Spoileres kritika. FÉNYKÉPEN A HALÁL A fotózás és a halál kapcsolatával több jeles gondolkodó is foglalkozott már, de a legismertebb talán Roland Barthes Világoskamra című filozófiai eszmefuttatása, ahol a fotográfiát a hullamerevségbe fagyó, soha meg nem ismételhető pillanattal azonosítja. A fénykép gépiesen megismétli azt, ami a valóságban soha nem ismétlődhetnék meg – mondja Barthes a fotózásról. Egy fényképben tehát emlékezés mellett mindig ott van az elmúlás gondolata is, csakúgy, mint a gyász és a halál esetében. A post mortem, azaz halál utáni fotózás gyakorlata pedig akármennyire is tűnik morbidnak, egy létező szokás volt, ami jól rímel Barthes gondolataival. Az elhunytról készült, végső nyugalomra bocsátás előtti utolsó fotó rítusában egyesül az emlékezés iránti vágy és az elkerülhetetlen vég reprezentációja, ahol a halottnak még megörökíthetjük a fizikumát, pedig lelki értelemben valójában már nincs jelen. Egyes népi hiedelmek szerint pedig a fénykép egyenesen foglyul ejti a megörökített lelkét.
A képekért Nagy András, a vágásért Király István, a hangért Balázs Gábor felel, a díszleteket Hujber Balázs, a jelmezeket Breckl János, a speciális maszkokat Hámori Dániel tervezte, a zenét Pacsay Attila szerezte, a vizuális trükkök készítését Benyó Zoltán irányította. A forgatókönyvíró Zánkay Piros, a történet Bergendy Péter rendező és Hellebrandt Gábor kreatív producer munkája. A Post Mortem október 28-án kerül a hazai mozikba az InterCom forgalmazásában. Filmfesztivál díj Nyert tarolt post mortem
Pedig a Post Mortem alapötlete nagyon jó: végre van népies, magyar, falusi horrorunk, karéj kenyérre szalonnát és hagymát halálra váltan vagdaló, fejkendős asszonyokkal. Ijedt falusiak, halott gyerekek, élő halottak, mi kellhet még? Jönnek a kísértetek, és nagyon gonoszak! Jaj nekünk, hiszen itt vannak a nagyon gonosz kísértetek! Az a legnagyobb probléma a Post Mortem című, most bemutatott magyar horrorfilmmel, hogy ezzel a két mondattal lényegében le is lehet írni az egész sztorit annak minden kérdésével, válaszával, mellékkörülményével és mögöttes tartalmával együtt, vagy ha ez mégis kevésnek tűnik, esetleg hozzá lehet még tenni, hogy "A kísértetek ezen kívül igazán ijesztőek is! " Pedig az alapötlet nagyon jó. A vizsga című film miatt kedvelt, az Állítsátok meg Terézanyut! miatt ismert Bergendy Péter azt csinálja, amit a Drakulics elvtárs a vámpírfilm, az Űrpiknik pedig a sci-fi műfajával: nem egyszerűen magyar rendezőként készít horrorfilmet, hanem egy igazi magyar horrorfilmet készít, az első világháború utáni Magyarország valamelyik kis falujába helyezve a cselekményt.
Ami az egyedi világ megteremtése mellett azért is jó döntés, mert a magyar zsánerfilmekkel szemben eléggé érthetően elő szokott kerülni az az érv, hogy minek összehasonlíthatatlanul kevesebb pénzből, kevesebb szaktudással, kevesebb tapasztalattal, kevesebb lehetőséggel megpróbálni egyszerűen csak lemásolni, amit Hollywoodban heti szinten gyártanak a stúdiók. Hát a magyar vidék nádtetős vályogházaiban, fejkendős asszonyokat és kukoricacsuhé babákkal játszadozó bakfisokat ijesztgető szellemekről még nem készült horrorfilm. Eddig!