őszhöz (az elmúlás szokványos jelképéhez) kapcsolódik. Ugyanakkor a szavak fogalmi jelentése helyett részben a képiség, de még inkább a verszene, a hangzás hordozza a vers üzenetét. Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz! Oldalak: 1 2 3
Tóth Árpád fordítása talán valamivel érzelmesebb és komorabb az eredeti műnél, mégis közelebb áll a franciához, mint Szabó Lőrincé, aki a vers szó szerinti tartalmát közvetíti hívebben, a hangulatát viszont nem adja úgy vissza. (Ő a racionálisabb megközelítést választotta, nemcsak azért, mert a következő irodalomtörténeti korszak már másként értékelte Verlaine-t, hanem lelki alkata folytán is. ) A francia szimbolisták versei egyébként jól példázzák azt, hogy a versfordítás mennyire reménytelen vállalkozás, hogy egy másik nyelven milyen tökéletlenül lehet csak visszaadni egy költemény értékeit, és milyen nehéz elérni az eredeti mű színvonalát. Ugyanakkor Tóth Árpád fordítása, ha nem is tolmácsolja híven Verlaine-t, igazi kincs a magyar költészetben. A költő zseniális fordító is volt, művét a hanghatások virtuóz megformálása jellemzi. A poétikai hatást a mély magánhangzók monotóniája és a mássalhangzók összecsengése hozza létre. Az Őszi chanson esetében tehát nem a tartalom a fontos, nem igazán kell érteni a vers tartalmát, mert a zeneiség adja a lényegét.
Az irányzat elnevezését az indokolja, hogy a költők műveinek középpontjában egy szimbólum áll, ez a szimbólum szervezi egésszé a verset. A szimbólum egy olyan költői kép, amelynek a jelentését nem tudjuk pontosan megmagyarázni, legfeljebb sejthetjük az összefüggést. A szimbolizmus költői számára a lényeg éppen ez volt: a látható világ dolgai mögött feltárni a titkos összefüggéseket. A szimbolizmus kezdetét az 1854- ben megjelent A Romlás Virágai című kötet megjelenésétől számítjuk (Baudelaire). A szimbolista költők számára nem létezett erkölcs, sőt egyenesen elutasították a kispolgári erkölcsöt és értékrendet. Alapélményük az volt, hogy a világban minden pusztul, hanyatlik, romlik (dekadencia); ezzel szemben csak egyetlen értéket állítottak fel: a tökéletes szépséget. Ezért van az, hogy a szimbolisták műveiben olyan gyakran szerepel együtt a szépség és a romlás (pl. Baudelaire: Egy dög). A francia szimbolisták életútja, a költői szerep átalakulása A szimbolisták megvetették a kispolgári erkölcsöket, elutasították a józan ész szerinti életvitelt.