A rögzítés és feloldás művelete sem egyértelmű, a hagyományos bovdenes kézifék híve vagyok. Arról mindig lehet tudni: be van húzva, vagy nincs behúzva. A V60 számos csúcstechnológiás biztonsági megoldást tartalmaz, köztük olyant, amely segít megelőzni a ráfutásos balesetet, illetve a az alacsony sebességnél bekövetkező ütközést. A radarok révén az autó érzékeli az akadályokat, majd figyelmezteti a jelenlétükre a sofőrt, és ha az nem reagál időben, teljes erővel fékez. Gyalogosfelismerő- és védő rendszerrel is kiegészül. A tesztautó biztonsági arzenálja tartalmazott: távtartó sebességszabályzót (ACC), holttérfigyelőt, vétlen sávváltásra figyelmeztetőt, éberségjelzőt és a korábban már említett ráfutásra figyelmeztetőt. Volvo V60 Cross Country teszt - JÓL ÁLL NEKI A TÚRABAKANCS. A biztonsági csomag felára 590 ezer forint. A Momentum felszereltséggel a xenonlámpa nem alapáras, felára téli csomagban 270 ezer forint. Rendőri igazoltatásnál furcsa kérdésbe futottam bele a Volvóval. Gyári a xenon? Mivel nem értettem mit akarnak, tudni, megismételtettem a kérdést.
Mókás extra a kormány baljához közel található tekerőgomb, amivel a digit műszerfal fényerejét tudjuk állítgatni manuálisan. Ennél azonban jóval hasznosabb a mellette lévő, elektromos csomagtérajtó nyitógombja, mely feltárja előttünk az 529-1441 literes poggyászteret, ami sík rakodófelületet és felhajtható "csomagfogót" is biztosít. A D4 jelölésű 2 literes, 4 hengeres, duplaturbós dízelmotor egy oldalra fordítható, díszes gombbal kelthető életre, előtte a Geartronic váltó előválasztó karja található, mely a kelleténél (pontosabban inkább a vártnál) nehezebb kapcsolású. Cserébe azonban a 8 sebességes automata egység minden esetben hibátlanul és észrevétlenül vált el/vissza. A motorpalettán a benzines erőforrásokat a T5/T6/T8 erőforrások képviselik, a dízeleknél a D3 és a D4 közül választhatunk, a hibrid kivitelre még várnunk kell. Esetünkben 190 lóerővel gazdálkodhatunk, a maximális nyomaték 350 Nm, kellően dinamikus és kulturált dízelmotorról van szó, a hangszigetelés tökéletes, bizonyos fordulat felett szinte teljesen elnémul.
Viszont az erős akkumulátor mellékhatása, hogy az elektromotor valódi tényező lehet, ahogy azt be is mutatták nekünk. A program részeként ugyanis letértünk a járt utakról, és kiautóztunk egy helyi tóra. Nincs ebben semmi meglepő: mivel a tavak méternél mélyebben is befagynak, arrafelé bevett szokás télen az úthálózat részévé tenni őket. És egy ilyen jégpályán annyira kicsi a tapadás, hogy végül mégis jól szórakoztam. A DSTC sport állásában összkerekesként is működik a jégtánc, de különösen akkor volt széles a mosolyom, amikor Pure állásban mentünk. Ilyenkor előbújik a tisztán elektromos, hátsókerekes sportkombi, és a bivaly akksi miatt ez most nem csak ígéret: amíg a DSTC engedi, addig bizony jöhet az ellenkormány, a finoman csúsztatva vett kanyarok, a balláb-fékkel ívre tett far. Itt tényleg van egy kis játéklehetőség, miközben zajnak nincs más, csak az elektronok surrogása. A V60 hibrid, a próbált felszereltséggel, a németországi árból kiindulva kb. 18 millió lenne itthon. Ez bizony szép summa, bár azt hozzá kell tenni, hogy a prémium autók árazása már csak ilyen sztratoszférikus.
Minden francia ember tud egy idézetet egyik filmjéből, minden francia ember ült a szerelmével egy olyan moziban, ahol Louis de Funes-filmet játszottak, ült a televízió előtt a családjával, amikor A nagy kiruccanás vagy a Jákob rabbi kalandjai ment, minden francia ember mesélt a kisfiának Fantomasról vagy a saint-tropez-i csendőrről. Akinek van személyes múltja, és ez a múlt kapcsolódik a nagyszülei, a házastársa, a szomszédja, a városa, az országa múltjához, azt nehezebb meggyőzni arról, hogy amiben addig hitt, az nem olyan fontos. Nem kell annyira franciának lenni – mondja a valójában igazi hit nélküli elnök, az egykori bukott szocialista miniszter Emmanuel Macron. A bevándorlóktól majd szerez új szavazatokat, ezek a régi franciák meg csak-csak rájönnek, hogy hülyeségekben hittek. Ahogy Macron mondta nyár végén a koppenhágai egyetem diákjainak: maguk elsősorban európaiak, csak azután dánok. Egy ilyen szánalmas gyalázkodás nem a semmiből születik: hanem egy közhangulatból, az ország egyik részének a hangulatából, ami éppen a macroni világból eredeztethető.
Nantes, január 27. – 1983-ban ezen a napon hunyt el az egyik legismertebb és legsikeresebb francia komikus, sokunk kedvence, Louis de Funés. A francia film történetének legnépszerűbb komikusa volt. Apró termete, kopasz feje és jellegzetes grimaszai nézők millióit nevettették meg világszerte. Spanyol nemesi család leszármazottjaként született. Karrierje nehezen indult. A negyvenes évek elejétől bárzongorista-előadóként kereste kenyerét. Később kiváló zenei hallását számos filmben kamatoztatta. Eleinte kabarékban, majd az ötvenes évektől romantikus filmek epizódszereplőjeként tűnt fel. Első komoly sikerét 1956-ban, az Átkelés Párizson című komédiában aratta. Világhírét az 1964-es A Saint Tropez-i csendőrben Lütyő felügyelő szerepével alapozta meg. Még ugyanebben az évben jelent meg a Fantomas Juve felügyelőjeként, amellyel újabb sikert könyvelhetett el magának. A hatvanas-hetvenes években élte virágkorát, amikor komédiák sorában játszott. 1971 és 1974 között számos alkalommal lépett a színpadra.
Bár jelentősen lassított a tempón, 1983. január 27-én, 68 éves korában mégis újabb szívrohamot kapott, amit már nem tudott legyőzni szervezete. Három fiút hagyott maga után, köztük Olivier szintén színészként dolgozik. "Sokszor kérdezem magamban, hogy mi a magyarázata Louis de Funè s hihetetlenül nagy és állandó sikerének. Részben feltétlenül az, hogy a nézőket mindig meg tudta nevettetni. Másrészt viszont az is, hogy a közönség mindig megérezte nála, még ha nem is volt tudatában, azoknak az ősi géneknek a hatását, amelyek ott lapulnak az emberek legmélyebb bugyraiban. Azokat a természetes reakciókat mutatta fel, amelyeket a nevetés vagy a divat fojt el, illetve ítél kárhozatra. Apám nem hallgatott etológiát nagyhírű egyetemeken, majmot pedig csak a cirkuszban vagy az állatkertben látott. Az ember azonban mindig a látósugarában maradt. A nap minden egyes szakában, bárhol járt is, noteszlapokra jegyezte fel azoknak az embereknek a viselkedését, mozdulatait és allűrjeit, akiket látott. Ő nem kockáztatta életét, mint Jane Goodall a csimpánzok között, de neki is álcáznia kellett önmagát, szinte átlátszóvá kellett válnia, hogy a környezete szabad folyást engedjen igazi természetének.
A dzsessz hozta a fordulatot Louis de Funès dzsesszzongoristaként dolgozott a Pigalle-ban, majd egy évig színészetet tanult a Simon színésziskolában, ahol hasznos kapcsolatokat épített ki, többek között Daniel Gélinnal, a kor ismert színészével, akinek első kisebb filmszerepét köszönhette. 1936-ban kötötte első és rövid házasságát. Párizs második világháborús megszállása alatt egy zeneiskolában folytatta zongoratanulmányait, és ennek köszönheti élete legfontosabb kapcsolatát is. Egy párizsi dzsessz iskola zongoraóráin ismerkedett meg az ott titkárnőként dolgozó Jeanne Barthélémy de Maupassant-nal, a nagy realista francia író ükunokahúgával. Meghívta a csinos lányt ebédre egy vendéglőbe, de a számla kifizetése után egy hétig nem volt pénze ennivalóra. Három hónappal később, 1943. augusztus 22-én megesküdtek. Első házasságából egy, a másodikból két fia született. A nagy áttörés A 40 éves éveiben járó színész kisebb filmszerepeket kapott, és nagy áttörésre viszonylag sokat kellett várnia.
Filmsikerei ellenére Funes hű maradt a színházhoz is, rendszeresen fellépett a színpadon is különböző darabokban. 1973-ban jelent meg a Jákobb rabbi kalandjai, ami szintén hatalmas sikert aratott a nézők körében. 1975-ben szívrohamot kapott, ami miatt karrierje is komoly veszélybe került. Betegsége után már jóval kevesebbet dolgozhatott, ami eléggé megviselte. 1976-ban a Szárnyát vagy combját című vígjátékkal tért vissza a filmvászonra, amit a Marakodók, és utolső előtti csendőr-filmje, A csendőr és a földönkívüliek követett. Utolsó munkáját, A csendőr és a csendőrlányokat még 1982-ben sikerült leforgatnia. 1983 január 27-én újabb szívroham érte, ami sajnos végzetesnek bizonyult számára. A nagy nevettető 68 évet élt. Nyugodjék békében. 1982 - Le Gendarme et les gendarmettes / A csendőr és a csendőrlányok 1981 - La soupe aux choux / A káposztaleves 1980 - L'avare / A fösvény 1979 - Le gendarme et les extra-terrestres / A csendőr és a földönkívüliek 1978 - La Zizanie / Marakodók 1976 - L'aile ou la cuisse / Szárnyát vagy combját?